Június 30-án, kedden az esztergom-vízivárosi plébániatemplomban ünnepélyesen megnyitották a megújult esztergomi Keresztény Múzeum újrarendezett állandó kiállítását. Az esemény után a vendégek megtekinthették a tárlatot. Július 1-jén a múzeum megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt is.
A megnyitón részt vett Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Oktatási Bizottságának főtanácsadója; Heidl György, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium társadalmi kapcsolatokért (nemzetpolitika, civil, nemzetiségi és felekezeti ügyek) felelős államtitkára; valamint Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész is.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye tulajdonában lévő és fenntartásában működő országos képtár, amely több tízezer műtárgyat őriz, Magyarország leggazdagabb és Európa egyik legjelentősebb egyházi gyűjteménye.
A megjelenteket Kontsek Ildikó művészettörténész, a múzeum igazgatója üdvözölte.
„Hála és köszönet van a szívemben, mert egy olyan eseményt élhetünk meg, amire mi itt, a Keresztény Múzeumban már nagyon régóta várunk.” Az intézmény vezetője emlékeztetett rá: az előző felújítás 1969–73 között zajlott. Éppen ideje volt tehát, hogy teljes felújítást végezzenek.
Kontsek Ildikó kiemelten köszönetet mondott Erdő Péter bíborosnak, prímásnak, amiért az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye lehetővé tette a 150 éves múzeum felújítását: a tavalyi és az idei normál költségvetést kiegészítve biztosította fenntartói támogatásként azt a bruttó 300 millió forintot, aminek köszönhetően megvalósult az intézmény teljes körű renoválása.
A múzeum szakmai és látogatói szempontból is megújult, sok változás történt. Az intézményvezető hozzátette:
A felújított múzeum állandó kiállítását Török Csaba egyetemi tanár, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház plébánosa, a vízivárosi Loyolai Szent Ignác-templom plébániai kormányzója nyitotta meg.
Beszédét az Esztergomhoz szorosan kötődő Babits Mihály 1938-ban írt soraival kezdte: „Öreg esztergomiak még emlékeznek a Simor prímás négyesfogatára, amely lépésben sétált át a legszegényebb uccákon, előtte egy hajdú járt mint a mesékben, és hatosokat osztogatott a szenttamási rongyos gyerekeknek. Simor bíboros nemcsak hatosokat osztogatott, hanem képeket is gyűjtött, s ő vetette meg a kis múzeum alapját, ahol ma édes olasz primitívek láthatók, és középkori magyar festmények, Filippo Lippi, Kolozsváry Tamás s a titokzatos MS mester mellett, s közben Pázmány Péter sétabotja is helyet talál, vén juhászok faragott botjai közt, s egy régi hercegnő dísztárgy- és szelencegyüjteménye. Igen, minden van Esztergomban, pompa és szegénység, szent csillogás és otthonos magyarság, a magyar élet egész keresztmetszete.”
Török Csaba kifejtette: Babits sajátos közvetlenségben mutatja meg nekünk a 19. századi Esztergomot, mely két tengely mentén szerveződött.
Az egyiket a grandiózus egyházi vállalkozások jelentették, amelyek során – ahogy Barkóczy Ferenc érsek fogalmazott, hogy „fölépüljenek a mi Jeruzsálemünk szavai” – Rudnay Sándor, Kopácsy József, Scitovszky János, Simor János, majd Vaszary Kolos prímás ideje alatt kialakították a bazilika mint origó körül azt az egyházi központot, mely a mai napig lenyűgöz minket.
A második tengely pedig maga az élő város volt és marad, az apró házaktól kezdve a polgári és nemesi palotákig, a kávéházaktól kezdve a közösségi élet különféle tereiig. Így született meg Esztergomban az a szent csillogás és otthonos magyarság, mely oly erősen hatott a költőre.
Amikor 1875. október 12-én a bibliotheca emeletén Simor János megnyitotta képtárát, mintegy 300 alkotást tárva a látogatók elé,
A prímási palota 1882-es elkészülte pedig lehetőséget kínált arra, hogy immár jóval nagyobb térben, sokkal gazdagabb kiállítást tekinthessenek meg a látogatók.
Ez a korszak sajátos módon talált rá a történelem távlatára. A zenészek visszanyúltak az évszázados motívumokhoz. Az építészetben megjelent a historizáló ív, amely a romanika, a gótika, a reneszánsz, később még a barokk elemeit is újragondolta. A történetírás virágzásnak indult.
Török Csaba szerint „a mi magyar Sionunk” teljesen természetesen vált a papok és művészek találkozási pontjává. A prímások mellett elkötelezett és nagylelkű kanonokok, mint Knauz Nándor, Dankó József és Maszlaghy Ferenc, valamint kiváló főpapok, mint a Keresztény Múzeum szempontjából oly jelentős Ipolyi Arnold sorakoztak fel. Munkásságuknak legalább három súlypontját érdemes kiemelni: egybegyűjtötték a középkor műkincseit; európai kitekintéssel, értő gyűjtőkként elhozták hozzánk közös keresztény és kulturális örökségünk magával ragadó műveit; mecénásként pedig támogatták a kor alkotóit, hogy maguk is járuljanak hozzá „a múzsák kertjének gyarapításához”.
Az esztergomi főszékesegyház plébánosa kiemelte: a Keresztény Múzeumban zajló munka világegyházi és katolikus léptékű – nem feledve, hogy ez a szó nem egyetemeset jelent, hanem „az egész, a teljes szerintit”.
„Újra és újra meg kell állni az időtlen bűvöletben” – idézte Török Csaba Pilinszky Jánost, aki így fogalmazott 1958-ban a Keresztény Múzeumban tett látogatásáról. A plébános hozzátette:
A most lezárult felújítás, mely az egyház saját erőforrásaiból valósult meg, ennek okán nem csupán építészeti feladat, térelrendezési újítás volt, hanem az előző nemzedékek által ránk hagyott küldetés fölvállalása, s tudatos folytatása – munkálkodás, hogy a múlt és a jelen kitáruljon a jövő felé, a szépség útján elvigye az örömhírt azokhoz, akik talán nem is sejtik, mi vár rájuk, amikor belépnek a Keresztény Múzeum kapuján. Pilinszky zsenialitása tömör formába önti ezt az élményt: „Az üvegen kapaszkodó gyerekfejek és egy jegyespár tükörképe: a jelen idő gyönyörködik a múlt idő felett.”
„A kapu kitárult, jöjjetek hát, gyönyörködők!” – zárta ünnepi beszédét Török Csaba.
Megnyitóbeszédet mondott Mikó Árpád akadémikus, művészettörténész is. Az esztergomi Keresztény Múzeum az ország legjelentősebb múzeumai közé tartozik – hangsúlyozta.
Történeti áttekintésében kiemelte az alapító, Simor János esztergomi érsek, hercegprímás, valamint Ipolyi Arnold nagyváradi megyéspüspök szerepét, aki a múzeumra hagyta magángyűjteményét. De mindketten szenvedélyes műgyűjtők is voltak; a magyarországi művészettörténet főművei jutottak el Esztergomba így, Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára és az egész garamszentbenedeki műtárgyegyüttes, benne az unikális úrkoporsóval, továbbá MS mester selmecbányai oltárképei közül a Passió sorozata.
Végrendeletében Simor János gyűjteményét előrelátóan magára a székeskáptalanra hagyta. Őt most mint a Keresztény Múzeum alapítóját ünnepeljük, de ez csak egy része volt rendkívül sokrétű, kultúrateremtő munkásságának. Ő volt az, aki megnyitotta a látogatók előtt a Főszékesegyházi Kincstárat, állandó kiállítást létrehozva mutatta be a híres ötvösműveket; létrehozta az Érseki Simor Könyvtárat, amely ma is külön intézmény. Felépíttette a prímási palotát, amelyben helyet terveztetett a képtár számára, s amelyben ma is működik a múzeum; befejezte a bazilika építését, restauráltatta a Bakócz-kápolnát.
A művészettörténész szerint az, hogy a kimagasló múlttal rendelkező Keresztény Múzeum újjárendezte állandó kiállítását, önmagában fontos szakmai esemény. „A dolognak tétje van, és a lécet elődjeink igen magasra tették” – fogalmazott.
A kiállítást nem csak technikailag modernizálták. A fő hangsúly az olasz festészet mellett továbbra is a régi magyar és német, illetve osztrák gyűjteményrészre esik. Ennek sorsa, művészettörténeti értelmezése mindannyiunk problémája, ez pedig szerencsére befejezhetetlen, soha véget nem érő tudományos diskurzus.
„Most pedig, kedves közönség, kalandra fel! – szólította meg a jelenlévőket Mikó Árpád. –
Tegyük zárójelbe a sok tudományt, és nézzük csak a képeket!”
Az új kiállítási koncepciót az egyik kurátor, Sarkadi Nagy Emese művészettörténész ismertette. Emlékeztetett rá: a Keresztény Múzeum jól ismert állandó kiállítása 1973-ban nyílt meg, és 2025-ben búcsúztunk el tőle. Mostanra pedig elkészült az új állandó kiállítás.
A jól ismert tárgyak új környezetben, új installációval és új megvilágításban láthatók. A tartalom tekintetében igyekeztek az elmúlt évtizedek tudományos eredményeit is bemutatni, a legfeltűnőbb változást azonban a gyűjteményi egységek sorrendjének megváltoztatása jelenti.
Az új kiállítás első két termében az itáliai gyűjtemény látható; ezt követi a magyarországi, német, osztrák, németalföldi, majd a 19. századi, illetve az iparművészeti gyűjtemény. Az itáliai rész koncepcióját Tátrai Vilmos alakította, Ágoston Julianna és Kontsek Ildikó közreműködésével. A kísérőszövegeket is Tátrai Vilmosnak köszönhetjük.
A magyarországi, német és osztrák, valamint részben a németalföldi szekció koncepcióját Sarkadi Nagy Emese dolgozta ki; az iparművészeti részlegét Bárdi Terézia, Horváth György gyűjteménykezelő együttműködésével; a 19–20. századi részt pedig Kontsek Ildikó elképzelései alapján mutatják be.
Sarkadi Nagy Emese szerint a teljes tárlatra érvényes, hogy az új világítás, az új installáció valóban új fényben mutatja be a kiállított tárgyakat. Hozzátette, Kontsek Ildikó igazgató kiváló csapatot állított össze az elmúlt évtizedekben, így kijelenthető: a Keresztény Múzeum új állandó kiállításának létrehozása valódi csapatmunka volt.
Zárszavában Kontsek Ildikó köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vett ebben a munkában.
Az ünnepélyes megnyitóra elkészült a Keresztény Múzeum Esztergom című katalógusa, amely válogatás az új állandó kiállítás műtárgyait mutatja be.
A rendezvényen jelen volt Atlasz Gábor festőművész is, akinek a felsőtúri plébániatemplom számára készített Keresztút sorozatából időszaki kiállítás nyílt a Keresztény Múzeumban. Ez a tárlat augusztus végéig látogatható.
A megnyitón közreműködött Mizsei Zoltán egyházzenész, egyetemi docens.
Fotó: Merényi Zita
Videó: Kardinális
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
