Az Erdély.ma portál néhány nappal ezelőtt közölte Szergej Glazyevnek, az Orosz Tudományos Akadémia tagjának, Putyin elnök volt főtanácsadója interjújának első részét, amelyben az orosz-ukrán háború hátterének előzményeit tárta fel a közgazdász. A beszélgetés második részében hasonlóan izgalmas kérdések kerülnek napirendre és más megvilágításba, ahhoz képest, ahogy azt az amerikai érdekeltségű propaganda ismerteti a magyar nyelvű fősodratú médiában.
– Hogyan látja a világot a dollármonopólium eltűnése után?
– Jelenleg egy nemzetközi megállapodás tervezetén dolgozunk. Egy új világméretű elszámolási valuta bevezetését modellezzük, amelyet a részt vevő országok nemzeti valutáihoz és a valós értékeket meghatározó tőzsdei árukhoz kötünk. Hamarosan nem lesz szükségünk amerikai és európai bankokra. Egy új, modern digitális technológiákon alapuló, blokkláncra épülő fizetési rendszer van kialakulóban a világban, ahol a bankok veszítenek jelentőségükből.
A magánbankokon alapuló klasszikus kapitalizmus a múlté.
A nemzetközi jog helyreáll. Minden kulcsfontosságú nemzetközi kapcsolat, beleértve a világ valutaforgalmának kérdését is, szerződéseken alapulva újraformálódik. Ezzel egyidejűleg a nemzeti szuverenitás jelentősége is helyreáll, mert a szuverén országok megegyezésre jutnak. A globális gazdasági együttműködés a népek jólétének javítását célzó közös befektetéseken alapul majd. A kereskedelem liberalizációja megszűnik, a nemzeti prioritásokat tiszteletben tartják, és minden állam kiépíti a belső piac és a gazdasági tér védelmére az általa szükségesnek tartott rendszert.
Más szóval, a liberális globalizáció kora véget ért. A szemünk előtt egy új gazdasági világrend alakul ki – egy olyan világrend, amelyben egyes államok és magánbankok elveszítik a pénzkibocsátás, a katonai erő alkalmazása stb. feletti magánmonopóliumukat.
„A harmadik forgatókönyv katasztrofális. Az emberiség elpusztul”
– És miért adta a könyvének az „Utolsó világháború” címet? Miért reméli, hogy ez a világháború valóban az utolsó?
– Azért neveztem ezt a világháborút utolsónak, mert látjuk, hogy a mai válságból való kilábalásnak több forgatókönyve is van. Az első változat, amelyet már leírtam, egy nyugodt és virágzó forgatókönyv. Ez az amerikai monopólium legyőzéséből áll. Ehhez a pénzügyi szektorban el kell hagyni a dollárt. Az információs és kognitív szférában a monopólium legyőzéséhez el kell különítenünk információs terünket az amerikaitól, és át kell állnunk a saját információs technológiáinkra. A gazdasági rendszerek saját kereteit megteremtve, de az amerikai dollár és euró nélkül, és a pénzkezelésben saját információs technológiáikra támaszkodva az új gazdasági világrend országai gyors ütemben fejlődnek, miközben a nyugati világ összeomlik.
Szétmálló pénzügyi piramisok, dezorganizáció és növekvő gazdasági válság van kialakulóban, amelyet az elmúlt 12 év ellenőrizetlen pénzkibocsátása miatt növekvő infláció súlyosbít.
Az események lehetséges alakulásának második forgatókönyve hasonló ahhoz, amelyet Hitler a korábbi világgazdasági struktúrák megváltoztatása során akart megvalósítani.
Ez egy emberfeletti ideológiával rendelkező világkormány létrehozására tett kísérlet.
Hitler a német nemzetet emberfelettinek gondolta, a világuralom jelenlegi ideológusai pedig egy poszt-humán állapotba való átmenetet kényszerítenek az emberiségre. A nyugati poszthumanizmussal szemben az új világgazdasági rend magországait szocialista ideológia jellemzi, bár a magánérdekek tiszteletben tartásával, a magántulajdon védelmével és a piaci mechanizmusok alkalmazásával. Kínában, Indiában, Japánban és Koreában a szocialista ideológia – a nemzeti érdekek és a piaci verseny keveréke – dominál. Ez a keverék az, amely egy alapvetően új hatalmi és politikai elitet alkot, amely a gazdasági fejlődésre és a nemzetek jólétének növekedésére összpontosít.
A nyugati politikusok, értelmiségiek és üzletemberek másképp gondolkodnak.
Amit ma látunk, az egy újfajta világrend megteremtésére tett kísérlet, amelynek élén egy világkormány áll, ahol az embereket egy elektronikus koncentrációs táborba terelik.
A világjárvány okán hozott korlátozások példáján láthatjuk, hogyan történt ez: minden ember egyfajta cédulát kapott, a közjavakhoz való hozzáférést QR-kódokkal szabályozták, és mindenkit arra kényszerítettek, hogy alakzatban járjanak. Egyébként a Rockefeller Alapítvány 2010-es forgatókönyvében a pandémiát és tulajdonképpen mindent, ami vele kapcsolatban történt, elképesztő módon előrejelezték – tulajdonképpen megírták az általuk kitalált jövő koncepcióját. Ezt a forgatókönyvet Lock Stepnek nevezték el, amelynek jelentése „alakzatban járni”, és a nyugati világ ezt tette magáévá.
A saját demokratikus értékeik feláldozásával az embereket arra kényszerítik, hogy engedelmeskedjenek a parancsoknak. A nemzetközi szervezeteket, köztük az Egészségügyi Világszervezetet eszközként használnak egy olyan világkormány felállításához, amely a magántőkének lenne alárendelve.
De azt kell mondanom, hogy Donald Trump erősen akadályozta ezeket a terveket, mert meggátolta a transzatlanti és a transz-csendes-óceáni partnerségi megállapodások aláírását, ahol a szerződésekben részt vevő országok feláldozták volna nemzeti szuverenitásukat a nagyvállalatokkal folytatott vitákban. És meg kell érteni, hogy ma már bármelyik multinacionális vállalat külföldi befektetőként léphet fel, még az Egyesült Államokban is. Ezen megállapodások szerint, ha külföldi tőke van jelen egy vállalkozásban, akkor a nemzeti kormánnyal folytatott vitában nemzetközi választott bíróságot hoznak létre. Nem világos, hogy azt hogyan és ki állítja össze. És a vitákat ezek a senki által meg nem választott bírák fogják rendezni , akiket valójában a nagy nemzetközi vállalatok neveznek ki.
A lényeg valójában az volt, hogy az állam elveszíti minden szuverenitását a nagyvállalatokkal való kapcsolatai szabályozásában.
Trump azonban leállította a megállapodást – az Egyesült Államok nem írta alá. Így a világkormány kialakításának folyamata megállt. Ez a második alternatíva, amely jelenleg válságban van a globalizáció eszméjének összeomlása és a „pandémiás” korlátozások fokozatos elhagyása miatt.
Meg kell értenünk, hogy a világkormány lehetősége összeegyeztethetetlen a szuverén Oroszországgal, a függetlenségünkkel és a világban betöltött szerepünkkel.
A globalista forgatókönyvben az Orosz Föderációt olyan szerepet szánnak, hogy a nyugati multinacionális vállalatok kizsákmányolják, a „bennszülött lakosságnak” pedig az ő érdekeiket kellene szolgálnia. Ebben a forgatókönyvben Oroszország mint független entitás eltűnik, akárcsak Kína. A nyugati világkormány a saját jövőképébe beépíthet ugyan néhány orosz oligarchát is, de csak a második és a harmadik vonalban.
A harmadik forgatókönyv katasztrofális. Az emberiség pusztulása…
– Az apokalipszis, amiről mindenki beszél?”
– Nos, nem mindannyian… De mindenki határozottan fél. Egyébként a veszélyes vírusokat szintetizáló amerikai biolaborokról egy másik, kicsit később megjelent könyvemben is szó volt: „A XXI. század pestise: hogyan kerüljük el a katasztrófát és hogyan győzzük le a válságot?”.
Emlékszem, hogy 1996-ban, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsában kellett dolgoznom, javaslatot tettem egy nemzeti biológiai biztonsági koncepció kidolgozására. Mert már akkor, majdnem 30 évvel ezelőtt is elég fejlett tudomány volt a genetika ahhoz, hogy egy bizonyos fajhoz, nemhez vagy életkorhoz tartozó emberek ellen irányuló vírusokat szintetizáljanak. Ez már régóta lehetséges.
Létre lehet hozni egy olyan vírust, amely csak a fehérekre hat, vagy fordítva, csak a feketékre, csak a férfiakra vagy csak a nőkre.
Most az amerikaiak tovább mennek – láthatjuk, hogy védelmi minisztériumunk bizonyítékai szerint az amerikai biolaborok a szlávok ellen irányuló vírusokat fejlesztenek. Úgy tűnik, most már lehetséges olyan vírust készíteni valamelyik népcsoport ellen, amelynek saját genetikai kódja van.
Ami ma Ukrajnában történik, az az USA uralkodó elitjének agóniája, amely nem tudja elfogadni, hogy többé nem lesz világelső. Ez lassan mindenki számára világossá válik – legalábbis azok számára, akik érdekeik révén nem kötődnek az amerikaiakhoz, és nem állnak kognitív befolyásuk alatt.
Íme egy példa. Amikor az Egyesült Államok 2014-ben oroszellenes szankciókat vezetett be, megkérdeztem kínai kollégáimat: „Gondoljátok, hogy az amerikaiak képesek szankciókat bevezetni Kínával szemben?” Ők biztosak voltak benne, hogy nem. Azt mondták, hogy ez lehetetlen, mert az Egyesült Államok ugyanúgy függ Kínától, mint Kína az Egyesült Államoktól. Vagyis Amerikának ez sokkal drágább lesz. Két évvel később Trump kereskedelmi háborút indított Kína ellen.
És Peking most már megértette, hogy Amerika olyan ellenség, aki mindenféleképpen el akarja süllyeszteni a kínai gazdasági csodát.
Ezt megelőzően kínai kollégáimat nem nagyon győzték meg az érveim, ahogy az ön által említett könyvem sem volt nagy hatással a politikai és gazdasági elitünkre. Az érveimet elutasították. Pedig mi már sok-sok éve mondjuk, hogy a dollárt el kell hagyni. A devizatartalékokat ki kellett volna vonni a dollárban és az euróban denominált eszközökből az aranyba. Át kellett volna térni a saját valutára és pénzügyi rendszerre, és ki kellett volna alakítani a partnerekkel való saját nemzeti valutás elszámolásokat. Mindezt már a nyolcvanas évek óta javasoljuk, amikor már világos volt, hogy a világgazdasági fejlődés hova vezet. És végül csak most látta meg mindenki a fényt.
– A liberálisok táborából érkező szívszorító jajgatásból, valamint az ukrajnai eseményekből ítélve még nem mindenki látta meg a fényt.
– Igen, szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy az amerikaiaknak 8 év alatt sikerült annyira átverniük az ukrán népet, hogy az orosz hadsereggel szemben álló, az úgynevezett ukrán fegyveres erők tagjai egyszerűen zombivá váltak. Úgy irányítják őket, mint a bábukat.
Az ukrán hadseregnek nem Zelenszkij parancsol, nem is az ukrán védelmi minisztérium és a vezérkar, hanem a Pentagon.
Nagyon hatékonyan parancsol abból a szempontból, hogy „az utolsó ukrán katonáig” harcoljon. De teljesen reménytelen helyzetben vannak. Már minden szakértő elismerte, hogy Oroszország megnyerte a különleges katonai műveletet, Ukrajnának nincs esélye az ellenállásra, a teljes katonai infrastruktúra megsemmisült. Az ukrán tisztek (és különösen persze a nacionalisták) azonban úgy viselkednek, mint a kívülről irányított zombik – követik a Pentagonból érkező utasításokat, amelyeket a személyi számítógépeiken és speciális táblagépeiken kapnak.
Ráadásul az amerikaiak egységekre bontva irányítják őket. Minden egységhez egy számot rendelnek, és minden számhoz a mesterséges katonai intelligencia minden nap feladatokat rendel. 150-200 ezer embert változtattak „harci géppé”, amely gondolkodás nélkül végzi a dolgát, bután követi minden parancsukat. 8 év alatt sikerült az ukrán fiatalok jelentős részét nem csak arra kényszeríteniük, hogy beálljanak az Oroszország elleni csatasorba, hanem agymosással az amerikaiak saját akaratgyenge eszközeikké tették őket. Nem csak ágyútöltelékké, hanem irányított ágyútöltelékké.
Teljesen reménytelen helyzetben, bekerítve, minden ellátástól megfosztva, mégis folytatják az értelmetlen háborút, halálra ítélve magukat, és a sírba rántva magukkal a környezetükben lévő civileket. Ez egy jó példa arra, hogyan működnek az amerikai modern technológiák.
Meg kell értenünk, hogy nagyon befolyásos erővel állunk szemben. Korábban hallottuk orosz szakértőktől és politikusoktól, hogy az ukránok maguk fognak gazdaságilag megfulladni, majd hozzánk kúsznak. Hiszen a mi erőforrásaink és a velünk való együttműködés nélkül nem fogja tudni biztosítani a gazdaság újratermelését. Ukrajna valóban a gazdasági katasztrófa állapotába került, ahogy azt vártuk, ahogy azt ukrán kollégáinknak elmagyaráztuk. Az Ukrán Köztársaság Európa legszegényebb államává lett, Moldovával együtt. Mivel Ukrajna megszakította kapcsolatait Oroszországgal, veszteségei meghaladják a 100 milliárd dollárt. Ez azonban nem akadályozta meg az amerikai és brit politikai stratégákat és instruktorokat abban, hogy egy 200 ezres, gengszterekből és gyilkosokból álló hadsereget alakítsanak ki, amely teljesen elszakadt a valóságtól és az amerikai érdekek engedelmes eszközévé vált.
– Korábban azt mondta, hogy egy új valuta bevezetésén dolgozik. Milyen formában és milyen csapattal?
– Ezen már régóta dolgozunk. 10 évvel ezelőtt az Asztanai Gazdasági Fórumon bemutattuk a „Fenntartható növekedés felé egy tisztességes gazdasági világrend révén” című jelentést, amely egy új globális pénzügyi és monetáris rendszerre való áttérés tervezetét tartalmazta, és amelyben javasoltuk az IMF reformját az úgynevezett különleges lehívási jogokra (Special Drawing Rights) alapozva, és a módosított IMF-rendszer alapján egy világméretű elszámolási valuta létrehozását. Ez az elképzelés akkoriban nagy érdeklődést váltott ki: tervezetünket a legjobb nemzetközi gazdasági projektként ismerték el. Gyakorlati értelemben azonban a hivatalos monetáris hatóságok által képviselt államok egyike sem volt érdekelt ebben a projektben, habár Nursultan Nazarbajev publikációit követték, amelyekben egy új valuta bevezetésére tett javaslatot. Azt hiszem, ő ajánlotta fel az altyn nevet.
– Altyn? Ez érdekes.
– Igen, az erről szóló cikke még az Izvesztyiában is megjelent. De tárgyalások és politikai döntések nem születtek, és a mai napig ez inkább szakértői javaslat. De biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi helyzet arra kényszerít bennünket, hogy nagyon gyorsan új fizetési és elszámolási eszközöket hozzunk létre, mert a dollárt gyakorlatilag lehetetlen lesz használni, és a rubel nem találja a stabilitást a Központi Bank inkompetens politikája miatt, mert az valójában a nemzetközi spekulánsok érdekében cselekszik.
Tárgyilagosan tekintve a rubel a jüan és a rúpia mellett tartalékvalutává válhat. Lehetséges lenne a nemzeti valutákon alapuló többdevizás rendszerre való áttérés. De még mindig szükség van valamilyen egyenértékű árképzésre. Jelenleg az Eurázsiai Gazdasági Unió árfolyamterének koncepcióján dolgozunk, ahol az egyik feladat az új árképzési kritériumok kialakítása. Vagyis, ha azt akarjuk, hogy a fémárakat ne Londonban, hanem Oroszországban alakítsák ki, ahogyan az olajárakat is, akkor ez valamilyen más valuta megjelenését feltételezi, különösen, ha nem csak az Eurázsiai Gazdasági Unión belül akarunk cselekedni, hanem tágabb értelemben Eurázsiában, egy új világgazdasági rend központjában, amelyre Kínát, Indiát, Indokínát, Japánt, Koreát és Iránt értem.
Ezek nagy országok, amelyeknek mindannyiuknak megvannak a saját erős nemzeti érdekeik. A dollártartalékok elkobzásának jelenlegi története után nem hiszem, hogy bármelyik ország egy másik ország valutáját akarja majd tartalékvalutaként használni. Tehát valami új eszközre van szükségünk. És egy ilyen eszköz, az én szemszögemből nézve, először is egy bizonyos szintetikus elszámolási valuta lehet, amely összesítő indexként épülne fel.
– Mondana néhány példát? Mi ez?
– Az ecu-nak volt egy ilyen szerepe az Európai Unióban. Úgy épült fel, mint egy valutakosár. Minden országnak, amely részt vesz az új elszámolási valuta létrehozásában, jogot kell kapnia arra, hogy nemzeti valutája ebben a kosárban szerepeljen. A közös valuta pedig indexként, ezeknek a nemzeti valutáknak a súlyozott átlagkomponenseként alakul ki. Ehhez hozzá kell adnunk a tőzsdén jegyzett árukat: nemcsak az aranyat, hanem az olajat, a fémet, a gabonát és a vizet is. Egyfajta árucikk-köteg, amely becsléseink szerint körülbelül 20 terméket kellene, hogy tartalmazzon. Ezek valójában globális árarányokat alkotnak, és ezért részt kell venniük a kosárban, hogy egy új elszámolási valutát alkossanak.
És szükségünk van egy nemzetközi szerződésre, amely meghatározza ennek a valutának a forgalmi szabályait, és létrehoz egy olyan szervezetet, mint a Nemzetközi Valutaalap. Egyébként már 15 évvel ezelőtt javasoltuk az IMF reformját, de most már nyilvánvaló, hogy az új monetáris pénzügyi rendszert a Nyugat nélkül kell felépíteni.
Talán egy nap Európa is csatlakozik hozzá, és az Egyesült Államok is kénytelen lesz elismerni. De az már egyre világosabb, hogy nélkülük kell majd építkeznünk, például a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) alapján. Ezek azonban csak szakértői fejlemények, amelyeket a következő hónapban a hivatalos szervek elé terjesztünk megfontolásra.
– És a kormány vagy az elnök szintjén?
– Először elküldjük a felelős szervezeti egységeknek. Megbeszéléseket folytatunk, majd kialakítunk valamiféle közös álláspontot és ezután lépünk a politikai szintre.
„A jegybank folytatja az ellenségnek való behódolás politikáját”
– A Telegram csatornáján azt írta, hogy már csak az orosz bank állami irányítás alá vétele van hátra. Miért nem fejezték még be? Itt például van egy olyan álláspont, hogy Elvira Nabiullina marad a posztján, mint paraván, de ő már nem fog semmi komolyat irányítani. Tudja ezt cáfolni vagy megerősíteni?
– Nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani.
„Ez egy összeesküvés-elmélet?”
– Igen, beszélhetünk például az amerikai mélyállamról mint összeesküvés-elméletről. Ebben az esetben az összeesküvés-elmélet nagyon is megfelelő gondolatsor,
mert Amerikában az elnökök és kongresszusi képviselők paravánja mögött vannak bizonyos mély erők – különleges szolgálatok.
De a mi Országunkban minden egyszerű. Van egy elnökünk, egy államfő, aki kiépített egy hatalmi vertikumot. Teljesen világos, hogyan működik a parlament és az igazságszolgáltatás. Itt általában nem lehet összeesküvés-elméletet alkalmazni. Ugyanez vonatkozik a Központi Bankra is. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy a Központi Bankról szóló törvény szerint annak minden tulajdona szövetségi tulajdon. Ezért a Központi Bank állami struktúra, ehhez kétség sem férhet.
– És mindig azt mondták, hogy elkülönült, mintha a pálya szélén állna.
– A Központi Bank igazgatótanácsát az elnök javaslatára az Állami Duma nevezi ki. Sok éven át az elnök képviselőjeként dolgoztam a Nemzeti Banktanácsban, amely felügyeli a Központi Bank tevékenységét. A Központi Bank a pénzforgalmat szabályozó állami szerv és egyben az ország fő pénzügyi szabályozója.
De vannak árnyalatok. Az Alkotmány kimondja, hogy a Központi Bank önállóan folytatja politikáját, azaz független a kormánytól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy független az államtól. Ez egy kormányzati szerv. Az igazságszolgáltatási rendszerünk is hivatalosan független a kormánytól. Ezért a Központi Bank, mint független szerv, mégis állami szabályozó szervként működik és el kell látnia azokat a feladatokat, amelyek gazdaságunk fejlődéséhez szükségesek. Ehhez nélkülözhetetlen a Központi Bank bevonása a stratégiai tervezésbe. A pénzforgalom klasszikus elmélete szerint a monetáris hatóságok, azaz a Központi Bank fő célja a beruházások maximalizálásának feltételeinek megteremtése kell hogy legyen. A bankrendszernek pontosan ezt kell tennie – maximalizálni a beruházásokat. Mert minél több a beruházás, annál több a termelés, annál magasabb a technikai színvonal, annál alacsonyabbak a költségek és alacsonyabb az infláció, annál stabilabb a gazdaság. A makrogazdasági stabilizáció a modern gazdaságban csak a felgyorsult tudományos és technológiai fejlődés alapján érhető el. Az inflációs cél (ilyen divatos szó) elérésére tett kísérletek, amelyeket a Központi Bank gyakorlatilag az elmúlt 10 évben az irányadó kamatláb manipulálásával – a szabadon lebegő rubelárfolyam miatt – gyakorlatilag leutánzott, rövidlátóak, hatástalanok és kontraproduktívak. Ezeket az intézkedéseket az IMF általában olyan elmaradott országoknak ajánlja, amelyek nem tudják, hogyan kell gondolkodni.
– Mi az inflációs célkövetés a gyakorlatban?
– Ez egy rendkívül káros és belsőleg ellentmondásos intézkedéscsomag, amelynek alkalmazása stagflációs (olyan magas infláció [áremelkedési ütem], amely lassú gazdasági növekedéssel vagy akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosul – szerk. megj.) csapdába sodorja a gazdaságot. A Központi Bank szabad lebegésre (egy sávban lebegő árfolyamrendszer esetén a jegybank biztosítja, hogy a valuta árfolyamát nem engedi kifutni a sávból. Jellemzően kellően széles intervallumokról van szó ahhoz, hogy ne merüljön fel napi gyakorisággal, hogy az árfolyam túl közel van a szélhez. A rendszer természetesen lehetőséged ad arra, hogy spekulációs törekvések kerüljenek előtérbe, hiszen a jegybank vállalást tett arra, hogy az árfolyam a sávból nem lép ki. Magyarországon is hasonló a helyzet – szerk. megj.) kárhoztatta a rubelt, ami abszurd az inflációs célkövetés szempontjából egy nyitott gazdaságban, ahol az árfolyam közvetlenül befolyásolja az árakat. És látjuk, hogy a rubel leértékelése időszakosan felgyorsítja az áremelkedést. Ráadásul a monetáris politikát egyetlen abszolút hatástalan eszközre – az irányadó kamatláb manipulálására – redukálták. De az irányadó kamatláb az a százalék, amelyen a Központi Bank pénzt bocsát ki a gazdaságnak, és pénzt von ki a gazdaságból. Az infláció elfojtására tett kísérletei a kamatláb emelésével nem lehetnek sikeresek a modern gazdaságban, mert minél magasabb a kamatláb, annál kevesebb a hitel, annál kevesebb a beruházás, annál alacsonyabb a technikai színvonal és a versenyképesség. Ez utóbbi csökkenése 3-4 éven belül a rubel leértékelődéséhez vezet, miután megemelik a kamatlábat, állítólag az infláció leküzdésére.
Azzal, hogy szabadon engedték lebegni a rubel árfolyamát, lényegében kiszolgáltatták azt a devizaspekulánsoknak.
Az amerikaiak számára előnyös ez a politika, ezért is dicsérik a Központi Bank és a Pénzügyminisztérium vezetését. Végül is mi a fontos számukra? Hogy minden a dollárhoz legyen kötve, hogy a rubel egy „ócskavas” valuta legyen, amely instabil. És ez paradoxon, mert az Orosz Föderáció devizatartalékainak az értéke az utóbbi időben 3-szor több volt, mint a rubelben kifejezett pénzmennyiség! Ez azt jelenti, hogy a Központi Bank bármilyen szinten stabilizálhatja az árfolyamot. De nem tette meg.
– És kik azok a spekulánsok, akiknek a jegybank tulajdonképpen kénye-kedvére bízta a rubelt?
– A fő spekulánsok az amerikai fedezeti alapok, amelyek valójában a piac manipulálásával alakítják a rubel árfolyamát. És ezt a Központi Bank nem veszi észre, vagy inkább úgy tűnik, hogy nem akarja észrevenni.
Hogy a kamatláb emelésével a devizapiacon tartsa őket, a jegybank megöli a hiteleket, és gazdaságunkat a külföldi hitelforrásoktól, a devizapiaci pénzügyi rendszert pedig a spekulánsok érdekeitől teszi függővé.
Kinek az érdekében dolgozik a Központi Bank, olyan divatos szavak mögé bújva, mint az „inflációs célkövetés”, amely az elmúlt években szégyenletes kudarcot vallott a reálár-dinamikát tekintve. Tehát az egész nemzetbiztonsági rendszer leggyengébb pontjával van dolgunk – és ez a Központi Bank. Vezetését az ellenség kognitív fegyverei győzték le, más szóval zombifikálták.
Valójában a monetáris hatóságaink pont azt teszik, amire az ellenségnek szüksége van.
Egyébként matematikailag és kronológiailag bebizonyítottam, hogy a szankciók első hullámát csak azután vezették be Oroszország ellen, hogy a Központi Bank előkészítette a terepet ehhez, nevezetesen szabadon engedte lebegni a rubel árfolyamát, és bejelentette, hogy kamatot emel, ha az országban infláció indul be.
Amint a Központi Bank elfogadta ezt a furcsa politikát, az amerikaiak azonnal szankciókat léptettek életbe. Spekulánsaik gondoskodtak a rubel árfolyamának összeomlásáról, ami inflációs hullámot okozott, a Központi Bank pedig az IMF utasítására megemelte a kamatlábat, ami teljesen megbénította gazdaságunkat. Az ezzel a politikával okozott teljes kár már elérte az 50 ezer milliárd rubelnyi le nem gyártott terméket és mintegy 20 ezer milliárd rubelnyi ki nem épített beruházást. Most ehhez még hozzá kell adni a jelenleg befagyasztott külföldi eszközökbe befektetett 300 milliárd dollárt is – ennyi a kár.
Ezért amikor a Központi Bank államosításáról beszélünk, nem a hivatalos államosításáról van szó (mert állami), hanem arról, hogy a nemzeti érdekekkel összhangban kellene folyatnia a monetáris politikáját. Most ez a politika ellentétes a nemzeti érdekekkel. És itt nincs szó összeesküvés-elméletről. Láthatjuk, hogy kinek az érdekében valósul meg egy ilyen politika. A jegybank 20 százalékra emelte a kamatlábat, amivel a bankárok domináns pozíciót kaptak a gazdaságban. A legdrágább és legritkább erőforrás, a pénz birtokában a bankárok határozzák meg, hogy melyik vállalkozás maradjon fenn, és melyik vállalkozás menjen csődbe, és így tovább. Az emelkedő kamatlábak az egész orosz gazdaságot egy maroknyi bankár túszává teszik. Ez az első probléma.
A második, hogy a Központi Bank vezetése megengedte a rubel árfolyamának újabb összeomlását és bezárta a valutaváltókat. Ennek eredményeként ma a bankok lettek a fő devizaspekulánsok: dolláronként körülbelül 90 rubelért vásárolnak külföldi valutát, és 125 rubelért adják el. A különbözet extraprofit számukra.
– De miért folytat az Orosz Föderáció Központi Bankja az ellenség érdekeit szolgáló politikát?
– Mint említettem, ezt a Nemzetközi Valutaalap ajánlása alapján teszi. Ezt pedig támogatják a nagy bankjaink is, amelyek valójában érdekeltek ebben a spekulációban, ugyanígy a valuta- és pénzügyi struktúráink is, amelyek szintén részt vesznek a rubel árfolyamának manipulálásában. Egy befolyásos – a magánérdekeit előtérbe helyező – lobbi alakult így ki e politika védelmében. Ezek ellentétesek az ország érdekeivel, homlokegyenest másról szólnak. És ha megnézzük, mit tesz ma a Központi Bank, nincs kétségem afelől, hogy folytatja az ellenségnek való megfelelés politikáját. Aláássa a makrogazdasági stabilitást azzal, hogy lehetővé teszi a nemzetközi spekulánsok számára a rubel árfolyamának manipulálását, és nem ellenőrzi a devizaspekulánssá vált bankok devizapozícióját, holott a Központi Bank könnyen kivonhatná a bankokat a devizapiacról, rögzítve devizapozíciójukat, megtiltva a bankoknak a devizavásárlást. Másodszor, a kamatláb emelésével a Központi Bank valójában blokkolta az orosz gazdaság fejlesztésébe történő beruházásokat, amelyekre most nagy szükség lenne, elsősorban az import helyettesítéséhez és a gazdasági szuverenitás helyreállításához, miközben a vezetésünk azt mondja, hogy nem kell félnünk a szankcióktól, mert azok megteremtik a gazdasági növekedés, az import helyettesítés feltételeit…
Nézze, az EU importjának körülbelül egyharmada elhagyta a piacunkat. Ezek óriási lehetőségek az import helyettesítésére.
Ha feltételezzük, hogy vállalkozásaink elkezdik ezeket a piacokat fejleszteni, akkor évi 15 százalékos ütemben fogunk fejlődni.
De ehhez hitelekre van szükség. Az importhelyettesítés nem történhet hitelek nélkül. Hitelekre van szükségünk a termelőüzemek felállításához, új technológiák kifejlesztéséhez és a kihasználatlan termelőüzemek kapacitásának a kihasználásához. A Tudományos Akadémián már régóta kidolgoztunk egy ilyen fejlesztési stratégiát, és ezt támogatjuk. De sajnos a Központi Bank mi szempontunkból őrült politikájának eléggé sajátos befolyásos támogatói vannak. Ezért is olyan stabil ez a politika.
„Három nap alatt stabilizálni lehet a rubelt”
– Ha ez nem összeesküvés-elmélet, akkor miért folytat a Központi Bank ilyen politikát? Csak a lobbisták érdekei alapján?
– Van akinek a háború, van akinek a haza fontos. A kereskedelmi bankok 40%-os profitot termelnek a devizaspekuláción. 90 rubelért vesznek egy dollárt – 125-ért adják el. 35 rubel – ingyen! Ennek eredménye az infláció, az import drágul – mindenki a bőrén tapasztalja az áremelkedést. Mindennek az ára emelkedik, a bankok pedig szuperprofitra tesznek szert.
Ismét egy nagyon befolyásos lobbi alakult ki e politika körül, és sok ember számára egy ilyen stratégia kudarcának elismerése valójában a hozzá nem értés, sőt a szabotázs beismerését jelentené. A nagybankokkal spekulálók pedig elég befolyásos struktúrák hazánkban, döntő szavuk van az ilyen kérdésekben.
– Mi van, ha a legfőbb döntéshozó (elnök) nem kapja meg ezt az információt?
– Amikor tanácsadó voltam, beszéltem erről.
– Meghallgatták?
– Igen, voltak megbeszélések, a gazdasági tanácsban megvitatták, majd elvetették, csak hogy ne bosszantsák a tisztviselőket. Nem szeretnék most erről nyilatkozni. Ma már látjuk, hogy ha nem változtatunk a monetáris politikán, akkor lehetetlen lesz túlélni ezt a hibrid háborút. A gazdasági szankciókat most a belföldi termelés komoly növelésével kell ellensúlyoznunk. Erre megvannak termelőeszközök, az emberek, a nyersanyagok és a szellemi tőke is – de pénz nincs. Jelenleg a legegyszerűbb dolog, amit az állam adhatna az embereknek, az a pénz.
– Hogy érzi? Értik ezt odafönn?
– Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést közvetlenül nekik kell címeznie.
– De sokan szinte az első számú személynek nevezik önt a jelenlegi helyzetben – egy közszereplőnek, aki megmentheti Oroszországot.
– Köszönöm ezt a bókot. Igyekszem a legjobbat kihozni a helyzetből.
– Csak azt szeretném megérteni: ha korábban nem volt próféta a mi hazánkban, akkor most lesz? Ez egy átmeneti helyzet a jegybankkal?
– Ha az új világgazdasági rend, az integrált rendszer követelményeinek megfelelő, hozzáértő monetáris politikát folytatnánk, akkor úgy fejlődnénk, mint Kína – évente 10 százalékkal. Voltak ilyen lehetőségek. És mi gyakorlatilag erre szántuk volna az elmúlt 30 évet. Tehát nem is az a kérdés, hogy figyelnek-e ránk vagy sem, csak objektíven kell nézni, hogy Kína és India hogyan fejlődik, és mi gazdaságunk hogyan növekszik. Mi akadályozott meg minket abban, hogy ugyanúgy fejlődjünk?
Ráadásul az új világgazdasági rend irányítási rendszere, amelyet könyveimben leírok, egyetemes. Japánban sikeresen működött, amíg az amerikaiak meg nem szakították a japán gazdasági növekedést. És még Etiópiában is, ahol szintén elkezdték kialakítani ezt az irányítási modellt (és többször is növekedést értek el). Más szóval, a modern gazdaságnak ezt az egyetemes irányítási modelljét, amely a közjólét növekedésére összpontosít egy új technológiai rendbe integrálása révén, meg kell valósítani. Ugyanakkor természetesen a pénz célzott felhasználása nagy felelősséggel is jár. A helikopterpénz nem a mi módszerünk. (A helikopterpénz egy közgazdasági elmélet népszerű elnevezése, amelynek értelmében olyan nehéz gazdasági helyzetben, amit a lakossági kereslet hiánya, gazdasági visszaesés, defláció és alacsony kamatok jellemeznek, a központi kormánynak közvetlenül kell pénzt juttatnia a lakossághoz [»helikopterrel szórni a pénzt az embereknek«] annak érdekében, hogy a kereslet fellendítése révén kimozdítsa a gazdaságot a válságból – szerk. megj.)
– Mi nem így gondolkodunk.
– Modern digitális eszközökön alapuló, célzott hitelkibocsátásról beszélünk, szigorú ellenőrzési rendszerrel, amely az új technológiákba való beruházásokra összpontosít. Tudjuk, hogyan kell ezt csinálni, hogyan lehet minimalizálni az emberi tényezőt a digitális technológiák, köztük a digitális rubel bevezetésével. De ez nem kifizetődő azok számára, akik még mindig ragaszkodnak a korábbi stratégiákhoz. Oroszországból fejőstehenet csináltak és 100 milliárd dollárt szívtak ki belőle offshore cégeknek. De most az amerikaiak lezárták számunkra az offshore lehetőséget. Most megnyílt az alkalom, ki kell használni.
– Mit tanácsolna az embereknek? Most az internetes keresőkben a fő kérdés az, hogy hová fektessünk pénzt a turbulens korszakban.
– Először is, ne kapkodják el a dolgot. Egyáltalán nem tanácsos dollárt és eurót felhalmozni. Mert nem lehet tudni mi fog történni ezekkel a valutákkal a közeli jövőben. Ha a mi rendszerünk elszakad a nyugati rendszertől, akkor a bankjaink nem tudnak hatékonyan befektetni dollárt és eurót sehol, kivéve a devizaspekulációban. De remélem, hogy a hatóságaink még megfékezik a devizapiacot.
Ebben az összefüggésben egyértelmű túlkapásnak bizonyult a devizabetétek kamatlábának erőteljes emelése, ami pánikot keltett. Szerintem a rubel akkor fog stabilizálódni, ha a spekulánsokat eltávolítják a devizapiacról, és a valutát csak importőröknek és olyan embereknek adják el, akik ésszerű keretek között külföldre utalnak pénzt rokonoknak, vagy a szabályoknak megfelelően üzleti útra mennek. Ellenkező esetben el kell zárni a valuta kiszivárgásának csatornáit. Akkor a valuta beáramlása is visszatér a normális kerékvágásba.
Tudják, nagyon pozitív a kereskedelmi mérlegünk. Bevezettük a devizában keletkező bevételek 80%-ának kötelező átváltását. Ha az ilyen bevételt a tőzsdén értékesítik, akkor a valuta mennyisége több lesz, mint amennyire az importőröknek szükségük van. Devizatöbbletünk lesz. Ez azt jelenti, hogy a rubel árfolyama erősödni fog, vagyis visszatér a régi mutatókhoz – 80 vagy akár 70 rubel/dollárra. De amíg a Központi Bank nem távolítja el a spekulánsokat a piacról, és nem teszi lehetővé, hogy a kereskedelmi bankok ilyenekké váljanak, a rubel árfolyama nem fog stabilizálódni. Tehát sajnos a monetáris hatóságok még nem tértek észhez, és nem kezdték el a makrogazdasági stabilizáció helyes politikáját végrehajtani, és nem tudok más tanácsot adni, mint hogy lehetőség szerint aranyba fektessenek be (különösen, mivel a kormány megszüntette az arany áfáját). Nincs más reáleszköz és biztonságos menedék.
– Szóval aranyat kell venni?
– Vásároljon alapvető szükségleteket. Vagy fektessen be ingatlanba, valami megbízhatóba.
Ami a dollárba és euróba való befektetést illeti… Ezek már megszűntek számunkra fizetőeszköznek lenni.
Ezek már nem valuták, hanem más országok kötelezettségei, amelyeket lehet, hogy teljesítenek, de lehet, hogy nem. Tehát más lehetőségeket kell keresnünk. De szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a megfelelő politikával nagyon gyorsan stabilizálhatjuk a rubelt, sőt, visszaállíthatjuk a vásárlóerejét.
– És milyen szempontból?
– Holnap is meg lehet csinálni, tudod. A Primakov- és a Gerascsenko-kormány egy hét alatt megcsinálta.
– Megteheti ezt a kormány?
– Persze, hogy megteheti. Ehhez alapjában véve két döntést kell meghoznia: rögzíteni kell a kereskedelmi bankok devizapozícióját és devizaeladási normákat kell bevezetni a nem kereskedelmi műveletekre, és a szabadon konvertibilis devizapiacot csak a kereskedelmi műveletekre kell fenntartani. Ennyi az egész. Ezt 15 perc alatt meg lehet fogalmazni, egy napon belül be lehet jelenteni, három napon belül pedig életbe is léphet – és a rubel máris stabilizálódik.
(Vége)
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
