Egy háborúban természetes a területek feladása, mint ahogy az úgynevezett kritikus infrastruktúra rombolása is. Ez utóbbira jó példa, hogy a mostaninál hatékonyabban tette ezt az Egyesült Államok Irakban és Jugoszláviában – emlékezik vissza Stier Gábor.
A főszerkesztő – hirado.hu
Kijev „provokációira” adott kényszerű válaszintézkedésnek nevezte az ukrajnai célpontokra mért rakétacsapásokat Vlagyimir Putyin orosz elnök Olaf Scholz német kancellárral folytatott pénteki telefonbeszélgetésében a Kreml sajtószolgálatának közleménye szerint. Stier Gábort, a moszkvater.com főszerkesztőjét kérdezte a Gondola.
– Főszerkesztő úr, miközben Oroszország korábban elfoglalt területeket ad föl, polgári célpontokra tüzel. Értékelhető-e ez a katonai vesztésre állás egyfajta beismerésének?
– Ez a két lépés önmagában még nem jelent semmiféle, tehát még közvetett beismerést sem. Egy háborúban természetes a területek feladása, mint ahogy az úgynevezett kritikus infrastruktúra rombolása is. Ez utóbbira jó példa, hogy a mostaninál hatékonyabban tette ezt az Egyesült Államok Irakban és Jugoszláviában. Sok dolog nem úgy alakult, ahogy azt a Kreml elképzelte. Kezdve azzal, hogy nem elhúzódó háborúval, hanem ténylegesen különleges katonai művelettel, a nyugatos ukrán kormány megbuktatásával számolt. Ennek ellenére katonai értelemben Oroszország nem áll vesztésre, inkább lassan halad a céljai elérése felé. Nem becsülném alá például azt a tényt, hogy „félkézzel” harcolva is elfoglalta Ukrajna ötödét, az anyagháborúban pedig kifejezetten jobban áll. Ami pedig a rakétacsapásokat illeti, az kényszerű lépés olyan értelemben, hogy Moszkva ezt szerette volna elkerülni. Most azonban már kénytelen úgy viselkedni ebben a testvérháborúban, ahogy egy háborúban szoktak. Ez bizonyos értelemben kudarc, hiszen Moszkva olyan helyzetbe kényszerült, amit szeretett volna elkerülni.
– Az orosz elnök destruktívnak nevezte az Ukrajnába irányuló külföldi fegyverszállításokat. Itt enyhének tűnik Putyin szóhasználata, hiszen a NATO a támogatások kiterjesztésével immár csaknem hadviselő fél. Várható-e, hogy a stoltenbergi nyílt provokációk egy pontján elszakadjon a cérna?
– Az látható, hogy mind Oroszország, mind pedig az Egyesült Államok vezette NATO elkerülné közvetlen konfrontációt. A Nyugat azonban egyre közelebb kerül ahhoz, hogy közvetlen hadviselő féllé váljon, és ez rendkívül veszélyes játék. Ezt egyáltalán nem bánnák az ukránok, a baltiak és a lengyelek, a nagyok azonban elkerülnék a harmadik világháborút. Az egyre gyakoribb orosz-amerikai beszélgetéseken feltehetően meghúzták a vörös vonalakat is. Ahhoz azonban, hogy a Nyugat ezt véletlenül se lépje át, el kell fogadnia, hogy Ukrajna támogatásának is vannak határai. Ezt segítheti annak a felismerése, hogy a tervekkel ellentétben Amerika nem tudja az ukrán frontokon kifektetni Oroszországot. Ezt ugyanis Moszkva az alapvető orosz-nyugati szembenállásra koncentrálva akár területek feladása árán is igyekszik elkerülni.
– Biden „Ukrajna támogatása” címén hatalmas pénzt önt az USA hadiiparába. Németország is felpörgeti a fegyvergyártást. Mekkora, gazdasági összeomlást okozna, ha hirtelen kitörne a béke?
– Tudjuk, a háború nagy üzlet is, ám nem egyes államok, hanem cégek számára. Az államok fizetik a cehhet, míg a hadipar, vagy az energetikai cégek „kaszálnak”, zsebre teszik a nyereséget. Így aztán a béke kitörése esetleg megmenthetné Európa versenyképességét, és az Egyesült Államokat sem hajszolná bele egy észnélküli költekezésbe. A béke tehát nem okozna gazdasági összeomlást. Sőt! Segítene abban, hogy ne süllyedjen a világ egy része recesszióba.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
