– Ami ma a Jobbikban történik, politikai értelemben haláltusaként értékelhető. A párt egykoron legnépszerűbb politikusaként hogyan összegezné azt a folyamatot, ami ide vezetett?
– Nem kérdés, hogy a lejtőn a kezdő lökést a Vona Gábor által már 2013-ban elindított néppártosodás adta meg – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak, Volner János, a párt korábbi frakcióvezetője. Ez fokozatosan vezetett el a tartalmi kiüresedéshez, a második fázisában pedig a balliberális oldalhoz történő közeledéshez. Én 2014 nyarától, egy évvel a határkerítés megépítése előtt szorgalmaztam az elnökségnél, hogy a migrációs kérdésben az ország megvédése legyen a Jobbik fő üzenete. Ám az elnökségben felülkerekedett az az álláspont, hogy a Jobbik néppártos politikáját keresztülvágja ez a radikálisnak tartott gondolat. Azzal utasították el a javaslatot, hogy Magyarország a trianoni határra nem építhet vasfüggönyt. Holott ekkor már tízezrével jelentek meg migránsok a déli határainknál. A migráció megállításának kérdésében ez a félszívű hozzáállás a tartalmi kiüresedés legérzékelhetőbb jele volt.
(…)
– A Jobbik 2018 tavasza után húsz százalékról a parlamenti küszöbig zuhant. Ténylegesen hogyan fest ma a Jobbik helyzete, hátországa?
– Két dolgot említenék. A párt értelmiségi holdudvara gyakorlatilag eltűnt. A legutolsó értelmiségi találkozón már Teplán István, a CEU alapítója tartott előadást. De ezeken a megbeszéléseken már jó ideje vattaembereket kellett beültetni az apparátusból, a párt tisztségviselőiből, hogy a létszám nagyobbnak tűnjön. Már 2018-ban is jellemzően a párt és Simicska médiamunkatársai, valamint a Jobbik választókerületi elnökei alkották a többséget az értelmiségi találkozókon. Akiket én ebből a közegből miniszteri szerepre alkalmasnak, a nemzet ügyei iránt elkötelezetteknek tartottam, már elhoztam az általam alapított Európa Öröksége Intézetbe. A komoly szervezettségű tagság pedig már csak a régi jobbikos legendákban létezik. Az alapszervezetek többsége széthullott, a pártot 2018 decemberében rengetegen otthagyták, amikor megtörtént az összeborulás Gyurcsányékkal. Az önkormányzati választáson már arra sem voltak képesek, hogy városok sorában egyetlen jelöltjük is legyen.
(…)
– Eger jobbikos polgármestere, a párt korábbi szóvivője, Mirkóczki Ádám már pártlogó nélkül, közös ellenzéki jelöltként indult az önkormányzati választáson, s most a kilépését is bejelentette. Mit üzen a Mirkóczki-ügy a Jobbiknak, illet-ve az egyesült ellenzéknek?
– Azt látom, hogy a balliberális pártok közötti összefogás elértéktelenítette a politika brand értékét. Egy ellenzéki közleményből ma nem lehet eldönteni, hogy ki írta, momentumos, jobbikos vagy DK-s. Érdemi különbség sem a mondanivaló tartalmában, sem a stílusban nincs. Ez a fajta kiüresedés magával hozta azt is, hogy a Jobbik márkajegyei gyakorlatilag eltűntek, semmivé foszlottak. Mirkóczki pedig egy vesztes, tönkrement brand alól próbált kimenekülni, nem adja a nevét hozzá, nem szeretné, ha a Jobbik tönkremenetele őt is roncsolná. Ha tippelnem kellene arra, ki lesz a következő kilépő, akkor Budai Lórántra, Jászberény polgármesterére vagy Janiczak Dávidra, Ózd polgármesterére voksolnék.
(…)
– Jelenleg független parlamenti képviselőként dolgozik az Országgyűlésben, de a hírek szerint pártalapításra készül. Elképzelhető, hogy egy új politikai formáció színeiben indul a 2022-es parlamenti választáson?
– Az elmúlt időszakban rengetegen kerestek meg pártalapítási felkéréssel. Ez konkrétan úgy hangzott, csináljunk egy olyan pártot, amilyennek a Jobbiknak lennie kellett volna, ha kitart a 2003-ban lefektetett alapértékei mellett. Ezt az igény a legtöbben éppen azért fogalmazták meg, mert a baloldal által követett trollkodás, a gyurcsányi „gazemberezés”, az Orbán-fóbia visszataszító, ahogyan a fideszes hatalmi arroganciát sem fogadják el sokan. Minden hatalomnak szüksége van fékekre. A Jobbik gyurcsányabb akar lenni Gyurcsánynál, tartalom nélkül szidalmazzák a kormányt. A választók azonban nem erre kíváncsiak. Nem elég Orbán Viktort szidalmazni, meg kell fogalmazni olyan narratívát, hogy mit szeretnének az országgal kezdeni. Nekem személyesen is fontos, hogy a Fidesz-KDNP-nek legyen komolyan vehető jobboldali kihívója. Hosszú távon gondolkodom, tudom, hogy a szellemi megalapozás, az elvek lefektetése, a humán erőforrás megteremtése nélkül párt alapításába belevágni nem érdemes. Az elmúlt másfél évem azzal telt, hogy hozzáláttam ennek a szellemi holdudvarnak a megszervezéséhez. Százötven olyan értelmiségit gyűjtöttem magam köré, akikkel az említett cél megvalósítható. A pártalapítás még a jövő titka. Egy biztos: az országnak az tenne jót, ha nemzeti ügyek iránt elkötelezett ellenzéke lenne.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
