A Napunk – újabban a Magyar Szövetséggel kesztyűs kézzel bánó – vérprogresszív hírportál nemrég betámadta Gyimesi Györgyöt egy oknyomozónak szánt, de szánalmasra sikerült cikkel arról, hogy az MSZ egykori alelnöke álhíreket terjeszt. Gyimesit nem kell megvédeni, politikus, így elvárható tőle, hogy számoljon az ilyen támadásokkal. Jelen cikkünkben inkább arra a trendre hívjuk fel a figyelmet, ami már régóta zajlik és amelynek célja a nem liberális, nem progresszív, és az amerikai mainstreammel nem megegyező vélemények megsemmisítése. Ennek a folyamatnak a legújabb célpontja Gyimesi – valószínűleg azért, mert politikusként jóval határozottabban helyezkedik szembe a progresszív ellenzékkel, mint például a Magyar Szövetség.
Már többször foglalkoztunk vele, hogy a progresszívek néhány évvel ezelőtt új taktikát kezdtek bevetni a politikai ellenfelek ellen. Mivel ők maguk a szólásszabadságra és a sajtószabadságra hivatkozva rengeteg politikai támadást indítottak ellenfeleik ellen, ezért ezeket az értékeket nem merték kétségbe vonni, hiszen univerzálisnak tartják őket.
Hogyan lehet akkor kiszorítani a progresszívek narratíváitól eltérő véleményt a közbeszédből? Erre a kérdésre a válasz az volt, hogy álhírnek, dezinformációnak állítottak be minden olyan véleményt és információt, ami nem passzolt a világnézetükbe, számukra terhelő volt, vagy nem illeszkedett kellően az amerikai külpolitikai célokhoz.
Ezt a taktikát a mai napig alkalmazzák, sőt, globális méretűvé terjesztették ki. A Facebook és a Youtube „független fact checkereknek” mondott progresszív aktivistákat foglalkoztat a hírfolyamok cenzúrázására. Európai vezető tisztviselők pedig zsarolni akarják Elon Muskot, hogy az általa birtokolt X-en (egykori Twitteren) is vezesse be ezt a fajta „tartalomszűrést”. Legutóbb azért vették elő Muskot, mert az X-en túl sok információ jelent meg a migráció elleni országosra duzzadó brit tüntetésekről – ami rendkívül kényelmetlen volt a migrációpárti uniós tisztviselőknek.
Gyimesi Györgyöt nemrég a Napunk.sk vette elő álhírgyártás miatt, hasonló logika mentén. Eleve nevetséges egy politikust álhír gyártásával vádolni, hiszen a politika – a barikád mindkét oldalán – mindig is a valóság adott oldal számára kedvező eltorzításáról szólt.
Ha Gyimesit elővették, tessék elővenni Ivan Korčokot is, aki azt állította, ő nem háborúpárti – holott mindaddig a háború folytatását szajkózta, amíg idén nyáron fel nem váltotta a „háború folytatásának” narratíváját a „az igazságos béke elérése” narratívája.
Vagy ott van Rastislav Káčer volt külügyminiszter, aki szerint orosz vagy magyar titkosszolgálatok keze is benne lehetett a Robert Fico elleni merényletben, és aki azt állította, hogy hírszerzői információi vannak arról, hogy Magyarország határrevíziót akar Szlovákia kárára – aztán gyorsan visszakozott, mert nyilvánvaló volt, hogy hazudik. Káčer ráadásul már nem politikus, mostani hazugságait nyugodtan nevezhetnénk a GLOBSEC általa megrendelt dezinformációnak (amely egyébként minimum szóban támogatja a Napunk.sk-t és amelynek Káčer a tiszteletbeli elnöke).
Egyik fentebb említett urat sem vádolta meg a Napunk.sk álhírterjesztéssel. Ahogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt sem, mikor a világháború reményében az orosznak mondta a Lengyelországba csapódó rakétát 2022-ben, amikor azt hazudta, hogy nincs korrupció Ukrajnában, amikor azt állította, hogy 34 ezer ukrán katona esett el.
A Napunk rendszeresen elővette a felvidéki magyar konzervatív sajtót is. Érdekes módon a Magyar7 beszélgetéseire gyakran meghívott Finta Márk tollából született például az a lejárató cikk, ami a szlovákiai magyar nyelvű konzervatív sajtó magyarországi forrásait rótta fel. A dolog szépséghibája az volt, hogy a cikket egy olyan szervezet finanszírozta meg, amely amerikai, holland és uniós pénzből támogatja az ilyen progresszív projekteket. (Továbbra is érthetetlen a Magyar7 és a Napunk feltűnően jó és egyre közelebbi szakmai kapcsolata…)
Nem csak Gyimesi került ugyanakkor célkeresztbe. Tavaly decemberben tette közzé a magyar ellenzéki-baloldali erőtérhez kötődő Political Capital agytröszt a „Magyarországról finanszírozott dezinformációról” szóló „tanulmányát”. A politikailag motivált dokumentumban a nem liberális sajtónak lényegében azt róják fel, hogy mást gondol a világ eseményeiről és az ukrajnai háborúról, mint a progresszívek.
Most jön a rendkívül tanulságos része a történetnek. Az ominózus tanulmányban név szerint engem is megemlítenek, és azt róják fel, hogy egy cikkemben felhívtam a figyelmet arra, hogy a szankciók összeroppanthatják az európai gazdaságot, ami a Political Capital szerint nem más, mint álhír. Ez volt 2023. december 19-én.
Ma 2024 októberét tapossuk, és alig egy-két hete jelent meg Mario Draghi, egykori bankár, a progresszív mainstream által nagyratartott „szakértő” jelentése az EU gazdasági állapotáról. Márpedig ő ugyanazt mondja, amit én írtam a PC által említett cikkben: Európa gazdasága tönkremegy, és lemarad az amerikaiak mögött.
Kérem szépen, Mario Draghi jelentése az én állításaimat igazolja, nem a Political Capitalét. Csak bő másfél évet kellett várni arra, hogy az európai tisztviselők beszélni merjenek azokról a dolgokról, amelyekről a konzervatív sajtó már jóval korábban írni mert.
Most akkor ki terjeszt álhíreket, ki függ a politikusok kegyétől, és ki használ politikai sorvezetőt a cikkek írásakor?
Csak halkan jegyzem meg, hogy a PC szerint az is álhír volt (2023 decemberében), hogy a nyugatiak be akarnak vonni minket a háborúba. Nézzük mi történt a tanulmány megjelenése óta: Emmanuel Macron belengette a nyugati katonák Ukrajnába küldését, a britek és a baltiak továbbra is emellett kardoskodnak. A britek próbálják kieszközölni, hogy az USA nagy hatótávolságú rakétákkal eszkalálja a háborút, és jelezték, hogy az amerikai elnökválasztás után Biden elnök megadhatja erre az „engedélyt”. Mikuláš Dzurinda, Hillary Clinton és még sokan másik az amerikai demokrata hálózatból kiadtak egy tanulmányt arról, hogy Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Románia területéről kell megvédeni Ukrajna légterét. Ezek a példák kiválóan bizonyítják a PC hatalmas tévedéseit és/vagy hazugságait.
A álhírek elleni harc fontos része az újságírói munkának. A gond az, hogy ma az újságírás az információs háború eszköze lett, és jóval nehezebb úgy dolgozni, hogy az ellenérdekelt oldal nem is csinál titkot abból, hogy hazugságok árán saját politikai véleményének szerezzen érvényt természetesen jól fizető gazdái érdekei mentén.
A Gyimesi elleni támadás csak egy eset a sokból, nem új, nem kivételes a maga nemében, inkább a napi rutin része. Sajnos. A nagy kérdés inkább az, hogy ezzel párhuzamosan a Napunk.sk rosszindulata miért szűnt meg hirtelen a Magyar Szövetség jelenlegi vezetésével szemben?
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
