Aki csak egy kicsit is érdeklődik a közélet, s azon belül a magyar–szlovák viszony alakulása iránt, időnként találkozik a szlovák–magyar kisebbségi vegyes bizottság munkájáról szóló hírekkel. Huszonkilenc évvel ezelőtt, 1995. március 19-én írták alá – szimbolikus helyszínen – Párizsban a szlovák–magyar alapszerződést, amelynek alapján a vegyes bizottság is létrejött.
Közel egy évszázaddal Trianon után Kelet-Közép-Európában nem nagyhatalmi döntés, hanem nagyhatalmi elvárás eredményeként létrejöttek a bilaterális alapszerződések. A szovjet megszállás alól felszabadult Magyarország és Szlovákia útban volt a EU és a NATO felé, ahová jobbára csak akkor kaphattak belépést, ha az egymás közti problémáikat az újonnan megcélzott szervezetek kapui előtt hagyják.
A kisebbségi kérdés nem belügy
Párizsban a Matignon-palotában Édouard Balladur, akkori francia miniszterelnök mentorálásával az Európai Stabilitási Egyezmény konferenciájának előestéjén Vladimír Mečiar szlovák és Horn Gyula magyar kormányfő írta alá a jószomszédságról szóló alapszerződést.
Az ezzel kapcsolatos államközi véleménycsere és -egyeztetés, illetve a felmerülő problémákra adott válaszok kölcsönösen elfogadható formájának kialakítása céljából létrehozták az ajánlási joggal felruházott kormányközi vegyes bizottságot. A magyar–szlovák kisebbségi vegyes bizottság 1999-ben kezdte meg a munkáját, amellyel olyan szakértő segítségével ismerkedhetünk meg, mint Kalmár Ferenc. 2015-től tölti be ezt a posztot, s ugyanettől az évtől Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa is.
Kalmár Ferenc korábban az Európa Tanács kisebbségi kérdésekkel foglalkozó raportőre volt, s nevéhez fűződik az úgynevezett „Kalmár-jelentés”, amelyben a nemzeti kisebbségek helyzetét és jogait vázolta fel meghatározó módon. A vegyes bizottságnak természetesen szlovák társelnöke is van, Miroslav Mojžita személyében, aki azont túl, hogy a bizottság megalakulása óta betölti ezt a posztot, a pozsonyi külügyi tárcánál Magyarország szakértőjeként, egyben a minisztérium „erős embereként” tartják számon.
Kalmár Ferenc – aki nagyköveti rangban vezeti magyar részről a vegyes bizottságot – lapunknak megerősítette,
hogy ha nem is volt feltétele az EU-csatlakozásnak a jószomszédságról szóló alapszerződés megkötése, mindenképpen elvárás volt a kétoldalú kiegyezés a szomszédokkal.
Érdekes, hogy egyedül Ausztriával nem született ilyen szerződés, mert a bécsi kormányzat nem tartott igényt ilyen dokumentumra, tájékoztatta lapunkat Kalmár Ferenc.
Az eredeti elképzelések szerint évente legalább egyszer üléseznie kellene valamennyi vegyes bizottságnak, ez azonban időnként politikai vagy szervezési okokból nem valósul meg. Mindkét esetre van példa, a román–magyar kisebbségi vegyes bizottság például legutóbb 2011-ben ült össze, s mint mondta Kalmár Ferenc, a felek 2021-ben aláírtak Gyulán egy jegyzőkönyvet arról, hogy a tárgyalási kezdeményezési jogot átengedik Bukarestnek.
A két fél között azonban 18 olyan kérdés van, amelyben nem tudtak közös álláspontra jutni, s vélhetően ez fékezi a román fél tárgyalási kedvét, bár Kalmár Ferenc megjegyzi, hogy a mostani román külügyi vezetés már kezdeményezőleg lépett fel ebben az ügyben.
A magyar társelnök azt sem titkolja, hogy magyar–szlovák viszonylatban sokáig tartott, míg eljutottak a legutóbbi tárgyalási ciklust lezáró jegyzőkönyv idei, áprilisi aláírásáig. Az egyeztetés még 2022-ben kezdődött, de a gyakori pozsonyi kormányváltások nem biztosítottak megfelelő hátteret a szlovák fél fellépéséhez, s ezért inkább csak a két társelnök folytatott megbeszéléseket.
Akcióterv és feladatok kiosztása
Az egyes ciklusokat lezáró jegyzőkönyvek rendkívüli jelentőséggel bírnak, ahogy azt írásunk címében is jeleztük, akár diplomáciai fegyverként is felfogható eszközök, hiszen az abban megfogalmazott ajánlásokat az országok – a legtöbb esetben – beépítik jogrendjükbe. Budapesten kormányzati akcióterv készül az elfogadott ajánlásokból, Pozsony pedig az egyes tárcák és államigazgatási intézmények között osztja el az ajánlásokból következő feladatokat. Ennek természetesen a fordítottja is igaz, azaz, ha nincs jegyzőkönyv, nincs a kormány felé tett ajánlás sem, s az adott probléma megoldása továbbra is függőben marad.
Az áprilisban Budapesten aláírt legutóbbi jegyzőkönyv ebből a szempontból akár példaértékű is lehet, hiszen tartalmazza azokat a témaköröket is, amelyekben a két fél nem tudott közös álláspontot kialakítani, mindkét fél viszont úgy gondolta, hogy emiatt, bármennyire is lényegesek, nem szabad, hogy a többi, konszenzusos pont sérelmet, s további késedelmet szenvedjen. A most aláírt jegyzőkönyv tehát kimondja, megegyezés született arról, hogy néhány kérdésben más az álláspontjuk.
Ilyen például a Beneš-dekrétumokra alapozott szlovákiai utókonfiskációk, a kettős állampolgárság kérdése, a nyelvtörvény egyes rendelkezései, valamint a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának alanyi jogon járó támogatása.
A felsorolt témák alapján a vegyes bizottság egy kisebbségi szupermarketnek is megfelel; Kalmár nagykövet elmondása szerint minden olyan kérdéssel foglalkoznak, ami érinti a nemzeti kisebbségek életét. Ennek megfelelően a bizottság plenáris ülésein rendkívül sokszínű az egyes delegációk összetétele, hiszen ilyenkor meghívást kapnak más, kétoldalú államközi szerződések alapján létrejött bizottságok képviselői, továbbá a megtárgyalandó pontokban érintett minisztériumok szakértői, valamint az adott nemzeti kisebbségi közösségek képviselői és további jogi, oktatási avagy kulturális szakértők.
KERETBE
Miroslav Mojžita, a bizottság szlovák társelnöke lapunknak elmondta, hogy amíg volt magyar párt a pozsonyi parlamentben, könnyebb volt meghatározni, hogy ki a magyarok képviselője. Most azonban nekik kellett határozniuk arról, ki a legmagasabban rangsorolt szlovákiai magyar politikus. Berényi Józsefet, Nagyszombat megye alelnökét, egyben az uniós régiók bizottságának a szlovákiai tagját, mellé a lokális politikában tevékeny Keszegh Bélát, mint a nagy fontossággal bíró Komárom polgármesterét hívták meg. A kisebbségi kormánybiztos – előbb Bukovszky László, most pedig Horony Ákos – pedig kormányzati tényezőként kap helyet a szlovákiai delegációban. Miroslav Mojžita elárulta, hogy a bizottsági üléseken nem megy ritkaságszámba a vita, sőt a veszekedés, de ezt nem tartja problémának, hiszen a végeredmény a fontos. Hozzátette, eddig már 54 ajánlást fogadtak el, s ez jelenti az igazi diplomáciai tevékenységet.
A MAGYAR7 hasábjain igyekszünk a továbbiakban is foglalkozni a vegyes bizottság munkájával, s ezzel talán enyhíteni is tudjuk az olykor tapasztalható információs vákuumot.A paritás elve alapján most a szlovák félnél van a kezdeményezés joga. Pozsonyból tudjuk tehát majd meg, hogy a jövőre harmincéves szlovák–magyar alapszerződés nyomán létrejött munkacsoport mikor és milyen témák mentén találkozik a legközelebb.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/18. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
