Szeretünk katasztrófafilmeket nézni.
A pusztítás látványa sokaknál örömöt okoz, lemegy a stressz, mert nem az én házamat rombolja szét a tornádó, hanem a kansasi farmerét. Még jobb, ha nem kell végigküzdeni a másfél órát, hanem a tévéhíradó alatt megkapjuk a pusztításdózist. Az pedig akár igaz is lehet, de nem itt van, hanem ott, messze, egy másik országban. Már nem Kansasban járunk.
Soha olyan arcátlanul nem rítt krokodilkönnyeket a nemzetközi közösség háborúpárti része, mint most Ukrajna ügyében. Gyermekek halálát és az ország pusztulását siratják, közben pedig újabb és újabb trükkös robbanószerkezeteket adnak a tomboló harcosoknak, hátha azzal még hatékonyabban tudnak ölni és pusztítani. Kazettás bomba? Igen, jöjjön, Zelenszkij mindennek örül, ami veszélyesnek tűnik. Ez pedig nagyon veszélyes, a fél világon illegális, de mivel viszonylag olcsó és lenyűgöző hatása van, érdemes megfűszerezni vele az ukrán levest. A nagy bomba sok kicsi bombácskára esik szét, ezek nagy része felrobban, letarolja a kerületet, egy kis része pedig ott marad a sárban-földben-erdőben, arra várva, hogy valaki arra járjon mondjuk harminc év múlva. Egész megyéket lehet így lakhatatlanná tenni, minden lépés onnantól fogva istenkísértés a helyi lakosság számára.
A kazettás bomba az Egyesült Államokban, Oroszországban és Ukrajnában nem illegális, s ami nem illegális, azt használni is fogják.
Azért a háború nem focimeccs, hogy minden egyes faultnál felharsan a síp. Az illegális fegyvereket is használni fogják, legfeljebb öt év múlva kicsit megizzad az ügyvédjük, hogy bebizonyítsa, nem volt más lehetőség, mint azt a törvénysértő tevékenységet végrehajtani. Japán mesélhetne erről, az amerikai atomcsapás nem háborús bűnként került be a jogi szövegekbe, hanem mint olyan lépés, amely közelebb hozta a háború végét, és sokkal kevesebb ember halt meg így, mint a bombák nélkül. Ezért aztán láthatjuk, a katasztrófafilmek rajongói – és persze a fegyvergyárosok és építési vállalkozók – teljesen indokoltnak tekintik, hogy a civil lakosságra halálos veszélyt jelentő kazettás bombákat átvigyék Amerikából Ukrajnába, és ott saját katonai kódexükkel szembefordulva be is vessék azokat. Mert a nagy erő bevetésével lehet megnyerni a háborút, egyre közelebb kerülünk így a pusztítás végéhez.
Hazugság ez az okfejtés. A pusztítás nem oldja meg a problémákat. A kazettás bombák bevetése csak újabb pokoli kínokat fog okozni rengeteg embernek, a gyilkolás folytatódik, és egyre hevesebbé válik.
A valóság az, hogy a kazettás bombák mindent letaroló lángtengere nagyon hasonlít a napalmhoz, annak pedig tudvalevőleg fantasztikus illata van a reggeli órákban. Mert olyan szaga van, mint a győzelemnek.
De ennek a háborúnak is vége lesz egyszer, és a tomboló-pusztító istenséget imádó tömegeknek nem marad szórakoztató műsora. Erkölcsileg egyetlen helyes út van, ez pedig a pusztulásnak ellentmondani, minden erővel küzdeni a fegyvernyugvásért és a békéért. Nincs olyan érv, amely megindokolná a mások háborújának szítását, a régió kizárólag bizonytalanabb lehet, arra pedig ma még gondolni sem szabad, milyen jövője van a véráztatta Ukrajnának, ahol a felnőtt férfilakosság többsége nemcsak látott halált, de akár ő maga is ölt. A kis bombácskák pedig ott rejtőznek majd az avarban, türelmesen kivárva a kirándulókat, rosszabb esetben azokat, akik az újabb háború elől keresnek menedéket az erdőben vagy élelmet a szántóföldön. A jogász, aki egy nap talán majd megvédi a mostani fegyverexportot, nagyon alaposan fel lesz készítve, és talál majd erkölcsi alapot a döntés jogosságára. De nem lesz igaza.
Borítókép: kazettás bombák (Fotó: Twitter/Simon Ateba)
Sitkei Levente – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
