Nagyon furcsa, és valószínűleg direkt nem egyértelmű választ adott Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter egy írásbeli kérdésre tegnap. Mielőtt rátérünk a lényegre, fontos megjegyezni, hogy a katonacsaládból származó tárcavezető nyilvánvalóan tisztában van a hadtudományi fogalmakkal. A honvedelem.hu például külön kiemeli, Szalay-Bobrovniczky Kristóf tartalékos századosként éveken át különféle beosztásokban szolgált a Magyar Honvédség alakulatainál. 2014-ben a Magyar Tartalékosok Szövetségének elnökévé választották, majd londoni nagyköveti kinevezése után a szövetség társadalmi elnöke lett. Szolgálataiért 2016-ban a Honvédelemért Kitüntető Cím I. fokozata kitüntetésben részesült.
Szóval, a Jobbik frakcióvezetője az alábbi kérdésekkel fordult a honvédelmi miniszterhez:
Szalay-Bobrovniczky Kristóf pedig Lukács László György felvetésére ezt válaszolta:
„Az írásbeli kérdésben foglaltakra vonatkozóan tájékoztatom, hogy a Kormány álláspontja változatlan: Magyarországnak ebből a háborúból ki kell maradnia, hazánk nem küld katonákat az ukrán hadszíntérre. A célunk az, hogy minél hamarabb megszülessen a béke.”
Amit ki kell emelnünk, az a miniszteri válasz azon részlete, hogy
„hazánk nem küld katonákat az ukrán hadszíntérre”.
Ez pedig egyrészt szemantikai szempontból sem válasz a feltett kérdésre, hiszen az a ténylegesen az Ukrajna területére küldött magyar honvédekre vonatkozott. Másrészt viszont a hadszíntér egy konkrét hadászati megnevezés, amit egy katonaviselt ember nagy valószínűséggel nem kever össze egy ország teljes területével.
Ha csak a fogalom a legegyszerűbb értelmezését nézzük, akkor a hadszíntér
„az a terület, amelyen a hadműveletek folynak; harctér”.
A katonaföldrajz megkülönböztet országot, országcsoportot és hadszíntereket, és bár a hadszíntér fogalma a rakéta-nukleáris világháború lehetőségének időszakában kibővült, de a tárcavezető nyilván nem erre célzott, amikor ukrán hadszíntérről értekezett.
A szakirodalom szerint a különböző időszakok hadszínterei méretükben folyamatosan növekedtek – ez a hadtörténelemben végig megmutatkozó tendencia -, de ez még nem jelentette azt, hogy ne lettek volna bennük fontos földrajzi pontok. Valójában azt a jelenséget figyelhetjük meg, hogy az egyes, katonailag fontos geográfiai pontokhoz szervesen hozzátartozik szűkebb és tágabb környezetük is, és minél nagyobb a fegyveres küzdelem színtere, annál több ilyen pontot találunk, annál nagyobb lesz maga a hadszíntér. A klasszikus hadszíntérfelfogás ugyanakkor a hadszínteret a háború területének egy részeként írja le, de olyan részként, amely egyfelől maga önálló egység, másfelől pedig része egy nagyobb egységnek.
„Kis egész a nagy egészben”
(Carl von Clausewitz).
Hogy érezzük a különbséget, létezik olyan fogalom is, hogy hátország;
ez az országnak a hadműveleti és hadtápterület mögött fekvő része, amelyet – régebben – a harci tevékenység közvetlenül nem érintett, s ahol polgári közigazgatás működik.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf szavai tehát még azt sem zárják ki, hogy magyar honvédek egy békefenntartói misszió résztvevőiként átlépik az ukrán határt.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
