Kakas Zoltán számára ugyanis olyan a honismeret, mint a levegő: lételem. Ő már akkor is honismeretről beszélt – illetve nemcsak beszélt, hanem elkötelezetten és konok kitartással gyűjtötte térségünk néprajzára, botanikájára, történelmére és vallásosságára utaló adatokat, olvasta és jegyzetelte az erre vonatkozó irodalmat –, amikor a kommunista diktatúra idején mindezt nem nézték jó szemmel az akkori szekusok és elvtársak. Fiatalok számára szervezett honismereti túrákat, a Bao-Bao nevű „nyári nagy túrák” általában két hétig tartottak, s azokon a természeti látványosságok mellett már akkor is felkeresték a magyar szempontból fontos helyeket is. Ha például 1985 nyarán ellátogattak Torockóra, illetve a Székelykőre, akkor a túrázók természetesen felkeresték a szomszédos Mészkő nevű falucskát is, hogy ott megtekintsék Balázs Ferenc egykori népművelő, unitárius pap síremlékét.
Azóta persze évtizedek teltek el, de mindannyiunk örömére Kakas Zoltán megismerési vágya azóta sem lankadt: ugyanazzal az elkötelezettséggel és szenvedéllyel folytatja hivatását, mint korábban. Kis lakásában egyre csak gyűlnek a könyvek, saját kutatási anyagai és fotográfiái, teljesen el is bástyázta magát e birodalomban. Ma már nem fiatalokat vezet a Kárpátok bérceire, mint egykor, hanem érdeklődő, kíváncsi idősebbeket, nyugdíjasokat, azokat, akik többet kívánnak megtudni arról a térségről, ahol élünk. Ők lennének az imént említett szerencsések, ám ennek a szerencsének ők maguk a kovácsai azzal, hogy nyitottak mindarra, amiről Kakas Zoltán mesél.
Eme ritka és különleges tudásról, honismereti jártasságról győződhettek meg mindazok, akik legutóbb Moldvába kísérték el, felkeresve moldvai csángó településeket, magyar szempontból is kiemelt helyeket. Kakas Zoltán reggeltől estig, aztán meg éjszakán át tudna mesélni e helyszínekről, csak hát erre soha nincs elég idő. Másrészt mindig vár egy következő megtekintendő kulturális vagy vallásos szempontból jelentős látnivaló, amelyről csak a jártasabbak tudnak, noha életünk, székelyföldi, erdélyi magyar életünk meghatározó pontjai. És harmadrészt, már ő sem megy abban az iramban, mint régebb, amikor sátrat, aragázpalackot, jókora, tüköraknás fényképezőgépet cipelt – nem lehet eleget hangsúlyozni: Kakas Zoltán kiváló fotográfus, a fekete-fehér korszak avatott ismerője, sőt, nagymestere, fényképei száz- és ezerszámra igazolják mindezt, fotóművészetébe, dokumentarista szemléleletmódjába nyújt betekintést ma nyíló kamaratárlata is –, mert hamarább is fárad, a nyáron ugyanis (egészen pontosan augusztus 2-án) nyolcvanadik születésnapját ünnepelhette.
Ám e nyolc évtized nem tántorítja el, ugyanazzal a friss könnyedséggel beszél kulturális és vallási örökségünkről, kirándulásról kirándulásra lenyűgözve hallgatóságát, olykor két, esetenként három napon keresztül. Akik útnak indulnak vele, megismételhetetlen élményben részesülnek, s beláthatják, a tudást, a mindenkorban legfontosabb tudást csak évtizedes kitartással és szorgalommal, örök kíváncsisággal lehet megszerezni. És azt is tapasztalhatják, az a legjobb, amikor ebből a tudásból át is lehet valamit adni, felhíva a figyelmet arra is, hogy érdemes nyitott szemmel járnunk saját otthonunk környékén, szülőföldünkön. Napokkal ezelőtt például Moldva néhány távolabbi, csángó magyarok lakta településén olyan helyszínekről szólt, amelyeket csak kevesen ismernek. Korábban ő maga is számtalanszor járt Moldvában – néprajzi gyűjtőúton, avagy csupán túrázni –, ismer ott minden templomot és „beszélő” követ, illetve azokat az embereket, akiket ismerni illik és kell. Például: a Bákó megyei Forrófalván – román megfelelője: Faraoani – a tizennegyedik-tizenötödik századi, nemrég felújított, Szent Mártonról elnevezett római katolikus fatemplomot ismertette, illetve a közeli Trunk (román nyelven: Galbeni) legendás szülöttjére hívta fel a figyelmet, a boldoggá avatásra váró Benedek Mártonra (1931–1986), a mártírhalált halt belgyógyász ferences papra, akinek emlékháza is megtekinthető e településen.
Bárhová is látogatnak majd a Kakas Zoltánnal kirándulók, bizonyosak lehetnek abban, hogy fáradhatatlan, szellemiségében örök ifjú túravezetőjük minden fontos részletre felhívja figyelmüket. Mindent elmond, ami fontos, hiszen Kakas Zoltán e hon kiváló, megbízható ismerője, és mindent tud, amit tudni érdemes.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
