Bús Árpád Zsolt, a Jobbik Ifjúsági Tagozat országos alelnöke, gyöngyösi önkormányzati képviselője is búcsúzik egykori pártjától. A lemondott országos IT-alelnök, aki a jövőben független képviselőként vesz részt a gyöngyösi közgyűlés munkájában, sorait közösségi oldalán osztotta meg, gondolatai alább olvahatók.
ELKÖSZÖNÉS
Nehéz szívvel és hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy kilépek a Jobbikból.
Mai napon (pénteken – a szerk.) írásban jeleztem Szabó Gábor pártigazgató úr és Farkas Gergely elnök úr felé kilépési szándékomat a Jobbikból és a Jobbik Ifjúsági Tagozatból. Ezzel lezárul egy korszak az életemben.
2008 óta követem nyomon a Jobbik közéleti szerepvállalását. 2009-től rendszeres résztvevőjeként az EMI-tábornak, több alapító taggal volt szerencsém megismerkedni. 2012-ben csatlakoztam a párt Gyöngyösi Alapszervezetéhez és ezzel egy időben a Jobbik Ifjúsági Tagozathoz. Sok szép emléket és pillanatképet köszönhetek ennek a 10 évnek. Rengeteg embert megismertem ez idő alatt. Bajtársakból lettek barátok, és tagtársakból bajtársak.
Nehéz szívvel, de ugyanakkor megkönnyebbülve írom most e sorokat.
Nehéz és fájó szívvel, hiszen sok jó embertől és baráttól válnak el útjaim. Akik a környezetemben végig kísérték döntésemet, ők tudják, hogy a legfájóbb búcsúzás számomra a Jobbik Gyöngyösi IT. 2013 márciusa óta, több mint 5 évig lehettem ennek a szervezetnek a vezetője. Szoros barátságok és kötelékek alakultak ki közöttünk. A városban egy politikailag és közéletileg aktív közösségként, minden évben több jótékonysági, karitatív akciót szerveztünk. Volt, hogy ellenszélben és volt, hogy civil segítőkkel. Azt kérem a Gyöngyösi IT tagjaitól, hogy aki nem érti, az csak próbálja elfogadni a döntésemet. Nem beszéltem erről senkivel a tagságban, mert ezt a döntést nekem kellett meghoznom, minden befolyásolás nélkül. Egyedül.
Nehéz szívvel távozok a Jobbik IT országos elnökségéből. 2015 márciusa óta, kezdetben Hajdú és Heves, majd Borsod és Heves megyékért felelős országos alelnökként dolgozhattam veletek együtt egy elnökségben. Úgy tűnik, hogy ezt a ciklust már nélkülem zárjátok. Köszönöm az együtt töltött időt és a sok kreatív programot, melyet közösen ötleteltünk ki és valósítottunk meg a Jobbik IT életében.
Mindig úgy tartottam, hogy addig leszek tagja ennek a közösségnek, amíg látom benne azt az értékrendet, mely szerint nevelkedtem és élem az életem mind a mai napig. Sajnos mára úgy érzem, hogy már nem ad, hanem elvesz belőlem a Jobbik.
Nehéz szívvel köszönök el a Gyöngyösi Alapszervezettől is. Sajnálom, hogy jó ideje nem érzem már azt a bajtársi közösséget, akikhez annak idején csatlakoztam. Sajnálom, hogy miközben mindenkinek meg akartunk felelni, hagytuk kialudni a lángot helyi szervezetünk életében.
Noha tavaly év végén ugyan állítottunk kettős keresztet a Barátok terén, de az ünnepi műsor már elmaradt, mondván, hogy nincs rá igény. Aztán februárban elmaradt a kommunizmus áldozataira való megemlékezés, csak egy csendes gyertyagyújtás lett belőle, amit az IT szervezett meg. Nem rendeztük meg a Székely Szabadság Napját sem, melyet szintén sikerült a helyi szervezet régi/új elnökségének leépíteni, majd megszüntetni 3 év alatt, pedig Kovács Zoltánnal és Iszlai Leventével minden évben leszerveztünk mindent az eseményre, a tagságnak „csak” el kellett jönni rá. Aztán itt a legfrissebb esemény. Idén elmaradt a saját szervezésű Trianon-megemlékezés. Helyette a városi barackfadalos ünnepségre kellett megjelennie mindenkinek június 4-én. Igen tudom, hogy Országzászló-avatás volt, de miért nem tudtuk ettől függetlenül a sajátunkat is megszervezni, ahogyan tettük azt 2010 óta?
Sokáig nem értettem, hogy mit jelenthet, ha valaki elveszi a lelkét egy közösségnek. Azt hiszem mára megértettem. Feladtuk azon rendezvényeinket, melyek egy nemzeti néppártot igazán nemzetivé tesznek. Fáj a lelkem, hogy a tagság jelentős részében fel sem merült hiányérzetként egyik esemény sem.
Valószínű megrendezésre kerültek volna ezek a rendezvények, ha harcolunk tovább értük egy páran csapaton belül. De én elfáradtam. Elfáradtam már azért küzdeni egy közösségen belül, hogy ne aludjon ki a láng. Lehet ez az én emberi gyengeségem. Nem érzem magamban azt a tüzet, hogy tovább küzdjek a lángért, ha közben a többséget már nem érdekli.
Minden rendezvényünkkel sikerült egyre inkább helyet kapni a gyöngyösi civil, kulturális szférában. Gondoljunk a Wass Albert Felolvasó Maratonra, melyet kezdetben még jobbikos képviselők szerveztünk meg Kovács Zoltánnal, mára pedig Gyöngyös Város Kulturális Koncepciójának része, úgy, hogy a város összes iskolája képviseltette magát idén februárban. Nem ez lenne a lényege egy néppártnak?
A rendezvények kapcsán megfogalmazott gondolatokat és indokokat minden külsős figyelő láthatja. Köztudott, hogy kik voltunk az élén egy-egy rendezvénynek helyben. Ami a lelkét adta ennek a közösségnek.
Döntésemet nem csak a helyi szervezetünk megváltozott belső élete befolyásolta. Április 8-a óta a pártban kialakult konfliktusos állapotok csak egyre inkább felerősítették bennem a bajtársiasság hiányérzetét. Több olyan pillanatkép történt az elmúlt időszakban, ami az én értékrendemmel nem összeegyeztethető vagy én egészen másként gondolkodok a történésekről.
Egy dolgot szeretnék elmondani. Sem most, sem a jövőben nem fogok kibeszélni belsős információkat, konkrét részletek, melyek befolyásolták a kilépésemet. Nem fogok visszamutogatni arra a közösségre, melynek részese voltam több éven át. Igyekszem a jövőben csak a szép és jó pillanatokra emlékezni. És erre kérek mindenkit velem kapcsolatban is.
Végezetül pedig két nagyon fontos kérdésre szeretnék választ adni a jövőt illetően, mely tudom, hogy sokakat foglalkoztat. Részt veszek-e Ásotthalmon június 23-án, illetve mi lesz az önkormányzati képviselői mandátumommal?
Tisztújítást megelőzően sokan azért drukkoltak a pártban, hogy nyilvánosan álljak ki Toroczkai László mellett. Ki ezért, ki azért szerette volna. Nem tettem. Egyik jelölt mellett sem álltam ki nyíltan, indokaimat több belsős fórumon elmondtam. Aztán mióta meghirdetésre került a június 23-a, azóta sokan drukkolnak, hogy elmenjek. Ki ezért, ki azért. Úgy gondolom, hogy már nem párttagként az én személyes döntésem, hogy elmegyek-e vagy sem.
Az önkormányzati képviselői tisztségemről nem mondok le. A jövőben független képviselőként folytatom a munkát a gyöngyösi közgyűlésben. Egyúttal pedig kilépek a helyi Jobbik-frakcióból is.
A Szent Korona másolatára tett eskümhöz hűen továbbra is nemzetemet szolgálom. Eskümet nem szegem meg, annál is inkább, hogy ezt az esküt a 2014-es Jobbikkal tettem le. Hogy 2019-ben indulok-e egyéni jelöltként újra a Nyolcvanas lakónegyedben, azt még nem tudom. Az idén megkezdett fejlesztéseket szeretném képviselőként továbbra is nyomon követni a körzetben, lakónegyedben.
Keserű szívvel, de őszinte és tiszta lelkiismerettel köszönök el a közösségtől. Bízva abban, hogy aki igaz barátom lett, az nem felejt el a jövőben sem. Bízom benne, hogy sokatokkal közösen harcolok tovább egy szebb jövőért, a nemzetért.
Nemzeti írónk gondolataival szeretném zárni levelemet, és kérlek benneteket, hogy aki nem ért meg, az próbálja elfogadni és tiszteletben tartani döntésemet.
„És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjuk leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat…”
Csak a nemzet!
Kovács Zoltán, a Jobbik gyöngyösi önkormányzati képviselője is kilépett a pártból
https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fpermalink.php%3Fstory_fbid%3D871203683090548%26id%3D100006027737699&width=480
A radikálisabbakat már nem is engedték a pártba az utóbbi években – a gyöngyösi IT elnöke is távozott
https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fixlailevi%2Fposts%2F2180776855271646&width=480
(Kuruc.info)
Korábban írtuk: A Jobbik-frakció feloszlatásával zsarolt annak vezetőhelyettese, Farkas Gergely, a Jobbik IT elnöke
Országszerte zajlanak a kilépések:
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
