A játéknak nem lehet vége Juhász Katalin2023. 04. 08., szo – 11:51
A John Wick 4 kapcsán röpködnek a filmvilágban a hangzatos címszavak: Guilty Pleasure, mesterfokon! Kiválóan koreografált, neonfényben úszó neo-western. A hongkongi heroic bloodshed feltámasztása. Szenzációs kaszkadőrkompozíciók. Mi lehet e „sorozat” szűnni nem akaró sikerének hátterében?
Mozifilmként haszontalanul hosszú, talán videóklipként értelmezhető, esetleg játékként továbbfejleszthető. Akár kisképernyőre is applikálható. Persze az ambíciói nem nőhetnek túl a képességein.
„Egy vak ember, egy kutyás fickó és John Wick bemennek egy bárba, és leülnek egy asztalhoz…” Ez most vagy egy fergeteges vicc eleje, vagy egy akcióopera folytatásának a folytatásának a folytatása. A leghosszabb, ha nem is a legrosszabb. Csaknem háromórás (a stáb-lista utáni jelenet nélkül) szűkszavú gengszterszamurájok látványos, ugyanakkor szükségtelenül elnyújtott ólom-Odüsszeiája, mely olykor-olykor repetitív, vagy ahogy a Bowery Király (Laurence Fishburne) mondaná: „intimebb találkozóknál k.rva kegyetlenül önismétlő!” Beépített kiegyenlítővel és mondhatni, csőszájfelugrás nélkül, extra gyors tárürítéssel.
A történet vázlatos. Már-már ürügy: Mr. Wick (Keanu Reeves), a feketében feszítő vőlegény, újra mozgásban. Párbajra hívja a nézőt, stukkert dugván kezei közé. Csak rajtunk áll, elsütjük-e a fegyvert. Ő maga a halálba kapaszkodik. Így él. Bár lehet, már csak egy árnyék, vagy egy szellem, ami temetőt keres. Az útja csakis az elmúlásba vezethet. Cserben hagyta az élet. A szerelem. A bosszú. S most már a halál is. A kör közepén áll. Még mindig azt hiszi, van kiút ebből a világból. Mert ez a természete. Egy bérgyilkosnak, akit fegyverre kovácsoltak. Megvan minden a szórakoztatáshoz és a tájékoztatáshoz? A vadászat indul. Nincs irgalom. Nincs (ön)megváltás. És ne feledjék: nincs hová futnia! Bár ha veszít, az is egy kiút…
Piszok került paradicsomi gépezetünkbe, virgonc barátunk, egy gaz-ember a Nagy Almából készül berontani szent szívünkbe, így mindez „szóljon hát a zenebolondoknak a fények városában, kik csakis akcióra várnak a nyüzsgő óceánban, hű rajongóimnak tehát, kik ismerik az utca ritmusát! Örökzöld sláger, mely az aranyra is ráver, itt most önnek…” – a felhívás célja, hogy a legdurvább ritmust verjék ma ennek a fekete ruhás hullagyárosnak, aki hol puskacsövekkel, hol szamurájkardokkal járja piszkos táncát, többnyire feszes, néha vicces, nyomokban nevetséges, mutatós böllérba-lettjét. Képtelen kép(let)ek sorozatát, melyben nagyvárosról nagyvárosra rohanunk, hiszen minden perc számít. Így csak megvillan-csillan egy-egy képeslap. Például az idealizált frankhon: „Mennyi kirakat, mennyi kép! Mekkora nyüzsgés, mennyi hang: masina, csengő, kürt, harang.”
Hogyan halad a fekete lovag nagy búcsúturnéja? Úgy tűnik, a végéhez közeledik. De jó hír, bolondok, a nyereménye feljebb kúszott! A bevétel (világviszonylatban 247 295 852 dollár), akárcsak a Mr. Wick fejére kitűzött váltságdíj, folyamatosan növekedik, sok-sok édes érmét előállítva. A közönség imádja, bérelt pozícióval bír az IMDb top 250-es listáján (pillanatnyilag a 148. helyen), míg a kritika többnyire vegyes fogadtatásban részesítette.
Borítékolható a lépcsőzetes folytatás, míg ki nem fullad a franchise (és a címszereplő sármja), bár Keanu Reeves egykori testdublőre, a kaszkadőrként induló rendező, a Harcosok (1979) című film hommage-ával operáló Chad Stahelski szerint beláthatatlan időre parkolópályára kerül a bosszúra éhes lázálom. Remélhetőleg a szusszanás alatt születik pár emlékezetesebb előhírnök (ilyen lehet Caine, a világtalan pribék, akit Donnie Yen keltett életre), néhány feledhetetlen sötét szövetséges (példának okáért Winston, akit Ian McShane alakít) és halhatatlan harcos (nyugodj békében, Lance Reddick!), mivel a legutóbbi főgonosz (de Gramont márki szerepében: Bill Skarsgard) vérszegényre sikerült.
Nem fogadták meg a megamészárlások során felcsendülő slágerek egyikének (The Rolling Stones: Paint It, Black) üzenetét. Legközelebb nem lesz elég az öncélú brutalitás, a különösebb meglepetésekkel nem szolgáló forgatókönyv, vagy a világrekord (az egy karakter által elkövetett legtöbb gyilkosság) hajszolása, netán a lendületes fényképezés, mely mozgalmassá tehet egy felülről vett, kevés vágással vívott vendettát. Bár a halálos kispolgári engedetlenség inspiráló lehet.
Az édesapám által is tenyésztett malinois munkakutya befogása viszont levett a lábamról. A szőrös jószág lejátszotta a vászonról a gazdiját, egy nyomkövető senkit.
Kaszás Dávid
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
