Az Egyesült Államokba és Ausztráliába látogatunk a Heti progresszió soron következő részében, s ezúttal kivétel nélkül az összes hír a zsidó-palesztin háborúról fog szólni. A [email protected] címre küldött leveleket ezúton is köszönöm, utóbbi természetesen továbbra is töretlenül üzemel.
3. A zsidó-palesztin háború nyomán a nyugati világ véleményét egyoldalúan igyekeznek befolyásolni a zsidókhoz köthető lobbiszervezetek, hírességek, politikai vagy gazdasági hatalommal bíró személyek. Az egyik ilyen kiemelt célpont az Egyesült Államok, ahol teljesen akadálytalanul végezhetik a folyamatos félretájékoztatást.
Azzal azonban nem számoltak, hogyha a keresztény világ már alkalmatlan is rá, hogy az egyoldalú zsidó lobbival szemben felvegye a kesztyűt, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenkinek tetszik a ténykedésük.
A helyszín ezúttal a beszédes nevű Tolerancia Múzeuma, ahol egy Hamászról készült zsidó propagandafilmet készültek bemutatni, az esemény azonban egy laza verekedésbe torkollott, miután Izrael-ellenes csoportok tüntetést jelentettek be a múzeum elé. A „toleráns hely” végül is intoleráns pofonoknak lett tanúja palesztinbarát csoportok, zsidók és filoszemiták között.
A 43 perces „véres és erőszakos” propagandisztikus agymosás a Hamász október 7-i támadását mutatja be Izrael ellen, a szokásos áldozati szerep megjelenítésével, a teljes kontextus hiányával, ám úgy látszik, hogy vannak még olyanok, akiknek ezt nem veszi be a gyomra.
2. Két tanárt eltávolítottak egy zsinagógában működő Los Angeles-i charter iskolából (állami finanszírozásban részesülő, ám nem állami felügyelet alatt működő oktatási intézmény), miután a propagandától eltérően igyekeztek tanítani az októberben kitört zsidó-palesztin háborút.
A feszültség ott kezdődött, hogy „bizonyos tanárok” az október 7-i támadást követően megkeresték az iskola igazgatóját, hogy meddig tervezik kint hagyni az izraeli zászlókat az intézményen, az igazgató pedig e-mailt küldött ezzel kapcsolatban az érintettnek – legalábbis ezt állítja Brian Schuldenfrei rabbi.
Normális válasz helyett a felsőbbrendűségi érzéstől fűtve Schuldenfrei szimplán csak „sértőnek” találta az üzenetet és azzal hasonlította össze, mintha egy amerikait kértek volna meg arra, hogy vegye le az amerikai zászlót szeptember 11. után. Természetesen a hasonlat nem állja meg a helyét, hiszen az Egyesült Államok – papíron – nem a zsidók hazája, míg az amerikai zászlót a saját országában bármikor joga van kirakni a lakosoknak, de ez a tény nyilván nem zavarja a rabbit.
Ezt követően a korábban panaszkodó tanárok az emberi jogok órán a palesztinok elleni népirtásról tartottak leckét a háború tükrében, amelyről az internetre is felkerült némi beszámoló. Ebből kiderül, hogy az egyik érintett tanár kedvence az a gyerek volt, aki az ártatlan gyermeki logikájával meg merte kérdezni, hogy „mi lenne akkor, ha visszaadnák azt a földet a palesztinoknak, ők pedig elmennének máshova lakni?”.
Innentől kezdve persze sejthetjük a történet végét. Schuldenfrei szerint aki „Izrael felszámolására szólít fel, az az antiszemitizmus káros formáját hirdeti, tagadja a zsidók azon jogát, hogy az őshazájukban éljenek”. Mindemellett arról már nem beszélt, hogyha ez így van, ő miért az Egyesült Államokban él és tevékenykedik.
Az iskolahálózat ügyvezető igazgatója „elnézést kért” és megígérte, hogy „teljeskörűen kivizsgálják az esetet” és kijelentette, hogy az iskola „elítéli a munkatársai közösségi médiában megjelent bejegyzéseit” és azt, hogy népirtásnak nevezik Izrael „a támadásra adott válaszreakcióját”. Utóbbi a magyar filoszemita médiában is elterjedt polkorrekt kifejezése a Gázában történő izraeli mészárlásnak.
Az iskola ezenkívül „elítél minden olyan nyugtalanító javaslatot, amely azt mondja, hogy a zsidóknak el kell hagyni a területet és minden olyan leckét is, amely torzítást tartalmaz vagy félelmet kelt a diákokban”. Igen, láthatóan „nagyon féltek”, ezért mert az egyik gyerek is őszintén beszélni.
Az érintett intézmény vezetője, aki igazából csak a levelet merészelte megírni, többször bocsánatot kért és kéthetes érzékenyítő tréningre vonult.
A kollektív Canossa-járás ellenére a helyi zsidó közösséget „traumatizálta” az eset, de Schuldenfrei helytartó kegyes volt és megbocsájtott. „Nagyon jó látni, hogy a világ polgárai megteszik az első lépéseket és remélem, hogy ez egy okulási pillanat volt mindenki számára” – nyilatkozta a világhódító.
1. Végére pedig egy kis tiltott poén.
Az ausztrál Kmart üzletlánc a karácsonyi sonkának akart poénos reklámot csinálni, amely „rosszul sült el”. A sonkát reklámozandó egy táskát készítettek, amin a karácsony és a sonka szót összegyúrva a „Merry Ham-Mas” volt látható.
Természetesen a gondolatrendőrség ezúttal is éber volt, de kegyes pillanatában kapta el a Kmart „pimaszkodása” az „igazság bajnokait”. Az Ausztrál Zsidó Szövetség jelezte az üzletlánc vezetőségének, hogy a szóvicc akár mókás is lehetne és nem gondolják úgy, hogy az utalás szándékos lenne, de a dolog most nagyon nem veszi ki jól magát.
A cégvezetés elnézést kért és visszahívta a táskát a forgalomból. Mertek volna mást tenni.
Nos, én ezzel az átlagnál kicsit hosszabb Heti progresszióval búcsúzom most, hamarosan folytatódik a rovat új hírekkel.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
