„Tegnap este óta megdöbbenéssel vegyes gyászon osztozik a magyar közélet iránt kicsit is érdeklődők közössége.
Jakab Péter, az Ellenzék Pallosa, a hős Burgonyás Lovag, a Parizer-rend lovagkeresztjének jogos tulajdonosa, Gyurcsány Ferenc legjobb magyar tanítványa hosszas, elszánt küzdelmet követően elvesztette a magyar politikai valósággal vívott ádáz háborúját.
Normál körülmények között egy politikai nekrológban illene felidézni a szóban forgó személy karrierjének legfontosabb állomásait, de mi tartjuk magunkat a hagyományhoz: (politikai) halottakról jót,vagy semmit, avagy földön fekvő emberbe (még ha az illető egy utolsó, visszataszító köpönyegforgató is) nem szokás belerúgni. Jakab politikai életútja – már ami az országos ismertség szakaszát illeti – ugyanis megtestesíti pártjának hanyatlástörténetét is.
Felidézni – minden kritikát mellőzve is – gúnyos, ujjal mutogatós »na, ugye!« gesztus volna a szerencsétlen, bukott diáknak. Bár tegyük hozzá, hogy a Vona Gábor-féle bakancsot csattogtatós gárdista-kisnyilas vonal sem tekinthető a magyar jobboldal legdicsőségesebb fejezetének, mégis több önazonosságot találhatunk benne, mint a meghasonlott, önmaguk és választóik árulóivá vált Jakab-korszak döntéseiben, amikor egy nemzeti radikális pártot a Demokratikus Koalíció fiókszervezetévé alacsonyítottak.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Rőfös Géza: Jakab Péter végül elvesztette ádáz háborúját a valóság ellen
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
