Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának előestéjén, szeptember 5-én csillogó szemű, nyitott szívű és lelkű fiatalokkal telt meg a ONE Veszprém Aréna, ahol Michael W. Banach apostoli nuncius, Erdő Péter bíboros, Udvardy György érsek és Fábry Kornél püspök is szólt a fiatalokhoz, a Rád Találtam Dicsőítő Csoport pedig a másnapi közös ünnepre hangolt. A résztvevőket várakozásaikról kérdeztük.
Merészség, alázat, Gondviselésbe vetett hit, derű, istenkapcsolat – üzeni Bódi Mária Magdi élete, mely üzenet húsbavágóan időszerű azon korosztály számára is, akikkel Magdi talán a leghamarabb érthet szót ma is, hiszen a legkönnyebben tudhatnak azonosulni alakjával. S hogy ez mennyire igaz, egyből ki is derült a Magdi Festen, melyre ifjú zarándokok érkeztek Veszprémbe az ország különböző pontjairól Pécstől Sopronig, Budapesttől Kazincbarcikáig, Kaposvártól Hódmezővásárhelyig, a legkülönfélébb zarándokcsoportokkal.
Néhány résztvevő péntek este meg is osztotta velünk, miért érezte fontosnak, hogy jelen legyen a boldoggá avatáson.
Horváth István atya kamaszkora óta a Regnum Marianum tagja, 2021 óta pedig a közösség vezetője, házfőnöke is. Két gyóntatás közben váltunk néhány szót. A Budapest-Herminamezői Szentlélek Plébánia ministráns közösségével és a Mária-lányokkal érkezett. Vonattal jöttek Veszprémbe, a vasútállomásról pedig gyalog zarándokolva érkeztek meg a Magdi Fest helyszínére.
Az atyától megtudjuk, a szándék, hogy jelen legyenek a hazai egyház egyik legfényesebb ünnepén, hamar megszületett, a részvétel módja azonban annál több bizonytalanságot rejtett. Hogy az előestére szervezett Magdi Festen is ott a helyük, abban a fiatalok biztosak voltak, az azonban jóval lassabban körvonalazódott, hogyan, hol tölthetik Veszprémben az éjszakát, ha már egy nappal korábban megérkeznek. „Biztos, ami biztos, hozzatok hálózsákot, polifoamot, ennivalót, és majd alakul” – mondta nekik István atya, a fiatalok pedig azonnal bólintottak.
Hogy tud-e egy mai fiatal azonosulni Bódi Mária Magdolna alakjával? Nem biztos, hogy ez egyszerű, de úgy tűnik, még ha mások is a mai viszonyok, Magdi számos dologban igenis példakép lehet.
Nem aggodalmaskodtak a komfort miatt, mert fontos volt számukra, hogy Veszprémbe jöjjenek. Tudják korábbi élményeik, tapasztalataik alapján is, hogy a közösségben megélt hálaadás és ünneplés mennyire sokat jelent, hát elindultak, lesz, ami lesz. És természetesen lett is: az Arénában éjszakáznak, éppen ott, ahol mielőtt álomra hajtanák a fejüket, Jézussal töltöttek el imádságos időt az Oltáriszentség jelenlétében, hálát adva Magdi életéért is.
István atya szerint sokat számít az, hogy egyébként is sokat vannak a fiúk és lányok az oltár körül, különféle szolgálatot ellátva. A vonaton beszélgetve szóba is került, hogy
Annak, aki nem burokban él, nehéz a jó irányt választani a sok kecsegtető lehetőség mellett, amelyeket a világ számolatlanul felkínál. Ugyanakkor nem lehetetlen, és az Isten melletti döntésben megerősítő az, hogy Bódi Mária Magdolna ezerszer nehezebb körülmények között is tudott jól, a szívére hallgatva választani és dönteni.
A veszprémi Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános és Alapfokú Művészeti Iskola idei végzősei is eljöttek. Ők nem érkeztek messziről, annál jobban ismerik viszont Magdi életútját. Azt mondják, példáját már 13-14 évesen is lehet követni. „A rászorulókon segíteni mindig, mindenkinek van lehetősége. Nem feltétlenül pénzzel, de kinőtt ruhák adományozásával, szolgálattal, keresztény egyesületeknél önkéntes feladatot vállalva bármikor a nyomdokaiba léphetünk” – hangzik el. „Nekem az benne a szimpatikus, hogy
– teszi hozzá egy másik diák.
Köllő Sándor atya, a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség lelkipásztora, és egyetemisták egy csoportjával érkezett. Megosztja velünk, hogy a hallgatók már áprilisban megkeresték őt azzal, hogy szeretnének közösen részt venni az eseményen. Akkor a boldoggá avatást Ferenc pápa halála miatt elhalasztották. Mivel azonban Szegeden még nem indult el az őszi szemeszter és az oktatás, nagy örömükre belefért, hogy ezúttal tényleg elzarándokoljanak Veszprémbe.
„Bármilyen nehézség közepette is meg lehet találni az életben a szépséget, az értelmet és a célt, engem Magdi élete erre tanít. Sokszor elhangzik vele kapcsolatban Jézus Szívének a tisztelete. Balatonfűzfőn is a Jézus Szíve templomban kötelezte el magát Jézus mellett magánfogadalmában. Most pedig elsőpéntek van, a Jézus Szíve-tisztelet napja. Egészen személyes üzenete is van ennek az egybeesésnek az én számomra. Adódtak nehézségek ugyanis az én életemben is. Nem pont olyanok, mint amilyenek Magdi földi útját szegélyezték, de azért akad hasonlóság is. Például megélni a hitemet olyan környezetben, amely nem feltétel nélkül megértő, ahol esetleg magyarázni kell, mire is jó mindez, vagy mély és kérdés nélküli bizalommal ráhagyatkozni a Gondviselésre – bőven adtak nekem kihívást. Végül éppen elsőpénteken kaptam olyan útmutatást, ami aztán irányba állította a jövőmet, terveimet, szándékaimat.
– fogalmazott egy fiatalember, aki miután sokáig kereste a hivatását, jelenleg tanárképzésben vesz részt, sőt pályakezdő pedagógusként az első tanítási hetét zárta.
Dorottya gyógytornásznak tanul. Mint mondja: Nem mindennapi esemény egy boldoggá, és különleges ajándék az, hogy ma itt lehetünk, együtt ünnepelhetünk. A közösségben megélt hálaadás megerősíti az egyéni hitet és istenkapcsolatot is.
Tóth Péter szalézi kispap, a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium iskolalelkésze. Egy rendtársa és egy atya kíséretében diákokkal érkezett, sőt ugyanazzal a csapattal, akik az április 24. és 27. között megtartott tizenévesek szentévi programjára is együtt zarándokoltak el Rómába. Akkor az útjuk nem pont úgy alakult, mint amire előzetesen lelkileg készültek, de így is mélyreható és maradandó élményben volt részük együtt imádkozva Ferenc pápa sírjánál.
Izgalmas párhuzam esetükben, hogy Kazincbarcika „munkásváros”, így számos fiatalnak lehet ott akár ma is hasonló családi háttere, mint amilyen környezetben Magdit is megszólította Isten. Kazincbarcika a háború után, az 1950-es években jött létre az iparosítás, azon belül is a Borsodi Vegyi Kombinát (mai nevén: BorsodChem) építése miatt; a lakosság jelentős része pedig akkoriban vagy közvetlenül a gyárban dolgozott, vagy a szolgáltatási szektorban, amely a munkások szükségleteire épült.
„Nagyon sok intézményünk van Kazincbarcikán nekünk, szaléziaknak. Plébánia hat faluval, szakiskola, gimnázium, tanoda, még sportközpontunk is van – sorolja Tóth Péter. – Nagyon sokféle fiatallal foglalkozunk nagyon sok féle területen. Igyekeztünk megszólítani őket, s végül két teli kisbusszal indultunk útnak. Azért is szerettünk volna eljönni, kifejezetten azokkal is, akik ott voltak tavasszal Rómában, hogy közösen megtapasztalhassuk azt is, sokszor nem is kell nagyon messzire menni ahhoz, hogy az ember igazi felemelő lelki élményben részesüljön.
A szalézi diákok minden bizonyosság szerint pontosan értik és befogadják, mi több, meg is élik az ugyancsak ifjú iskolalelkész szavait. Szívesen és nyíltan mesélnek a római útról, hogy mennyire sokat jelent számukra az, amikor közösségben ünnepelhetnek.
„Sok ismerőssel találkoztunk, ezek a fesztiválok a valódi találkozások színterei mindig. Amikor olyanok jönnek szembe széles mosollyal, akik ugyanazért jöttek, amiért te. Ugyanaz fontos nekik, ugyanazoktól a dolgoktól félnek, ugyanamiatt aggódnak – példáulhogy mit tartogat számunkra a jövő –, ugyanabban bíznak.” Az is kiderül, hogy mindenhol énekkel járnak-kelnek: a szívükben és az ajkukon, de még a lelkükben is dal van. Megérinti őket a dicsőítő hálaadás, az egymásra is átragasztható lelkesedés, hiszen ez az, ami egy mai fiatal számára vonzóvá teheti a hitet, imádságot, közösséget. „Az együtt éneklés mindig sokkal könnyebbé teszi a kapcsolódást, egymással is és Istennel is, számomra mindig hatalmas élmény”– fogalmazza meg egy mosolygós lány. Azt is megtudom, ukulele-gyűjtemnyük is sűrűn gyarapszik, Rómába is egy hangszerrel indultak el – amivel Assisi utcáit is végig énekelték korábban –, de kettővel tértek haza.
„Nem kell nagy dolgokra gondolni. Hűség és bizalom, bátorság és elköteleződés ott, ahol éppen dolgom van, bármíly kicsinyke, vagy látszólag jelentéktelen is vagyok. A hétvége mindhárom ünnepeltjének az élete ugyanerről tanúskodik (Boldog Carlo Acutis és Boldog Pier Giorgio Frassati szentté avatására szeptember 7-én, vasárnap kerül majd sor a Szent Péter téren), sőt szeretném még ide tenni a mi saját szentünket is, Salvio Domonkost (a ministránsok védőszentje). Ezek az egyébként hétköznapi fiatalok mind a legnagyobbat tették: megvalósították az életszentséget. Olyan példával jártak elöl, melyet bátran követhetnek a mai fiatalok” – fűzi hozzá Tóth Péter. A hit az élet legnagyobb kalandja, és a legnagyobb boldogság teljes valónkkal megélni.
A Magdi Festről szóló beszámolónkat ITT olvashatják.
Fotó: Merényi Zita
Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
