Amennyire vissza tudunk emlékezni, a filozófusok, a tudósok és a vallásos érzületű emberek már fontolóra vették, hogy mi történik a halál után. Létezik-e élet a halál után, avagy csupán beleveszünk a nagy semmibe?
Fennáll egy olyan eshetőség is, mely szerint egyáltalán nem létezik olyasféle dolog, mint amit mi általában halálnak nevezünk.
Egy tudományos teória arra enged következtetni, hogy a halál nem is egy olyan végleges esemény, mint amilyennek mi gondoljuk.
Nemrégiben a tudósok arról számoltak be, hogy rábukkantak a párhuzamos világegyetem első bizonyítékára.
Ez a felfedezés indított el bennünket a biocentrizmus nevet viselő, gondolatébresztő téma felé.
Dr. Robert Lanza tudós, teoréta és a biocentrizmus elméletének megalkotója (könyvének címe: Hogyan adja a kezünkbe az élet és a tudatosság a világegyetem valódi természetének megértésének kulcsait) úgy véli, hogy sok érv szól a mellett, hogy miért nem halunk meg.
Az ő olvasatában a halál nem egyenlő a véggel, miként azt sokan közülünk elképzelik. Azt hisszük, hogy egyszer majd meghalunk, mivel ezt tanították meg nekünk – fejti ki Robert Lanza a könyvében.
Vajon mi tovább élünk-e egy párhuzamos világegyetemben?
Számos tudományos bizonyíték létezik, amely megkérdőjelezi a halál abbéli fogalmát, ahogyan mi tekintünk rá.
A kvantumfizika szerint bizonyos tapasztalatok nem jósolhatók meg teljes mértékben, hanem egy sor lehetséges megfigyeléssel van dolgunk, s minden egyes tapasztalathoz más és más valószínűség tartozik.
A „sok világ”-elmélet azt állítja, hogy e megfigyelések, illetve megtapasztalások mindegyike más és más világegyetemmel függ össze, amit mi többnyire „multiverzumnak” hívunk.
Robert Lanza még ettől is tovább viszi ezeket az elméleteket.
Láthatatlan párhuzamos világegyetemek léteznek a miénk szomszédságában.
A tudós úgy gondolja, hogy „korlátlan számú világegyetem létezik, továbbá, ami megtörténhet, az meg is történik egyes univerzumokban.”
Az energia sohasem vész el
A halál a maga valódi értelmében nem létezik ezekben a forgatókönyvekben. Valamennyi világegyetem egyidejűleg létezik, tekintet nélkül arra, hogy mi történik bennük.
Bár az egyedi testek arra lettek szánva, hogy megsemmisítsék magukat, az életben lét élménye – a Ki vagyok én? – csupán egy 20 wattos energiaforrás az agyban. Azonban, ez az energia nem vész el a halál pillanatában. A tudomány egyik legbizonyosabb sarkigazsága szerint az energia sohasem vész el; sem nem lehet létrehozni, sem nem lehet elpusztítani.
Ez az energia egyik világból áramlik a másikba.
A tudat fontossága
„Vegyük figyelembe a határozatlansági/bizonytalansági elvet, ami a kvantummechanika egyik leghíresebb és legfontosabb aspektusa. A kísérletek azt igazolják, hogy ez bele lett építve a valóság szövetébe, viszont ennek csak és kizárólag a biocentrikus nézőpontból van értelme.
Amennyiben valóban létezik odakint egy olyan világ, amelyben a részecskék csak ide-oda ugrálnak, akkor nekünk képesnek kellene lennünk tulajdonságaik mérésére. Azonban, erre nem vagyunk képesek. De miért is számítana egy olyan részecske, amit meg tudunk mérni?
„Vegyük fontolóra a kettős rés kísérletet: ha egy ember „megfigyeli”, amint egy atomnál kisebb részecske, vagy egy fényrészecske áthalad a válaszfalon található két résen, akkor az részecskeként viselkedik és homogén kinézetű találatnak tűnik azon a hátsó válaszfalon, amely a becsapódásokat méri.
A parányi lövedék logikus módon vagy az egyik, vagy a másik lyukon halad át.
Viszont, ha a tudósok nem figyelik meg a részecske pályáját, akkor az olyan hullámtermészetet mutat, amely lehetővé teszi, hogy egyidejűleg mindkettő lyukon keresztülhaladjon.
Vajon miért változtatja meg a megfigyelésünk a történéseket? A válasz: Azért, mert a valóság egy folyamat, amely megkívánja/szükségessé teszi a tudatosságot.” – fejti ki Lanza.
Mi nem léteznénk tudatosság nélkül. Az egyik oka annak, amiért Robert Lanza úgy gondolja, hogy nem fogunk meghalni: mi nem tárgyak vagyunk. Mi különleges lények volnánk.
A biocentrizmus elmélete szerint semmi sem létezik tudatosság nélkül. Ne felejtsük el, hogy nem tudunk átlátni az agyunkat körülvevő csonton.
A tér és az idő nem rideg tárgyak, hanem sokkal inkább olyan eszközök, amelyeket a tudatunk használ arra, hogy mindent egybe szőjön.
Minden olyan dolog, amit éppen most látunk és átélünk, a tudatunkban végbemenő információs örvény. A tér és az idő egyszerűen olyan kellékek, amelyeket a mindenség egyesítésére használunk fel.
Lehet, hogy a halál egyáltalán nem is valós elképzelés.
Lanza rámutat arra, hogy a halál nem létezik egy idő és tér nélküli világban.
Nincs határvonal a múlt, a jelen és a jövő között. Ez csupáncsak egy makacs módon szívós illúzió.
A halhatatlanság nem egyenlő az időben vég nélküli, örökkévaló létezéssel, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy az időn kívül tartózkodunk.
Albert Einstein egyszer ezt mondta: „A valóság csupán egy illúzió, bár roppant szívós fajta.”
Miként különböztethetjük meg, hogy mi valós és mi nem az? Honnét tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy agyunk nem csupán a fizikai világ látszatát közvetíti a számunkra?
Fordította: Száraz György
Boldog napot!
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
