Szent István királyunk ünnepének előestéjén Kölcsey mindannyiunk által ismert sorait idézzük fel. A költő biztatása, sőt parancsa ma is érvényes: közösségünk lelki-szellemi növekedéséhez, gazdagodásához mindannyiunknak saját tehetsége, tudása szerint kell hozzájárulnunk.
HUSZT
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Kép: Digitális Képarchívum (DKA) – Huszt, 2004
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
