A Gyulafehérvári Caritas háromszéki munkatársai az árvíz sújtotta helyszíneken jártak, látták a víz pusztítását és beszéltek a helybéliekkel. Az ár jórészt levonult; a romániai katasztrófavédelem, a vízügyi igazgatóság nagy erővel szivattyúztak. Volt olyan település, ahol több mint ötven tűzoltóautóval voltak kint a helyszínen.
A hosszan tartó májusi esőzések nagy károkat okoztak Románia több megyéjében. Háromszéken otthonokat, háztartásokat, termőföldeket, vállalkozásokat és útszakaszokat öntött el a víz. Különösen súlyos volt a helyzet a Tatrang és a Kovászna folyóba ömlő Zágoni-patak alsó szakaszain, az azok mellett fekvő településeken: Kökösbácsteleken, Márkosréten és Nagyborosnyón. Ott nagy volt a baj, hiszen több száz embert kellett kimenekíteni. Mindenki próbál tenni az áradások ellen, menteni, ami még menthető, előbb a hatóságok léptek közbe, és nagy erőket vetettek be az árvíz elleni védekezésben.
Lassan kiszivattyúzzák a vizet, levonul az ár, most szükség van civil összefogásra is. A Caritas munkatársai a helyszíneken jártak, látták a víz okozta pusztítást és beszéltek a helybéliekkel. Sokuknak mindenük odaveszett, és még hosszú időbe telik, amíg sikerül valamennyire rendbe tenni az udvarokat, lakhatóvá tenni a házakat, újjáépíteni az istállókat.
Lehetőségeihez mérten a karitász éppen ezért elkötelezett az újjáépítésben. Próbálnak minél nagyobb körben mozgósítani, pénzbeli támogatást gyűjteni. Tartják a kapcsolatot a magyarországi Katolikus Karitásszal, gyűjtést kezdeményeznek a gyulafehérvári főegyházmegyében és a többi katolikus egyházmegye templomában. Egyeztetnek a helyi önkormányzatokkal és polgármesterekkel, a segítésben részt vevő civilekkel és a többi egyházi szervezettel.
Azt, hogy ki, milyen mértékben károsult és mire lesz szükségük az embereknek, megbízható módon a felmérések és az igények begyűjtése után tudják megállapítani. Az eddigi visszajelzések és a korábbi tapasztalataik alapján leghamarabb a víz nyomainak eltüntetéséhez, az iszap kitakarításához szükséges eszközökre, fertőtlenítő- és tisztítószerekre, a kisebb és nagyobb állatok ellátáshoz szükséges, tönkrement takarmány pótlására, majd az esetlegesen újravethető földeken vetőmagokra, és végül mindenféle építőanyagra lesz szükség.
„Mi elsősorban a hétköznapok segítői vagyunk, folyamatosan szolgáltatunk, otthoni ápolás, fogyatékosgondozás, délutáni iskola a szegény gyerekeknek – ez a mi profilunk, hosszú lélegzetű, amire rá tudunk szerveződni. Létrejött egy projektcsapatunk, akik tegnap végigjárták még egyszer a településeket, mert előbb le kell fusson a víz” – magyarázta Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója a Magyar Kurír megkeresésére.
A háromszéki árvíz mellett nagy a gond Parajdon, ám az olyan jellegű probléma, ami egy egyházi civil szervezet kereteit messze meghaladja, szakértők csapata van a helyszínen, figyeli a fejleményeket. Parajdon jelenleg az a legnagyobb félelem, nehogy beszakadjon a tárna. Időközben só került a Küküllő folyóba is. Az egész falu, az egész közösség érintett, de még nem tudni, mi lesz ott hosszabb távon. A Karitász munkatársai, szociális dolgozók, ápolók, segítők jelen vannak a vidék településein, ha és amikor szükséges, az egyes emberek segítségére készen állnak.
Forrás: Gyulafehérvári Caritas; Romkat.ro
Fotó: Tibodi Ferenc
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
