A hűség fogalma évszázadok, sőt évezredek alatt alakult át: amit egykor külső kényszerek, közösségi szabályok és gazdasági érdekek tartottak fenn, az mára egyre inkább belső, egyéni döntéssé vált. A Kossuth Rádió Felfedező című műsorában február 12-én elhangzott beszélgetés arra világított rá, hogy a hűség nemcsak erkölcsi kérdés, hanem mélyen gyökerezik evolúciós örökségünkben és társadalmi fejlődésünkben is.
A Felfedező műsorában Bicsák Eszter Bereczkei Tamást, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének egyetemi tanárát, a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport vezetőjét, az MTA doktorát kérdezte a hűség evolúciós értelmezéséről. Bereczkei Tamás szerint a modern párkapcsolatokban a megbízhatóság vált kulcsfontosságúvá: aki hűséges, az nemcsak a partnerének, hanem tágabb értelemben a társadalomnak is jelzi, hogy képes az együttműködésre, a hosszú távú tervezésre és az értékek továbbörökítésére.
Ha az állatvilágot vizsgáljuk, a monogámia leggyakoribb magyarázata az utódnevelés sikeressége. Különösen a madarak körében találunk számos példát arra, hogy a hím és a tojó tartós párkapcsolatban marad, mert a fiókák felnevelése mindkét szülő összehangolt munkáját igényli. Itt a „hűség” nem erkölcsi kategória, hanem funkcionális megoldás: az együttműködés növeli a túlélés esélyét.
Az emberi ősközösségekben a helyzet hasonlóan pragmatikus volt. A kis létszámú csoportokban mindenki mindenről tudott, a magánélet gyakorlatilag nem létezett. A hűtlenség ezért óriási kockázattal járt: nemcsak a párkapcsolatot, hanem az egyén közösségen belüli helyzetét is veszélyeztette. A közösségi kontroll erős volt, a normák megszegése súlyos következményekkel járt.
A feudális társadalmakban a hűség jelentése tovább módosult. Itt már nem elsősorban a közösségi együttélés, hanem a gazdasági érdekek kerültek előtérbe. A birtok egyben tartása, az öröklés rendje, a „tiszta” vérvonal mind olyan tényezők voltak, amelyek miatt a feleségek hűségét kiemelten ellenőrizték és védték. A hűtlenség ebben a korban elsősorban gazdasági fenyegetést jelentett: megkérdőjelezte az utód származását, és ezzel együtt a vagyon jövőjét is.
A modern korban azonban radikális változás következett be. Ma már ritkán élünk kis, mindent látó közösségekben, a társadalmi ellenőrzés fellazult, a hűtlenség kockázata jelentősen csökkent. Éppen ezért a hűség jelentése is átalakult: nem külső szabályok kényszerítik ki, hanem a párkapcsolaton belüli bizalom vált a mércéjévé. A kérdés ma nem az, hogy „szabad-e”, hanem az, hogy „akarom-e”.
A Felfedező műsorában Bicsák Eszter Bereczkei Tamást, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének egyetemi tanárát, a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport vezetőjét, az MTA doktorát kérdezte a hűség evolúciós értelmezéséről. Bereczkei Tamás szerint a modern párkapcsolatokban a megbízhatóság vált kulcsfontosságúvá: aki hűséges, az nemcsak a partnerének, hanem tágabb értelemben a társadalomnak is jelzi, hogy képes az együttműködésre, a hosszú távú tervezésre és az értékek továbbörökítésére.
Ebben az értelemben a hűség ma már nem szabály, hanem választás. Nem külső szankciók tartják fenn, hanem belső elköteleződés és kölcsönös bizalom. Paradox módon éppen ez teszi törékenyebbé – és egyben értékesebbé is. A modern párkapcsolat sikere ugyanis azon múlik, hogy a felek képesek-e újra és újra meghozni ezt a döntést: a hűséget nem elszenvedni, hanem választani.
Február 8. és 15. között ismét a kapcsolatok, a házasság és az egymás iránti elköteleződés kerül a figyelem középpontjába a közmédiában. Az idei szlogen: A hűség szabadsága, amely különösen szépen fejezi ki, hogy a valódi elköteleződés nem korlát, hanem biztonságot, bizalmat és belső szabadságot adó szövetség.
MTVA
Nyitókép: MTVA
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
