A héten tanakodtunk a barátaimmal a mai napig az orvosi eskü alapját képező Hippokratészi esküről. Ez a legnagyobb hivatkozási alapja annak, hogy az orvosok a mai napig küzdenek az utolsó utáni lehetetlen helyzetben is a beteg életben tartásáért. Akkor is ha az nyilvánvalóan egy szobanövény állapotot jelent és akkor is ha nevezetesen a 9. emeletről leugrott emberről van szó – ami jó pár éve történt a környékünkön-, és szerencsétlen módon nem hal meg. Őt még három napig kínozták emberre alig nem emlékeztető torzóként ebben a világban.
Mert hát a hippokrateszi eskü szerint az élet szent és a legfőbb. Az életet védeni kell minden áron gondolat azonban legalább akkora bullshit, mint a „munka nemesít” szlogen, amit a Kádár-rendszer kollektív 101-es szobájában vertek egy generáció fejébe. Nem valamiféle nemes kihívás, hivatás nemesít. A gyártószalag mellett lelketlen forrasztgatás, a biztos csőd felé tartó tervgazdaság megolajozása picit egy apró fogaskerékként. Avagy a boomerek szavazásra buzdítása az „állampolgári kötelesség” címszavával. Nincs ilyen kötelesség, jogilag értelmezhetetlen. Kötelesség adót fizetni, de azzal már senki nem veri a mellét. Vagy kötelesség bevonulni, ha háborús helyzet van, persze a lelkiismeretet akkor sem írhatja felül holmi állam. Ha a lelkiismeretünket kioltjuk, akkor biorobotként létezni és klikkek érdekéért vérbe fulladni valahol, az nemes. Nos, pont így nemes az élet minden áron való védelme. Szépen hangzik a kifejezés, míg eldurrogtatjuk, csak aztán az életet pokolnak megélő torzóknak nem lenne képünk a szemébe mondani. Pontosan tudjuk és érezzük, hogy az eskü szövegével az orvosok sem értenek egyet minden helyzetben. Jóérzésű, nem fanatikus ember nem ért egyet vele. Jó lenne végre az emberek sorsa a tudomány korában nem több ezer éves papiruszmaradványokon múlna, hanem a racionális belátás és a tiszta lelkiismeret szaván. Mert a fő cél jót tenni másokkal. Mert kinek az élet jelenti a megváltást, kinek már a halál.
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
