Sorozatunk korábbi részeiben természetesen foglalkoztunk már a jászokkal, azonban most érkeztünk el ahhoz a pillanathoz, mikor külön részt kell szentelnünk nekik. Ugyanis eddig érintőlegesen, vagy a kunokkal egybefonva írtunk róluk. S ez általában jellemző a történetírásra és a közfelfogásra is, hogy a magyarországi jászokat mintegy „odacsapják” a kunok mellé, mint egy másik keletről jött népcsoportot, kik szintén a 13. században érkeztek a Kárpát-medencébe. Holott az egész jóval sokrétűbb.
A másik gyakori tévedés, hogy a kunokat és a jászokat rokon népeknek állítják be, ami alapjával véve nem nyugszik valós alapokon. Persze a közös vándorlásaik során és már itt a Kárpát-medencében történhettek „keveredések”, mint ahogy a magyarsággal is, de eredendően a jászok máshonnan származnak, mint kunok. A jászok az egykori sztyeppén élő iráni-szkíta népcsalád sarjai, ennek volt egyik leágazása az alán, amelyből aztán kiszakadt az oszét is, összességében ez a közeg volt az, amelyből a jászok megszülettek. Maga a jász megnevezés egyébként szláv jövevényszó. Az alánokra több helyütt írták, a „mindenhol jelen lévő” nép, s valóban, a korszak egyik legnagyobb és legdöntőbb csatájában, Catalaunumiában is ott találjuk e kiváló harcosokat mind a hunok, mind a rómaiak oldalán. Az alánok a lovagi eszmény képét már akkor megrajzolták, alapjait lerakták, mielőtt még az virágozni kezdett volna a középkorban Európa-szerte, sokak szerint merítettek is a korábbi alán kulturális lenyomatokból.
A jászok betelepítésének körülményeit ismertetni újra nem kívánjuk, hiszen az valóban azonos a kunokéval, ezt korábbi részünkben leírtuk. Elsősorban a mai Jászság területén telepedtek meg, de nem kizárólagosan. Első telephelyük egyébként Esztergom környéke volt, egy pilisi település ma is őrzi ennek emlékét, ez pedig Pilisjászfalu. Viszont a Jászság mindig is egyfajta népességkibocsájtó területként funkcionált, születési rátája magas volt, a megművelhető föld viszont olykor kevés, ezért nagy kirajzások voltak, a török idők után például a Kiskunságot döntően jász családok népesítették be újra. A legnagyobb jász író a kiskunfélegyházi Móra Ferenc volt egyébként.
De térjünk vissza, mert felmerül a kérdés, akkor lényegében milyen típusú emberek a jászok. Kaukázusi jellegűek, másnéven a taurid vagy anatóliai alrasszhoz sorolhatóak, ilyen karakterű arcokat valóban látni sűrűn az imént említett oszétok között, Észak-Oszétiában (autonóm tartomány az Oroszországi Föderációban). De a legújabb archeogenetikai kutatások alapján, mit a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszéke végzett, a honfoglaló magyarok leleteiből kimutatták, hogy mintegy 6 százaléknyi kaukázusi elem is valószínűsíthető (ma ez a számarány azért magasabb a jászok 13. századi betelepítése miatt). Ennek azért van jelentősége, mert tudományos alapon húzható alá egy régi magyar monda. Ez pedig a Hunor és Magor, a magyar nép eredetét magyarázó monda.
Kézai Simon leírásában olvashatjuk:
Történt pedig, hogy azon gyermekek közt az alánok fejedelmének, Dulának két leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vevé nejűl. S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok és magyarok. S miután azon ingoványok közt hosszasabban időztek, lőn, hogy igen erős nemzetté kezdtek növekedni, és a tartomány őket béfogadni és táplálni nem bírta.
Ha ez így történt, akkor a kaukázusi génkészlet az alánok által került a honfoglaló magyarságba. S azt is hozzá kell tennünk, ennek megoszlása inkább a vezetőrétegbe koncentrálódott, tehát pontosabb, ha a részbeni alán eredetet magára az Árpád-házra vonatkoztatjuk. További érdekesség, hogy ebből a mondából vezették le a jászok korábban, hogy maga Lehet vezér is alán (jász) származású lehetett – de erről majd később. Mindenesetre innen közelítve a kaukázusi, jászokkal rokon típus már korábban bekerült a magyarságba, mint a köztudott, 13. századi bejövetelkor.
Évekkel ezelőtt, ha nem is túl nagy merítési lehetőséggel, de végeztek jász-oszét DNS-kutatást is. A projektet 2012 márciusában az egyik legnagyobb Los Angeles-i orvosi központ munkatársaként Alan Berezov – a mediko-biológia területének a szakembere alkotta meg. A magyarországi jászok és az oszétek nyelvi és kulturális rokonsága jól ismert. Sőt néhány évvel ezelőtt Oszétiába érkezett a jászok tekintélyes küldöttsége is. A Jászság egy csoportját már megvizsgálták, s az oszétekkel rokon haplotípusokat találtak. Az ilyen irányú kutatások sok pénzbe kerülnek, ám mindenképpen érdemes folytatni, mert ez a tudomány segítségére lehet annak, hogy a történetírás ma még fehér foltjait áthidalja, válaszokat adjon.
A jászok nyelvüket a 16. század magasságában veszítették el, teljesen felcserélték a magyarra, csupán egy nyelvemlék maradt fent, ami 1422-ben készült. Érdekességképpen, ha valaki jászul szeretne köszönni, mondja a következőt: „daban horz”, ugyanis ez azt jelenti, jó napot.
Tehát a magyarországi jász etnikai csoport máig egyetlen felfedezett nyelvemlékét, a jász szójegyzéket Fekete Nagy Antal fedezte fel 1957-ben az Országos Levéltárba került körmendi Batthyány-levéltár 1422. január 13-án, Budán kelt oklevelének hátoldalán. A felfedező által besenyőnek vélt szójegyzéket Németh Gyula dolgozta fel, az oszét nyelv (annak digor nyelvjárása) segítségével megfejtette jelentését, majd közzétette. A kétnyelvű, jász-latin szójegyzék mintegy 40 névszót, köszöntési formulát és birtokos névmást tartalmaz. Tulajdonosa minden bizonnyal a Piliscsév környéki jászokhoz, a mai napig is létező, fentebb említett Jászfaluba készült utazni.
A jász hagyományőrzés az elmúlt évtizedekben reneszánszát éli, minden évben megrendezik a Jászok Világtalálkozóját, ami ugyan a járvány miatt idén elmaradt, se szeri, se száma a sok jászsági honismereti körnek, néptánccsoportnak, melyek a Jászságban és sok esetben még azon kívül is működnek, a jászberényi Jász Múzeum, mely immár közel másfél évszázada működik, pedig egyfajta valódi tudásbázisa a jászokat kutató érdeklődőknek.
A magyar történelem folyamán a jászok mindig nagy számban voltak jelen a hadviselés területen, mondhatni, mint igazi katonanép, a „jászhuszár” és a Jászkun Huszárezred pedig szinte fogalom, erről külön is érdemes lesz szót ejtenünk. De, hogy mit jelent ma jásznak lenni, azt talán az egyik legautentikusabb személy, Dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke foglalta össze, ki ekképpen fogalmazott:
A székelyek azt mondják, mi vagyunk a legjobb magyarok, és ugyanezt vallják a jászok is. A történelem egybedagasztott minket, annyira összeforrtunk, hogy ez ma már szétszálaszthatatlan. Úgy vélem, az az erős nemzeti öntudat, amely erős részelemekből épül fel. Van egy egységes, átfogó nemzeti eleme, viszont ugyanúgy, ahogyan a palócok, hajdúk, székelyek, a jászok és a kunok azt mondják, magyarok vagyunk, de…
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
