A hosszú kapcsolat a jó és gyakori szex halála

A hosszú kapcsolat a jó és gyakori szex halála

Gyimesi Andrea és Kassai Tini [1] felmérése szerint a kapcsolatok hossza és a szeretkezések gyakorisága fordítottan arányos. Míg a kapcsolatok első évében a válaszadók 89%-a szeretkezik hetente legalább egyszer, addig a második és negyedik év között már csak 77%, a hetedik év után pedig már csak 70% ez az arány. Érdekes, hogy a gyerekek léte, vagy nem léte és száma nem befolyásolta a szexuális aktusok gyakoriságát. Kiderült, amit mindig is sejtettek a férfiak, hogy a gyermekkel kapcsolatos teendők csak női kifogások, ha a pár szexuális és érzelmi élete rendben van, gyerek mellett is megfelelő gyakorisággal élhető nemi élet.

Ugyanakkor a statisztika arra is rámutat, hogy az emberi szexualitás mennyire a változatos partnerekre épül, hiszen ha minden monogám kapcsolatról elmondható, hogy abban törvényszerűen csökken az aktusok száma, a benne élők libidójának bármilyen okokból történő csökkenése nélkül, akkor az azt is jelenti, hogy a rendszeres szex a klasszikus házasságban csak rövidtávon fenntartható. Mindezek tudatában válik érthetővé a kihűlt hitvesi ágyakról szóló rengeteg panasz, cikk és blogbejegyzés. Az index fórumában egy több éve pörgő és, több ezer bejegyzéssel rendelkező topik foglalkozik a témával, nem véletlenül.  Lehet, hogy a nők szemérmesebbek, de azt tapasztalom, hogy a jelenség nagyságrendileg több férfit érint, mint nőt. Ennek oka, hogy a férfi libidó erőteljesebb, ugyanakkor én nem osztom azt a közkeletű vélekedést, hogy a nőket nem érdekli a szex. Nagyon is érdekli őket, csak amíg nekünk, férfiaknak sokkal nagyobb az a merítés, ami beindít minket szexuálisan, addig a nőket szigorúan szexuális értelemben, csak a férfiak elenyészően kis %-a hozza lázba. Az, hogy ezen különbözőség ellenére nagy számban jönnek létre párkapcsolatok, csak azt jelenti, hogy a női párválasztásban a szexuális vonzerő mellett, vagy esetleg helyett, más szempontok is szerepet játszanak. Ugyanakkor ebből az is következik, hogy amikor a nő nem olyan férfit választ (kényszerűségből, megalkuvásból), aki hatással van rá szexuálisan, akkor a házasélet rövid idő után kifullad.

Természetesen az is gyakori, hogy a kezdetben lángoló kapcsolat hűl ki az évek alatt. Ehhez hozzájárul a monogámia monotonitása, az emberek szexuális viselkedésének esetleges változatlansága, az új dolgok elől történő elzárkózás és még sok egyéb. Tapasztalataim szerint a nők zárkóznak el hamarabb az aktusok elől, aminek az egyik oka, hogy a szex általuk felállított minősége a döntő számukra, míg a férfiaknál a mennyiségi kérdés is alapvető. Egy nő csak akkor fekszik le a párjával, ha saját magával, a párja külsejével és a párkapcsolatával kapcsolatban egyaránt valamilyen minimális elégedettséget érez. Ezzel szemben mi férfiak, olyanok vagyunk, mint egy automata, ha a szemünk, vagy a tapintásunk, esetleg a fantáziánk megnyomja a gombot, akkor szexnek kell következnie.

A nagy kérdés, hogy a nemek közötti ekkora különbség áthidalható-e és ha igen, hogyan? Hogyan kezelje a feleség a férj konstans libidóját, ha a sajátja már nem éri el azt a szintet, mint a kapcsolat elején, vagy az már nem a férjére fókuszál? Hogyan kezelje a férj, ha a felesége nem akar vele annyiszor házaséletet élni, mint azt Ő szeretné és elvárná? Létezhet-e ebben működő kompromisszum, vagy válasszák a válást, a nyitott kapcsolatot, vagy a titkos szeretőtartást? Benne van még a házasság általunk használt fogalmában a házastársi kötelesség, vagy ezt már felülírta a szexuális forradalom? Egyáltalán, lehet e kötelesség a szex? Van e felelőssége annak a félnek egy házasság megromlásában, aki szexuálisan elhanyagolja a párját? Hol végződik a szexuális szabad akarat és hol kezdődik a házastárssal szembeni kötelesség? Kielégítő megoldás a férjeknek, ha látják, hogy feleségeik csak kötelességből szeretkeznek velük?

Úgy vélem, hogy aki ezekre a kérdésekre megtalálja a saját válaszait és azok esetleg egybe csengenek férjének, vagy feleségének válaszaival, az már sokat tett a szex-mentes házasság elkerüléséért.

Magam sem akarok azonban kibújni a válaszadás terhe alól. Bár még soha nem éltem szex-mentes kapcsolatban (tévedések elkerülése végett, a havi egy aktus is szex-mentesnek tekinthető) bizton állítom, hogy sem a könyörgés, sem a játszmázás, sem a fenyegetés, sem a kényeztetés nem vezethet eredményre. Szintén nem visz előrébb a párkapcsolat érzelmi oldalának állandó elemzése és az erről folytatott sűrű beszélgetés. Nyilván, ha van valami ki nem mondott dolog a felek közt, azt meg kell beszélni, de a szexuális vágy terápiás beszélgetésektől nem szokott szárba szökkenni. A kötelességtudatból elszenvedett dugások, annyira kiábrándítóak, hogy azoknál a semmi is jobb. Ami működni szokott az igények konkrét jelzése és ezzel együtt a csábítás visszahozása a kapcsoltba. Ha ez nem működik és valamely egyéb okokból fontos a kapcsolat fenntartása, akkor a nyitott házasság, vagy amennyiben ezt a másik nem fogadja el, akkor marad a szeretőtartás. Minden más esetben a kapcsolat felbontása az egyedül üdvözítő megoldás. Ha valaki tud olyan megoldást, ami itt kimaradt, vagy esetleg nála van a bölcsek köve, az ne habozzon megosztani kommentben.

[1] Gyimesi Andrea és Kassai Tini: Így szexel Magyarország. Alexandra Kiadó 2011, 25-35.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »