A Katolikus Egyház és más felekezetek, intézmények és szervezetek együttműködésével a leginkább veszélyeztetett területekről Európa felé kialakított biztonságos útvonalak megmutatják, hogy lehetséges méltó módon segíteni annak, aki a konfliktusok elől menekül. 71 menekült érkezett június 25-én a római Fiumicino reptérre Líbiából a humanitárius folyosókon keresztül.
Marco Impagliazzo, a Sant’Egidio elnöke írását közöljük, amely az Olasz Püspöki Konferencia Avvenire című lapjának honlapján jelent meg.
Az újonnan érkezettek arcán látszik, mennyire örülnek a lehetőségnek, de látszik az is, mennyit szenvedtek ezelőtt. Líbia szörnyű hely, ahol a menekültek élete semmit nem ér: egy-egy milícia vezetőjének vagy a kínzójuknak a kezében van az sorsuk. Úgy kezelik őket, mint árucikket, amellyel pénzt lehet keresni: megverik, megkínozzák őket, és videóra veszik mindezt a saját mobiltelefonjukkal, hogy pénzt csikarjanak ki a rokonoktól.
Jó hír, hogy az elmúlt két évben többször sikerült már kimenteni embereket Líbiából: főleg nőket és gyermekeket, akik a legjobban szenvednek és kimondhatatlan erőszak áldozatai. Az olasz Belügyminisztérium, Külügyminisztérium és az UNHCR aktív együttműködésével lehetőség nyílt ezeknek a különleges humanitárius folyosóknak a megnyitására. Humanitárius evakuációnak nevezik a folyamatot, amelyet a Sant’Egidio közösség más szervezetekkel közösen létrehozott.
A humanitárius folyosók, amelyek ötlete a Sant’Egidióban 2015 végén született meg, 2016 óta működnek, és már több mint 10 ezer menekültet hoztak Olaszországba és más európai országokba, együttműködve az Protestáns Egyházak Szövetségével, a Valdens Egyházzal, a Karitászon keresztül az Olasz Püspöki Konferenciával, és az utóbbi években az ARCI olasz állami segélyszervezettel. Főként szíriaiak, eritreaiak, szomáliaiak, szudániak és afgánok érkeztek, akik háborúk miatt kénytelenek voltak elhagyni hazájukat.
Szíriában 2011 óta háború dúl. Az ország napjainkban nehéz újjászületésen megy keresztül, részben a régióban (Libanon, Gáza, Irán…) zajló összecsapások, részben pedig a különböző népek és vallások közötti együttélés újjáépítésének problémái miatt. A közelmúltban a damaszkuszi Szent Illés-templom elleni terrortámadásnak több mint húsz halottja volt a fogyóban lévő keresztény közösségben. Aztán ott van a magára hagyott Afganisztán, ahonnan sokan menekülnek el, gyakran Pakisztánon vagy Iránon keresztül, ahol azonban a jelenlegi konfliktus miatt csapdában kerültek.
Számos kérelem érkezik a Sant’Egidióhoz és más támogatókhoz, hogy mentsék meg a veszélyben lévő életeket. Felmerül a kérdés, mi lesz a jövője ezeknek a földeknek, amelyeket végeláthatatlannak tűnő erőszak sújt. A szenvedő nép menedéket keres, befogadást és integrációt kér európai társadalmainktól.
Külön ki kell emelni a palesztinokat, akik közül nagyon kevesen tudják elhagyni Gázát, hogy olasz kórházakban kezeljék őket, mert megsebesültek, vagy más okból drámaian súlyos állapotba kerültek. Olaszország az a nyugati ország, amelyik a legtöbbet, körülbelül ezer főt fogad be, köszönhető ez annak, hogy a külügyminisztérium türelmes tárgyalásokat folytatott az izraeli hatóságokkal. A humanitárius folyosók választ jelentenek a népeket sújtó háborúkra, amelyek hatalmas mértékben növelik a menekültek számát.
Ez egy mindenki számára – a menekülők és a befogadók számára egyaránt – legális és biztonságos válasz, amely garantálja az integráció folyamatát. Tehát békés válasz egy erőszakos világban, konkrét ellenállás két gonosszal – háborúval és a befogadás hiányával – szemben, amelyek egymással összefonódva mérhetetlen emberi és társadalmi drámákat okoznak.
A humanitárius folyosók viszont azt bizonyítják, hogy minden lehetséges: lehetséges befogadni másokat anélkül, hogy bárkit is megijesztenénk ezzel; lehetséges új otthont találni; lehetséges menedékre lelni a háború elől; és lehetséges integrálódni anélkül, hogy bárki másnak az életét felkavarnánk – életeket mentve. A humanitárius folyosók a béke darabkái a háborús világban, az a „fegyvertelen és lefegyverző” válasz, amelyről XIV. Leó pápa beszélt. Humánus és intelligens módja annak, hogy a rosszra konkrétan a jóval reagáljunk. Ez a projekt, amely a civil társadalom, a közösségek, egyházak és intézmények együttműködéséből született, életben tartotta a kollektív tudatban a szolidaritás és a befogadás érzékeny hozzáállását, és sok pozitív energiát is felszabadított. Innen kell újraindulnunk, hogy emberibb választ adjunk azoknak, akik jobb jövőt keresnek. Ez gazdasági szempontból is előnyös azok számára, akik befogadnak, akik csak nyerhetnek a befogadottak rugalmas ellenálló képességéből és újrakezdési vágyából.
Forrás: Avvenire
Fotó: Santegidio.org
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
