A HÉT VERSE – Petőfi Sándor: Szeptember végén

Klasszikust választottunk szeptember végére, a hónap utolsó hetére. Petőfi Sándor születésének bicentenáriumi évében azt a verset olvassuk újra és újra, melyben sokak szerint az egyik legszebb magyar verssor található. „Elhull a virág, eliramlik az élet…” Aki leírta, huszonnégy éves volt… épp mézesheteit töltötte feleségével Koltón.


SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Hírdetés

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember)


Illusztráció: A vers kézirata

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »