A házasság, a család életünk öröme, reménye és gyümölcse, de egyben krízise s olykor tragédiája – foglalta össze a férfitalálkozók új előadás-sorozatának tematikáját Felföldi László püspök november 14-én a pécsi Magtár Látogatóközpontban, ahol Nagy Péter, a Családi Életre Nevelés és Életstratégia Program koordinátora, a Családtudományi Szövetség alelnöke tartott előadást.
Ideális esetben a házasság két érett személy életre szóló szövetsége, amelyben a felek tisztában vannak saját értékeikkel, gyengeségeikkel és céljaikkal, ez utóbbi keretei pedig nagyjából azonos irányba mutatnak – szögezte le előadása elején Nagy Péter.
A nő olyan hitvest keres, akire felnézhet, akitől biztonságot remél; a férfi pedig ehhez ad keretet, melyben önmagán túlmutató víziója van az életről és stabil elképzelése a világról. A nő és férfi így kiegészíti egymást, így a kör bezárul, a szövetség beteljesül. De miből támad a zavar nő és férfi között? – tette fel a kérdést az előadó. – A férfiakra a bal agyfélteke dominanciája jellemző, ami általánosságban logikus gondolkodást és érvelést feltételez, továbbá a tények és információk, érvek dominanciáját, és feladatorientált küldetéstudatot határoz meg.
A nőkre a jobb és a bal agyfélteke egyidejű használata jellemző, ezért a logikus gondolkodás keveredik az érzelmekkel. A nők egyszerre szélesebb spektrumon tudnak figyelni és érzékelni: a különféle információk érzéseket váltanak ki, korábbi események által megélt érzések és gondolatok egyszerre aktivizálódnak az agyban. Közösségben és kapcsolatban gondolkodnak, emberközpontúak, kreatívok és gondoskodók – mutatott rá a szakember a nembeli különbözőségekre és azok okaira.
Attól még, hogy egy fiú és egy lány biológiailag érett, még nem férfi és nő – azzá kell válniuk. Ami ebben támpontot ad számukra, az a család, aminek van nőies nő- és férfias férfi tagja, akik viselkedésmintáit a gyermek követheti, akikhez nemiségében igazodik. Ez nem jelentett gondot, amíg jellemzően nagycsaládban éltek az emberek, és szilárd értékrendje volt a társadalomnak.
Napjaink társadalma azonban kiüresíti és felcseréli ezeket a tartalmakat. Mindenhol trágárság, nihilizmus, erőszak, pornográfia jelenik meg, ami mintaként ivódik bele az idegrendszerbe, ahonnan bármikor aktiválható. Ha a kultúránk ezt a mintát bátorítja, és nem mutat fel ellentétes tartalmakat, akkor ne csodálkozzunk, ha sok fiatal valóban azt sem tudja, hogy fiú, vagy lány – emelte ki Nagy Péter.
A házasságban tehát két eltérő univerzumot kell szinkronban tartani, miközben a környezetünk és mi magunk is folyamatosan változunk és fejlődünk.
– zárta előadását a Családtudományi Szövetség alelnöke.
Felföldi László püspök a férfi és a nő örök szövetségére helyezte mondandója hangsúlyát, mely kapcsolatban a hitvesek egymás kezét fogva érzik az élet lüktetését és valóságát, és amelyet gazdagon szimbolizál a szentségi házasságkötés szertartásában az egymásba kulcsolt kezeket átkötő stóla képe.
A hitveseknek együtt kell álmodniuk, együtt kell cselekedniük, olykor patikamérlegen egyensúlyozva – fogalmazott a főpásztor. – A házasság ebből az együttlátásból és gazdagító különbözőségből indul el. Mindenki tökéletes házasságot és tökéletes gyerekeket akar. De menet közben nem minden történik úgy, ahogyan a hitvesek akarták és elképzelték. Ezért
Ha nem tudjuk meglátni bennük az értéket, a kincset, az ajándékot, elveszítjük őket, önmagunkat és a kapcsolatunkat is.
A legtöbb gyermek hátrányos helyzetűnek képzeli magát a többi gyermekhez képest, mert méricskéli, mit nem kapott meg. A szülő feladata, hogy megtanítsa a gyermekének, hogy amit kapott, az mindennél értékesebb és fontosabb. Ha azt nézi, hogy mit nem kapott meg, sohasem lesz semmije; ha azt nézi, hogy milyen adottságai vannak, megtalálja az élete csodáját.
Ez ma minden család feladata és kihívása, melyben a harcot a férfiaknak kell megharcolniuk, nem feledve, hogy a férfi szívének érintése és ölelése meghatározó a gyermek és a hitves számára, mert az ad erőt és biztonságot számukra – hangsúlyozta a főpásztor.
Az intimitás és a hit átadása is a családban kell, hogy történjen, noha társadalmunkban az emberi kapcsolatokban a nemiség és az istenkapcsolat évtizedek óta tabu. Közösségeinkben nem beszélünk Istenről. Pedig ha nem mondjuk el a gyerekeknek, hogyan érintett meg minket Isten, hogy értettük meg Istent, hogyan adunk hálát Istennek, akkor a gyermekünk hogyan fog találkozni az Istennel? Akkor milyen istenkép alakul ki benne? – tette fel a kérdést Felföldi László.
A hitvesi kapcsolatokban nem tökéletesek az állapotok, a gyermekek sem úgy látják az életet, nem úgy gondolkodnak róla és nem úgy cselekednek, ahogyan mi szeretnénk. De ők is az élet teljességét szeretnék megélni és megtalálni – mondta a pécsi megyéspüspök. – Ezt pedig
Hogy olyan erőssé váljon az ő szívükben is a hit, hogy képesek legyenek azt ők is továbbadni másoknak.
A találkozó hagyományosan a téma kiscsoportos megosztásával folytatódott.
A férfitalálkozók november 20-án Siklóson, november 21-én Mohácson folytatódnak. A további helyszínek és időpontok ITT találhatók.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
