A pénteki díjkiosztó gálával véget ért a 46. Duna Menti Tavasz gyermek báb- és színjátszófesztivál országos döntője. Mivel elődöntők idén a járvány miatt nem voltak, valamennyi kész előadás mehetett egyenesen Dunaszerdahelyre, ami a színvonal tekintetében némi aggodalomra adhatott okot. Aztán valamiért mégsem volt hiányérzetünk. Sőt.
Kezdem a „hiányérzet-hiány” okával. A lezárások, betegségek, csúszások miatt a csoportok nem tudtak normálisan próbálni, viszont pont emiatt több idejük volt kiérlelni a produkciókat. Néhány előadás már tavaly kész volt, aztán jöttek az újabb ötletek, amelyeket beépítettek az előadásba. És persze az is tény, hogy a nehézségek összekovácsolják a közösségeket.
Kevesen gondolnák, hogy Oroszország ukrajnai inváziója a Duna Menti Tavasz lebonyolítását is veszélyeztette. Márpedig egy ideig úgy tűnt, a szervezők idén nem tudják elszállásolni Dunaszerdahelyen a messziről jött résztvevőket. „Fő szállásadónk, az egyesített szakközépiskola kollégiumából menekültszállást akart csinálni a megye vezetése. Később szerencsére úgy döntöttek az illetékesek, hogy Bősön helyezik el az ukrán menekülteket. Így megmaradtak a jól bevált szálláshelyeink, nem kellett más alternatíván törni a fejünket. A városban tulajdonképpen nincs is még egy olyan hely, ahol nagyobb létszámú diákcsoportokat lehetne elszállásolni” – tudtuk meg Takács Ottótól, a seregszemlét koordináló Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatójától.
A zsűri legtapasztaltabb tagját, a „húsz, de talán még több” éve pontozó Badin Ádám bábművészt kértük a fesztivál értékelésére. A rozsnyói Meseszínház alapítója sokkal rosszabbra számított, ezért kellemesen meglepődött a felhozatalon. Szerinte látszik a csoportokon az a szisztematikus képzés, amelynek során a lelkes pedagógusokból szakavatott amatőr rendezők váltak. „Mindig nagy örömmel jövök a Duna Menti Tavaszra. Nem is értékelésnek nevezném a délutáni összejöveteleket, hanem inkább kreatív beszélgetésnek. Az évek alatt nemcsak azt sikerült elérnünk, hogy figyelembe veszik a tanácsainkat, hanem egymásnak is elmondják, mi tetszett és mi nem, azaz kialakult egy kreatív közösség. Idén sokan hiányolták az elődöntőket, mert a zsűri észrevételeit általában beépítik az előadásokba” – tudtuk meg Badin Ádámtól, akit a nézőtéren mögötte ülő gyerekek is alaposan megleptek. „Olyan profi szakmai értékeléseket hallottam tőlük, hogy nem hittem a fülemnek! Folyamatosan kommentálták egymásnak a látottakat, a bábkezeléstől a kísérőzenén át a legapróbb poénokig. Minden kis nüanszot észrevettek. Mondtam is utána a pedagógusoknak, hogy működik a dolog, érik a jövő színházának nemzedéke, amely már most képes megkülönböztetni a jót a rossztól. ”
Elfogulatlan nézőként nekem a szenci Tátika Bábcsoport előadása, A Pál utcai fiúk tetszett legjobban a bábos mezőnyből. Új csapatról van szó, a Covid-időszak alatt kezdtek dolgozni Sándor Erika és Molnár Enikő vezetésével, és arany sávos besorolást szereztek, teljesen megérdemelten. A bábok náluk kék és vörös ingekből, illetve külön mozgatott papírmasé fejekből álltak. Kicsik és nagyok természetes összhangban működtek együtt, igazi alkotó közösségként. A legvégén a biztonság kedvéért azért bedobták a híres vígszínházi musical slágerdalát, amire szerintem nem lett volna szükség, enélkül is vastapsot kaptak volna.
A színjátszók közül a dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínpad Gaudeamus igitur…című előadása fogott meg leginkább, mert kíméletlen realizmussal mutatta be a végzős diákok iskolájukhoz fűződő viszonyát. Sok tanár felszisszent a nézőtéren ekkora mértékű őszinteség láttán, a gyerekek viszont őrjöngtek a széksorokban, azaz valamire rátapintott a két rendező, Jarábik Gabriella és Kuklis Katalin, akik maguk írták a darabot, a gyerekek ötleteit is felhasználva. Különösen meghatott az a rövid jelenet, amelyben felkerültek a szájmaszkok, de már csak kellékként funkcionáltak.
A színjátszók, pontosabban a szerkesztett játékok kategóriájában gyémánt sávos minősítést kiérdemlő füleki Zsibongók Kisszínpadot sajnos nem láttam, lévén, hogy reggel 9-kor kezdtek, amit Pozsonyból vonattal és busszal is lehetetlen elcsípni. De mivel jól ismerem Szvorák Zsuzsa rendezői munkásságát, simán elhiszem, hogy ők voltak a legjobbak. A csoport vezetője egyébként idén megkapta a Dusza Istvánról elnevezett életműdíjat (remélem, még nincs itt az ideje, hogy emlékeztessem önöket, ki volt ő), Tóth Viktóriának pedig színészi alakításáért különdíjat ítélt oda a zsűri.
A Duna Menti Tavasz eredménylistája olyan hosszú, hogy nem fér ide, elnézést kérek emiatt. Lapunk online kiadásunkban viszont már péntek óta olvasható, tessenek odakattintani.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
