Megkezdődött a Flúgos Futam: a 2018-as választási kampány!
NIF: A 888-on megjelent cikkből csak azokat a részeket vontuk ki , amelyek nem csapnak át az alaptalan lesajnálásba, gyűlölködésbe, nemzetellenességbe! Legalul megtalálható a teljes cikkre utaló link! Akinek van gyomra, mint nekem is (Transyadmin), elolvashatja az egész cikket és az összes kommentárt. A magyarság nemzettudathiányos, vagy a PT-hoz tartozó, attól legalábbis teljesen befolyásolt, keresztmetszetét meg lehet találni a cikk alatt.
++++++++++++++++++++++++++++++++++
A nagy moralizálásban a Jobbik elvesztette régi, indulatos varázsát.
A Jobbik ma leginkább egy szeretethiányos kisgyerekhez hasonlítható. Egy olyan kisgyerekhez, aki nagyon hamar szeretne felnőni, szeretne elismerést kapni, de a nagy erőlködésben egyre csak fárad, az erőltetett útkeresés pedig felemészti minden megmaradt erejét. Vona Gábor szombati beszédében azt mondta, hogy
ha a magyar hajó nem akar elsüllyedni akkor jó kormányra, jó kormányosra van szüksége.”
Ezzel viszont az a baj, hogy a Jobbik tíz év után sem érett meg arra, hogy kormányos legyen. Nem tudott felnőni a feladathoz. A Jobbik egy álmodozó kisgyerek maradt, aki azt hiszi, hogy uralhatja a tengert, miközben még matróznak sem felelt meg. Inkább csak egy nagyravágyó hajóinas, aki tele van álmokkal és célokkal, miközben sikálja a hajópadlót. Ez valószínűleg az egyetlen jó dolog a Jobbikban, becsülendő az álmodozása. Mert ez az éretlen kisgyerek azt hiszi, hogy a szép beszéd, a szép gondolatok teszik őt különlegessé, egyedivé. Görcsösen hisz a nagy és elvont perspektívákban, a világmegváltó elképzelésekben, azt hiszi a saját képzelt “lelki tisztasága” felkentté, kiválasztottá teszi. Közben viszont nem veszi észre, hogy már rég elveszett a közhelyek tengerében.
A Jobbiknak sem politikusi, sem pedig szavazói alapanyaga nincs meg a magabiztos kormányváltáshoz.
A Nézőpont mérései szerint a Jobbik 10 százalékkal az MSZP alá süllyedt, a Medián idei első felmérése alapján pedig 14 százalékával erősen stagnál. A párt politikus ikonokat sem volt képes felépíteni. Ahogy Z.Kárpát Dánielnek nyögvenyelősen sikerült bele-beleszólogatnia a kormány migrációs politikájába, úgy Ózd példája is a Jobbik kormányzóképességét cáfolja.
A nagy néppártosodás alatt Vona kénytelen volt megszabadulni a “zagyvagyörgyguláktól” és a régi gárdistáktól, azonban ez még nem feltételezi azt, hogy nincs belharc a Jobbikban. Mert nagyon is van. Az ideológiai tisztogatások után bennmaradt Novák Előd igencsak széles táborral rendelkezik, működése azonban sokszor szembemegy a Jobbik fokozatosan mérséklődő politizálásával. Novákot egyszerűen nem merik kirakni a pártból, túl nagy a tábora, és kitúrása túl sok szavazatba kerülne, így Vona arra kényszerül, hogy folyamatosan feltakarítsa azt a radikális piszkot, amit Előd barátja hátrahagy. A Jobbik néppárti megítélését rombolják még vidéken politizáló képviselőik antiszemita és romaellenes megnyilvánulásai is.
A Jobbik már több mint egy éve próbálja lerombolni régi, radikális karakterét, ideológiai irányultságát. Széles rétegek által fogyaszthatóvá akar válni, bízik abban, hogy esetleg betagozódhat a kormánypártok közé. A lepel alatt ez a Jobbik valódi stratégiája. Kivárni egy olyan ciklust, mikor esetleg szükség lesz a Fideszen és a KDNP-n kívül egy harmadik jobboldali erőre a magabiztos kormányzáshoz. A Jobbik valójában tudja, hogy egyedül soha nem lenne kormányváltó erő, viszont a kommersszé válás esélyt adhat neki a jövőben egy lehetséges koalíciós partnerségre, amiből kiindulva elkezdhetné a többi jobboldali erő kitúrását. Erre azonban jelenleg nincs sok lehetősége, mert az erőltetetten céltudatos “néppártiasodásban” folyamatosan veszt hitelességéből.
A Jobbik most leginkább a ’94 előtti Fideszre hasonlít. Keresi az útját, keresi a piaci rést. Vonáékkal ellentétben a Fidesz ügyesen használta ki az irányváltást, jól helyezkedett el a politikai térben. De a Jobbik a középre tolódás óta nem találja a helyét. Középről viszont már nem igazán ajánlott visszatagozódni a szélsőjobboldalra. Balra viszont nem mehet, így a párt a 22-es csapdájába került, nincs mozgástere a politikai arénában.
A jobbikos kamuhoz tartozik az a fajta sértettség is, ami abban nyilvánul meg, hogy a párt folyamatosan szóvá teszi, hogy “a többiek az ő programjából mazsoláznak“. Ha megfigyeljük a Jobbik politikai manővereit, azt mondhatjuk, hogy kevéske egyedi gondolattal rendelkeznek. Legtöbbször kiszínezik vagy kicsit radikalizálják a kormánypártok javaslatait, logikájuk az “ennyi nem elég” elv alapján működik.
A Jobbikból pedig már ennyi is elég.
Kivonatok a http://888.hu/article-vona-a-hidember c. cikkből; írta Horváth József György
Kivonatok a hozzászólásokból:
Fatima Mertkell
Vonának semmi esélye választást nyerni.
Ő a jobboldal Bajnaija.
Úgy is fog eltűnni
lxl Willis
(Szerintem) nem gyalázó (szerk.: a cikk). Pont hogy békejobbot nyújt ez a cikk a Fidesz-szavazóknak. Ez már randi, és ez a cikk tuti megrendelésre készült. Egyetlen célja van, előkészíteni a terepet arra, hogy a “konzervatív” oldal koalícióra lép az egykori (?) szélsőjobbal.
Nagyon hiányzik a Fidesz-nek most az a parlamenti 2/3, így hát elkezdődött a Jobbik-puhítás. Továbbb nem is kell magyar-ázni szerintem :)
Enmerkar Miklós Banai
Orbán kleptokráciát szervezett. Amikor legfőbb anyagi támasza a szervezésben – Simicska – kellemetlenül naggyá vált, kitette a körön kívül. A ‘centrális erőtér’ maga Orbán és a körülötte lebzselő kitartottak, strómanok, szolgák hada. Ez a megkérdőjelezhetetlen.
A következő hozzászóló összefoglal!
Galgo Miklós Banai
Orbán nem szervezett meg semmit a rablóbandáján kívül, de azt jól csinálta, mert a legarcátlanabb, legpökhendibb, legarrogánsabb hulladékokat gyűjtötte maga köré, akik tökéletesen végrehajtják a parancsait, legyen az a legnagyobb aljasság, legnagyobb dilettantizmus, akkor is.
Orbán minden időszakban megálmodta magának és pártjanak a helyüket a politikai palettán. Liberálisnak mondta magát hajdanában, de csak egy gerinctelen, elvtelen disznó, aki csendben a kiugrásra várt, hogy kiléphessen a fényre, hogy őt csodálja mindenki. Antall halálával erre gyakorlatilag lehetősége adódott, és ő meg is lépte, ugyan ehhez folyamatosan önmagát, korábban vallott elveit nézeteit kellett megtagadnia. Mindezt a hatalomért, azért a szent célért, hogy ő uralkodhasson itt, ő mondhassa meg a tutit. 98-ban hiába a második hely, szövetségre lép azokkal, akikről 91-ben azt mondta, velük aztán soha – újabb elvtelenség -, majd miniszterelnök lesz négy évre. Fut is az ezüsthajó, a kormánynál Kaya Ibrahim, másodtiszt Josip Toth. Nem ragozom tovább, felesleges, ismerjük a történelmet. 2002-ben aztán fanatizálja az övéit, megjelöli őket kokárdával, és kimondja burkoltan, az aki nincs velünk, az ellenünk elvét (“a haza nem lehet ellenzékben”). Megbukik, majd eltűnik, azóta is tagadja mindenki, hogy Grazban gyógykezelték, de ami a lényeg, hogy visszatér, és ellenzékből újult erővel lát neki az ország megosztásának folytatásához. Ehhez a nyomorult baloldal, akarva, akaratlanul segítő kezet ad neki, ráadásul eltolja a kormányzást egy teljesen fals, az adósságunka csak elúsztató gazdaságpolirikával. Elérkezik 2006, Gyurcsány és az öszödi beszéde. Ahelyett, hogy eltakarodna, folytatja, ezzel orbánnak lehetőséget ad a további fanatizálásra, bujtogatásra, amivel a kedves vezető él is. Neki tök mindegy volt 2006 eredménye: ha Gyurcsányt sikeresen megbuktatták volna, forradalmat kiálthat, és ő lesz a góré. Így, hogy nem sikerült, tovább folytathatta ellenzéki aknamunkáját, a baloldalra meg szépen ráégett minden, a 2006 őszi eseményekkel együtt. Vona a 2002-ben létrehozott fideszes polgári ökörkörök egyikéből indult útnak, és lett az az útját kereső fiatal, akit orbán féltő gonddal figyelgetett. 2006-ban kapóra jött neki, hogy vannak ezek a széljobbos ifjak, akiknek elég pár hangzatos lózungot elszavalni, és már indulnak is zúzni. Még ez is bejött viktornak.
2010-re, mire megérett a baloldal a bukásra, orbán szépen kitalálta magának a fülkeforradalmat – tavaly előtt, ha jól emlékszem, letagadta ezt is -, meg vele a centrális erőteret. Csakhogy semmiféle centrális erőtér nincs, nem létezik, a magyar ugyanis sohasem valami mellett, hanem mindig valami ellen szavaz. Azzal, hogy a protest szavazók szavazatait maga mögött tudhatta, nem változott meg a politikai erőtér, hiába képzeli ezt be magának. Ő, és áljobboldali pártja, mely inkább minden tettében a baloldalra hajaz, maradt a szétesett baloldal, mely anno és most is inkább a jobboldali elvek szerint működik, és maradt a széljobbon vona, meg az ő kis társulata, akik annyira, de annyira polgarivá akarnának válni, de minden egyes lépésükkel, melyet ebbe az iranyba tesznek, le kell valamit faragni a régi, harcos imázsból, és ez bizony nagy áldozat, ami kezdi őket lassan felemészteni. Ez persze megint csak orbánnak jó.
Ami pedig a jobbik Moszkva felé húzását illeti…. A jobboldali fejekben olyan káosz uralkodik – a tiedben is, kedves ostoba barátom -, hogy egy pszichológus jelölt is komplett szakdolgozatot írhatna minden egyes jobbantból, beleértve a fideszhíveket, és vona igazmagyarjait is. Turul, sámandob vs Szűz Mária, és az ő országa, szabályok nélküli, közös EU, akitől csak úgy kapni lehet a támogatást vs Oroszországhoz dörgölőzés, Keleti nyitás stb. Hadd ne soroljam…. Nem csoda hát, hogy egy ilyen kis országgal sem tudtok mit kezdeni, és vona sem tudna, mint ahogy orbán sem tud azon kívül, hogy szétbarmolta, barmolja.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Aktuális, Értelmezés, Helyzetelemzés, Jobbik, Lapszemle, Publicisztika Tagged: FIDESZ-Maffia, jobbik, kormanyváltás, néppártosodás
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
