Nyolc évvel ezelőtt ezen a napon, június 20-án halt meg Kányádi Sándor. Így képzelhette a halált, a ki- és átlépést ebből a világból – mint ringató, mindent elöntő óceánt, melynek hullámzásából a legelső, édes emlékek, hangok, képek törnek felszínre még egyszer, utoljára.
VÉGÜL
Aztán elönt mindent az óceán.
Még hallom, amint egy régi szürkület
homályából nevemen szólít Édesanyám,
míg keze közül a lámpa vaksi kis pillangója
nekiröppen a kicsi ház ablakának.
Aztán elönt mindent az óceán,
Napot és Holdat és csodálatos testű
hajókat ringatva hullámain.
Csak egy árva vadkörte integet még utánam
ebből a parttalanná vált világból.
Hírdetés
(1965)
Kép: Thaler Tamás
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
