1944-45 végzetes idejét írjuk. A sztalini Szovjetunió félelmetes hadereje a Vörös hadsereg, a véges-végtelen orosz pusztaságról vodkától bűzlő áradatként tör be, tör rá Európára. 1944-45 telén az Európában is szokatlan szibériai zimankó szinte vákuumként szívja, zúdítja Európára a fasiszták elleni gyűlölettől feltüzelt, vodkától átitatott, amerikai hadfelszereléssel és ruházattal megtámogatott, megállíthatatlan, feltartóztathatatlan szovjet Vörös hadsereg tömegét.
1944-45 végzetes idejét írjuk. A sztalini Szovjetunió félelmetes hadereje a Vörös hadsereg, a véges-végtelen orosz pusztaságról vodkától bűzlő áradatként tör be, tör rá Európára. 1944-45 telén az Európában is szokatlan szibériai zimankó szinte vákuumként szívja, zúdítja Európára a fasiszták elleni gyűlölettől feltüzelt, vodkától átitatott, amerikai hadfelszereléssel és ruházattal megtámogatott, megállíthatatlan, feltartóztathatatlan szovjet Vörös hadsereg tömegét.
A román árulás után a Keleti-Kárpátokban kiépült Árpád-vonalat az ellenséges szovjet-román csapatok Dél-Erdély hágóin bejőve megkerülik, ezáltal a magyar Kárpátok védvonala tarthatatlanná, a német és magyar hadseregek helyzete kilátástalanná válik. Erdély elveszik, az Alföld is védhetetlenné válik. A Dél-Erdély felé irányuló aradi ellentámadás pár nap alatt kudarcba fullad.
Az orosz, a román és más válogatás nélkül besorozott közép-ázsiai, veszítenivalóval nem rendelkező, a halál mindennapi látványától eltorzult, elvadult katonák, önmagukból is kivetkőzve vállvetve rabolnak, fosztogatnak, elhurcolnak, gyilkolnak és erőszakolnak.
A puha magyar revíziós politika, mely nem tudta vagy nem is akarta a katonailag jobban védhető egész Erdély visszaszerzését elérni, csődöt mondott. Teleki etnikai határelve megbukott, ahogy megbukott a németek „oszd meg és uralkodj” Erdély felosztási terve is. A II. világháború végére megöregedett és hősi halált fia miatt megtört Horthy Miklós Magyarország kormányzója a „váratlan(?)” helyzetben kapkodó, elkésett kiugrással kísérletezik, de a kényszerhelyzet és a harcot folytatni akaró aktív ellenerők, Magyarország nagyszámú német nemzetiségű, de már magyarrá vált lakossága és más antibolsevista tömegerők ezt a kérdéses lépést megakadályozzák.
1944. október 15-én Horthy mégiscsak átadja a hatalmat Szálasi Ferencnek, a Magyar Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom vezérének, aki a végső harc folytatását, az ország becsületének mindenáron való védelmét foglalja parancsba. Szálasi tiszta fejjel látja, hogy a szovjet bolsevizmussal egyezkedni nem lehet, ha lehetne tárgyalni is, az sem vezethetne sem a magyar revíziós politika továbbfolytatásához, sem a magyar nép élet-sérthetetlenségének megőrzéséhez és szellemi-anyagi javainak megmentéséhez.
A Szálasi-kormány nem tesz mást, minthogy a lehetetlen helyzetben próbálja menteni a menthetőt, aminek következtében 1 millió civil tud a szenvedések és elhurcolások elől nyugatra menekülni, sikerül biztonságba helyezni a Szent Koronát és az ország aranytartalékát, stb.
December 3-án Dunaföldvár elestével először a Kelet-Dunántúl, majd Budapest körbekerítésével a Szálasi Ferenc által „utolsó magyar magként” nevezett Dunántúl is hadszíntérré válik. A Vörös hadsereg frontvonalát féktelen nemi erőszak, könyörtelen kivégzések, helyszíni agyonlövések, rablások és tömeges elhurcolások kísérik. Félelmetes fegyveres erejük és katonáik bosszúszomjas dühe különös szadizmussal ront rá Magyarország akkor 10 százalékát kitevő német polgári lakosságára és a ruszkikat ellenségnek tartó antibolsevista szemléletű magyarságra.
A nagy számok törvénye szerint természetesen emberséges szovjet katonák is harcolnak, de a vörös katona jellemzően nemcsak ellenségét, hanem az őket váró kommunistákat, baráti jugoszlávokat, németgyűlölő lengyeleket, sőt a semleges bolgárokat, valamint a szovjetben felszabadítót látó zsidóságot sem kíméli. Aki valaha is a történelemben, legyen akárhányadik évforduló is – győzelem napjáról, napjairól beszél, az a világtörténelem egyik legnagyobb bűnténysorozatát ünnepli, azt a háborús eseménysort, ahol lényegében a bolsevizmus kapitalista segítséggel kivégzi Európát.
Ennek a folyamatnak egyik legjelentősebb állomása Budapest ostroma. Budapestet, ezt a keletről nézve valóban első európai fővárost Szálasi tiltakozása ellenére Adolf Hitler erőddé nyilvánítja, melyet a németeknek az utolsó vérig tartani kell. 1944 karácsonyán a szovjetek teljesen körbeveszik fővárosunkat és megkezdődik Budapest 52 napos ostroma. Zadravecz István ferences tábori pap a Ferenciek terén a ferences templomban, éjféli miséjében pedig kétségbeesve ostorozza a híveit, hogy az a hintapolitika és a rendszerellenes naiv, „intellektuel- háborúellenesség” miféle bajt hozott a magyarság fejére. A háború poklában Kun András páter löveti az ellenséggel kollaboráló kommunistákat, mert a páter szerint a tűz nemcsak pusztít, hanem tisztítja is a lelkeket. (Megj.: Kun András nem volt bűnösebb azoknál a francia partizánoknál, akik a németekkel kollaboráló franciákat lőtték halomra.)
A német-magyar védősereg miután januárban a pesti Duna-hidakat hadászati okokból fölrobbantja, végleg a Budai várba szorul, amely a világtörténelem talán utolsó várvédő harcává növi ki magát – mondhatni anakronisztikusan és értelmetlenül.
A budavári kitörés, 1945. február 11-én a történelem egyik legnagyobb mészárlásába fulladt. Alig 800-an tudtak a szovjet gyűrűből kitörni és a budai hegységen keresztül Szomornál és Esztergom térségénél elérni a német vonalakat.
1945 telén a német-magyar védőseregek egyre reménytelenebb harcot vívnak a szovjet csapatok ellen. Hitler mindenféle meghátrálást a gyávaság és árulás jeleként értelmez, és megtilt bármiféle katonai visszavonulást.
1945 kora tavaszán a németek végső erejükkel készülődnek egy erős ellentámadásra, amelytől a szovjet előrenyomulás megállítását várják. Eközben menekültek tíz- és százezrei vonulnak Budapest és Székesfehérvár irányából a Móri árkon keresztül, a 81-es főúton Győr felé a nyugati határszél irányába, miközben a városokat és a menekült oszlopokat angol bombázók gátlástalanul bombázzák. Székesfehérvár és a Vértesalja Budapest után a legtöbbet szenvedő térsége Magyarországnak. Az új jelszavak a napnál is világosabban jelzik a totális ideológiai háború elszántságát, de elkeseredettségét is. Egy szív – egy akarat! Győzelem vagy Szibéria! Győzelem vagy Halál!
A tavaszi ébredés a német szárazföldi haderő utolsó nagy támadása a II. világháború folyamán, hogy a Duna vonalához visszaszorítva megállítsa az előretörő szovjet hordákat és német kézen tartsa a létfontosságú zalai olajmezőket. Továbbá megmentse a magyar, az ausztriai és németországi nőket a fegyveres bolsevik hordák tömeges, kíméletlenül kegyetlen nemi erőszakaitól, férjeik, apáik és fiak elhurcolásától és agyonlövésétől. Aki a tények tükrében magyar származású emberként felszabadításról vagy „csak” a „fasiszták” elpusztításának helyességéről beszél vagy gondolkodik, az a háborús feleket a győztesek érdekeinek megfelelő agitatív szemszögéből nézi.
A legmodernebbnek számító, éjjellátóval felszerelt Párduc harckocsit a Tavaszi ébredésben is bevetették több sikerrel, mint a Tigriseket.
A hadművelet 1945. március 6-án indult a Velencei-tó és a Balaton közötti frontszakaszról. A beköszönő jó idő, az olvadás azonban hiába kelt reményeket a főhadiszálláson, gyakorlatban sárba fullasztja a németek haditerveit és Dég, Simontornya vonalában a hadművelet beragad. Március 14-ére az oroszok az egész arcvonalon jelentősen visszaszorítják mind a német páncélos, mind a lovas, és egyéb motorizált alakulatokat. Március 15-16-án a szovjet haderő elsöprő erővel indítja meg a Velencei-tótól északra a Bécsi hadműveletet, és ezzel egy időben összeomlik a Tavaszi ébredés. Március 23-án a szovjet véres harcokban végleg elfoglalja Székesfehérvárt és ezzel lényegében a magyarországi frontvonal is összeomlik és a németek a „Birodalmi védőállásba” zárkóznak.
1945 áprilisa már a Német Birodalom utolsó küzdelmeiről szól.
1945. május elsejére átvitt értelemben a nemzetiszocialista munkásság elveszíti harcát a bolsevik típusú államkapitalista munkásosztály felett. 1945. május 8-9. A Győzelem napja, az új Európa napja – „Berlin bukása” – Egy új korszak kezdete, ahol minden, amit még látunk nem más, mint a múlt Európájának fogyatkozó csökevénye. Rajtunk is múlik, hogy a múlt gyermektelen, ateista, nemzetietlen utolsói vagy a jövő elsői leszünk.
„…Az Élet szent okokból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit,
annak százszorta inkább kell akarni…” – írta Ady Endre látnoki képességeivel a Tűz márciusa című versében.
Kaszala Attila – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
