A Tatabányai Járásbíróság 1 év 11 hónap, 3 év 6 hónap időtartamra felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki arra a 39 éves tatabányai nőre, akinek nagyobbik fia agyonvert két hajléktalant. A hatóságok — eddig példátlan módon — megvizsgálták, hogy mi vezetett a vérengzéshez, és megállapították, az anyja elhanyagolta a fiát és veszélyeztette fejlődését, írja a Magyar Nemzet.
A magyar jogrend nem ismeri a precedensjogot, azaz az angolszász országok igazságszolgáltatásában alkalmazott szokásjogot, ám a hétfői tatabányai ítélet minden bizonnyal példamutató lehet a hazai igazságszolgáltatásnak: elítélték az anyját annak a tatabányai fiúnak, aki agyonvert két hajléktalant a városban. Először fordult elő Magyarországon, hogy egy kegyetlen bűnügyben eljáró vádhatóság mintegy kiterjesztette a vádat, megvizsgálva, hogy miként vált vérengző gyilkossá egy 15 éves fiú.
A megyei hírportál, a Kemma.hu beszámolója szerint e hét elején a Tatabányai Járásbíróság a bűnösségét tagadó 39 éves asszonnyal szemben az ügyészi indítvánnyal egyezően 1 év 11 hónap, 3 év 6 hónap időtartamra felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki, és elrendelte a terhelt pártfogói felügyeletét.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosításért jelentett be fellebbezést. A Tatabányai Járási Ügyészség kétrendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vádat a nő ellen, aki szülői kötelezettségét éveken keresztül súlyosan megszegte, így a 2001-ben, illetve 2012-ben született fiai érzelmileg súlyosan sérültek; majd módosították a vádat, és az asszonyt kétrendbeli testi sértés vétségével elkövetett kapcsolati erőszak bűntettével is megvádolta.
Az idősebb gyerek M. Apolló, akit idén márciusban jogerősen 15 év szabadságvesztésre ítélt a Győri Ítélőtábla, bizonyítottnak találva, hogy az akkor még csak 15 éves fiú 2017. április 30-án éjszaka elképesztő kegyetlenséggel agyonvert két hajléktalant Tatabányán. A hatóságokat nem hagyta nyugodni az alapügy, a brutális emberölések, az ügyészek irányításával a hátteret is megvizsgálták, arra keresve a választ, miért vált vérengző fenevaddá M. Apolló. A vizsgálat az anya büntetőjogi felelősségét tárta fel.
A hírportál idézte vádirat szerint az asszony egyedül nevelte fiait Tatabányán. Apollónak már kisiskolás korától magatartási problémái voltak. Az orvos gyógyszert is felírt neki, amit az anya nem váltott ki, sőt a fiút nem vitte vissza felülvizsgálatra, mert szerinte csak neveletlen volt a gyerek.
A vádirat hangsúlyozza, hogy az anya egyáltalán nem foglalkozott a nagyobbik fiúval, nem biztosított neki szeretetteljes családi hátteret, ezért egyre rosszabb lett közöttük a viszony, ami fokozódott a kisebbik testvér megszületése után. Az asszony a csecsemő gondozását Apollóra bízta, ám sokszor becézgette a kicsit, nem kis lelki fájdalmat okozva ezzel a nagyobb testvérnek.
Az akkor négy hónapos babát egyszer úgy etette a nő, hogy a cumisüveget párnával támasztotta ki, amíg ő dohányzott, közben hibásan kötötte be a babakocsiba, ezért a kisfiú kiesett a járdára.
Egy alkalommal a tatai tóban is megfürdette, amitől annak bőrén kiütések jelentek meg. Ekkor a gyámhatóság védelmébe vette a gyereket. Apollónak csak egy melegítője és egy pólója volt, amit egész héten viselt, és maga mosta a ruháit. Nem volt iskolatáskája, műanyag szatyorban hordta a felszereléseit, az anyja nem járt szülői értekezletre, fogadóórára sem.
Az asszony a kisebbik fiú óvodájában szintén nem vett részt szülői értekezleten, fogadóórákon, az anyák napi ünnepségeken nem jelent meg, sőt kétszer a nagyobbik testvér ment el helyette.
Az anya többször bántalmazta Apollót, esetenként azért, mert a rábízott feladatot nem az elképzelése szerint végezte el, illetve a verések alkalmával gyakran ordított, trágár kifejezéseket használt. A felsorolt példák alátámasztják, hogy az anya viselkedése jelentős mértékben hozzájárult a gyilkosságot elkövető idősebb fiú személyiségének torzulásához.
A nyomozás során kiderült, hogy M. Apolló jól ismerte áldozatait, jobban érezte magát közöttük, mint otthon, hiszen emberi módon viselkedtek vele. A láthatóan elhanyagolt fiúról városszerte azt tartották, szereti a hajléktalanokat, így tettét nemcsak a kegyetlen végrehajtás miatt fogadták az emberek megdöbbenéssel. A fiú a gyilkosság napján késő este ért haza, az anyja kizárta a lakásból, így visszament abba a parkba, ahol a fedél nélküliek éltek.
Ekkor történt a kettős gyilkosság, az egyik áldozatot addig rugdosta, amíg csak mozgott, a csontjai összetörtek, leszakadt a lépe, megrepedt a mája, azonnal meghalt. A fiú ezután a másik alvó hajléktalanhoz lépett, és hasonló brutalitással végzett vele.
Végh József kriminálpszichológus szerint négyéves korunkig kialakul a szülők iránti érzelmi kötődés, ami nagyban meghatározza a további fejlődésünket. A negatív érzelmi kötődés negatív irányba befolyásolja a fejlődésünk másik meghatározó időszakát, a serdülőkort.
A magatartásbeli problémák jelzik, hogy a gyerek fejlődése rossz irányú. A tatabányai gyilkosság kapcsán a szakember úgy vélte, a fiú azokat bántotta, akik fontosak voltak neki. Az adott szituációra, hogy anyja kizárta a lakásból, nem volt helyes válasza. A magatartászavar következtében áldozattá akart válni, ha már az anyja semmibe vette, s amihez a kegyetlen tettet találta meg eszköznek.
Elítélték érte, így saját felfogása szerint már áldozat, az anyjának pedig igaza lett, semmi emberré vált. Fiatal felnőtt korát rácsok mögött fogja tölteni, és eldől a hogyan tovább is.
Amennyiben bűnösnek tartja magát, és rögzül benne, hogy megbűnhődik tettéért, szabad emberként visszailleszkedhet a társadalomba, ám ha ennek ellenkezője rögzül benne, s úgy fogja fel, hogy nem követett el bűnt, csak áldozat, elfogadja a börtönben megtanult bűnözői létet, nem sok jó vár rá.
Németh Zsolt kriminológus nem emlékszik hasonló büntetőjogi ítéletre, mint amit M. Apolló anyja ellen hétfőn meghoztak. Mint mondta, Pécsett polgári bíróság hozott egy olyan ítéletet, ami nyomokban hasonlít a tatabányai büntetőjogi ítélethez. Évekkel ezelőtt Kaposvárott két fiatalkorú barát a harmadik társukat belefojtotta egy tóba. A tettesek a közelmúltban szabadultak.
Az áldozat idős szülei polgári peres eljárásban nem vagyoni kár megítéléséért indítottak eljárást ellenük, mivel egyetlen gyermeküket, egyetlen támaszukat ölték meg. A polgári bíróság 4-4 millió forint kártérítést ítélt meg nekik, kimondva, hogy sérültek az alaptörvény II. cikkében foglaltak, miszerint: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
