Még várnunk kell rá egy kicsit, de aztán bizton megérkezik, előbújik a földből és ránk mosolyog szerényen, szelíden ő, a Legelső. A 125 évvel ezelőtt, 1900. január 25-én született Fekete Istvántól választottunk ezúttal veret.
HÓVIRÁG
Illatod a földben hagytad, mélyen,
És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.
Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
És marokkal tép, aki elér.
Hírdetés
Nem ismered a daltzengő májust,
Szirmodra fagy hideg, ónos eső,
Mégis szívemen hordom bokrétádat,
S ha nem néznek, megcsókolom a szádat,
Mert te vagy – te vagy a: Legelső…
Kép: Borsodi Heni
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
