Miért lett a stadion szitokszó?
Két hét sincs már hátra, és végre pont kerülhet egy történet végére, november 15-én ugyanis megnyitja kapuit a Puskás Ferenc nevét viselő komplexum, mely nagy eséllyel pályázik a legszebb mellett a főváros legmegosztóbb középülete címre is. Míg az ország egyik fele örömmámorban úszik a nemzeti színekkel kivilágított stadion látványától, a másik fele dührohamot kap minden hírtől, ami a stadion szóval kapcsolatos. Hogyan jutottunk odáig, hogy a 10 millió szövetségi kapitány országában, a legismertebb magyar nevét viselő sportlétesítmény ilyen vegyes fogadtatásban részesül?
Ki a felelős azért, hogy a stadion szó szitokszóvá vált kishazánkban? Meggyőződésem, hogy sokan gondolkodás nélkül vágnák rá, a miniszterelnök vezetéknevét, hisz ez, a köznyelvben már összeforrt a stadion szóval. De vajon elegendő ok-e a miniszterelnök sportszeretete ahhoz, hogy az ország fele zsigerből gyűlölje azt, amire méltán lehetne büszke is?
A megnyitó többek között azért sem lehet a névadó személyéhez méltó felhőtlen népünnepély, mert az ellenzék mindent megtett azért, hogy mint bármely nemzeti ünnepünk ez se lehessen az. Megmondóembereik már az első perctől kezdve egy emberként támadták úgy az építményt, mint a kormány „stadionpolitikáját”, párhuzamba állítva a magyar labdarúgás, és az egészségügy helyzetét. Politikai haszonszerzés céljából tették szándékosan közgyűlölet tárgyává az ország futballmúltjához méltó nemzeti arénát, mert érezték azt, (ami később be is igazolódott), hogy ezzel akár választást is lehet nyerni.
Bár a választásoknak jó időre búcsút mondhatunk, de úgy tűnik a liberális elit megérezte a vérszagot, és mindent elkövet, hogy tovább mérgezze a már így is pattanásig feszült helyzetet. Ellensúlyozandó azt a tényt, hogy a nyitómérkőzésre 3 nap alatt elkapkodták az összes belépőjegyet, Benjamin Novak, aki többek között a 444.hu angol nyelvű hírlevelének szerkesztője, a New York Times hasábjain megjelentetett egy igencsak manipulatív cikket, mely egyértelműen azt sugallta, hogy:
„A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY JELENLEGI HELYZETÉNEK KIZÁRÓLAGOS OKA AZ, HOGY A MAGYAR KORMÁNY, AZ EGÉSZSÉGÜGY HELYETT MÉREGDRÁGA STADIONOKRA TÉKOZOLTA EL AZ ADÓFIZETŐK PÉNZÉT. „
Az említett internetes oldal pedig szándékosan úgy vette át a saját szerzőjének propagandacikkét, mintha ez a független amerikai sajtó, a magyar helyzetről formált, objektív véleménye volna. Az emberek egy része pedig felül a hangulatkeltésnek és sajnos elhiszi ezt. Elhiszi, mert megerősíti őt abban a hitében, hogy minden rossznak, ami ebben az országban történik kizárólagos okozója Orbán, s bármi, ami a miniszterelnök nevéhez köthető eredendően csak rossz lehet.
Elhiszi, és máris gyűlöl mindent és mindenkit, aki a stadionnal bármilyen formában összefüggésbe hozható. Gyűlöli a politikust, gyűlöli a focistát, gyűlöli a futballt szerető embert, gyűlöl bárkit és mindenkit, aki nem osztja a stadionokról alkotott véleményét. Gyűlöli, mert a médiának köszönhetően komolyan elhiszi, hogy azért halnak meg emberek a kórházak folyosóján ellátatlanul, mert stadionokra szórtuk el az Unió által, az ország felzárkóztatására küldött temérdek pénzt.
De vajon igazak e Benjamin Novák, és az átlag ellenzéki szavazó, a kormányt illető vádjai a stadionok kontra egészségügy témakörben? Tényleg a kormány stadionpolitikája tehető felelőssé az egészségügy állapotáért?
Igyekeztem körültekintően körüljárni a kérdést, és következtetésemet hétköznapi matematikával megtámogatva megosztom veletek.
Olvassátok, osszátok és kommentáljátok, ha van róla véleményetek.
A kormány 2010 és 2020 közötti időszakban 32 stadion újjáépítését vagy felújítását tűzte ki célul, összességében 340 milliárd forint értékben. A kisebb nagyobb beruházások közül a kapuit két hét múlva megnyitó nemzeti stadion emelkedik ki toronymagasan, a maga 190 milliárd forint bekerülési költségével. Önmaga többet kóstál, mint a másik 31 építmény együttvéve.
HÁROMSZÁZNEGYVENMILLIÁRD, ennyibe kerül a 32 db stadion. Ez az a bűvös szám, mely szűken kétmillió baloldali szavazónál verte, és veri ki a biztosítékot nap mint nap, hiszen hála a médiának, mindenki agyába bevésődött, hogy ebből a pénzből, (mely meghaladja Csányi Sándor és megközelíti Mészáros Lőrinc Forbes által becsült összvagyonát) legalább 1000 db CT készüléket lehetett volna vásárolni. Ebből az összegből 500-szor lehetne meggyógyítani a kis Zentét, és még akkor is maradna pénz 3 teljes melegfelvonulásra.
Komolyra fordítva a szót a stadionépítési láz, 10 év alatt 34.000 jó magyar forintba került minden egyes magyar adófizetőnek (vagy adót nem fizetőnek). Ha ezt az összeget visszaosztjuk az időintervallummal, gyorsan kiderül, hogy az összeg évente 3400, azaz havonta 300 Ft terhet jelentett, minden magyar állampolgárnak.
Bizony ám hölgyeim és uraim, kemény 300 Ft. Majdnem egy egész euró, vagyis csak kicsivel kevesebb, mint egy BKV jegy ára. De hogy az ellenzéki átlagszavazónak is legyen összehasonlítási alapja, élelmiszerre lefordítva, egy kiló krumpli ára, minden áldott hónapban.
Igaznak bizonyult tehát a közmondás, hogy sok kicsi sokra megy, de most, hogy kiszámoltuk mennyibe került nekünk adófizetőnknek kedves vezetőnk hóbortja, vizsgáljuk meg, hogy igaz lehet-e az ellenzéki kampány centrális dogmája nevezetesen, hogy a stadionok árából nyugat európai szintre lehetett volna fejleszteni a magyar egészségügyet?
Számoljunk közösen! A WHO adatai szerint a Bajnai kormány utolsó évében 2009-ben, durván 1300 milliárd forintot fordítottunk egészségügyi kiadásokra. Az egészségügy tönkretételével vádolt Fidesz kormány azóta évről évre emelkedő mértékben 38%-al tornázta fel, hozzávetőlegesen 1900 milliárd forintra. A számok ismeretében kijelenthetjük, hogy az Orbán kormány 10 év alatt, a harminckét stadion árának majdnem kétszeresével emelte az egészségügy költségvetését. Évente!
Ha feltételezzük, hogy 2019-ben is legalább annyit fordít a kormány az egészségügyre, mint 2018-ban tette, (okkal feltételezhetjük) akkor könnyen kiszámolhatjuk azt is, hogy a stadionláz 10 éve alatt az egészségügy feneketlen kútja nem kevesebb, mint 16200!!! milliárd forintot nyelt el. Ha meghatározzuk a két szám hányadosát, megkapjuk, hogy a stadinokra tékozolt pénz majdnem egészen pontosan 2%-át tette ki az egészségügy 10 éves büdzséjének. Vajon lehetséges, hogy a bűvös 2% lenne a különbség, a magyar és az áhított nyugateurópai egészségügyi színvonal között? Talán megrögzött baloldaliként sem lehetetlen belátni, hogy biztosan nem.
Összehasonlításképpen a Demszky korszak 4-es metró nevezetű kirakatprojektje, az átadás napjáig 450 milliárd forintot emésztett fel. 450 milliárdot, amelyről a manapság oly sokszor (bár egészen más kontextusban) emlegetett OLAF bizottság megállapította, hogy 273 milliárd forint, a végösszeg 60%-a terhelt korrupcióval. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mikor a jelenlegi ellenzék kormányozta Magyarországot, miért nem aggasztott senkit, az egészségügy helyzete?
Miért nem gondolt egyetlen stadionfóbiás ellenzéki sem arra, hogy az új metróvonal árából kellett volna világszínvonalúvá fejleszteni a magyar egészségügyet? Miért nem kiáltottak egy emberként hóhérért, mikor 2009-ben a jelenlegi ellenzék 6000 milliárd forint IMF hitelt tűntetett el nyom nélkül? Pedig abból az összegből, az összes stadiont, majdnem 18-szor lehetne felépíteni. Vásárolhattunk volna belőle akár 20.000 CT-készüléket, vagy 10.000-szer gyógyíthattuk volna meg a kis Zentét.
Nekik mégis a stadion fáj. A stadion, mely ennek töredékébe került, s mely nemzetünk büszkeségének nevét viseli majd. A stadion, melyben jövőre Európa bajnoki mérkőzéseket rendeznek, melyet a tv képernyőjén keresztül a fél világ megcsodálhat majd.
A stadion, ami itt marad, s mely monumentális megjelenésével évtizedekig az ország, és a főváros ékköve lesz, és méltán lehet rá büszke mindenki, aki csak kicsit is magyar. Igen, ők mégis ezt gyűlölik. S hogy erről a jelenlegi miniszterelnök tehet-e? Nos, a fentiek ismeretében azt hiszem, aligha!
Polgári Dávid
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
