A guyanai olaj és a fejlődés laboratóriuma Lakatos Krisztina2024. 04. 22., h – 14:00
Az elmúlt hónapokban Guyana elsősorban a venezuelai fenyegetés kapcsán került be a hírekbe: tavaly decemberben Nicolás Maduro venezuelai elnök előre borítékolható eredményt hozó népszavazást rendezett arról, hogy országához csatolják-e a szomszédos Guyana területének mintegy kétharmadát kitevő Essequibo régiót. Azt a régiót, amelynek köszönhetően az egykori brit gyarmat Guyana jó úton halad afelé, hogy az egy főre jutó kitermelést tekintve a világ legnagyobb olajtermelőjévé váljon. Mindeközben azzal, hogy a fosszilis tüzelőanyagból származó váratlan gazdagságot a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés előmozdítására használja, Guyana ígéretes modell lehetne más, olajban gazdag fejlődő országok számára is.
Guyana olyan mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulás küszöbén áll, aminek nincs párja Latin-Amerikában és a karibi térségben. Kicsi, nagyjából 800 000 főt számláló lakossága ellenére napjainkban a világ leggyorsabban növekvő gazdaságával büszkélkedhet. A Világbank szerint az egy főre jutó GDP, amely csak 2022-ben 62,5%-kal nőtt, mára meghaladja az olyan nagy latin-amerikai gazdaságokét, mint Mexikó és Brazília.
Guyana gazdasági fellendülésének a hátterében hatalmas olajkészletei állnak, amelyek a becslések szerint meghaladják a 11 milliárd hordót. Miután 2022-ben több mint megduplázta az olajkitermelését, az ország jó úton halad afelé, hogy 2025-ig a napi termelés elérje a 800 000 hordót. Ezt szem előtt tartva Guyana várhatóan megelőzi Kuvaitot és a többi Öböl-menti országot, és az egy főre jutó kitermelést tekintve a világ legnagyobb olajtermelőjévé válik.
Guyana azonban egyedi megközelítést alkalmaz az újonnan felfedezett olajkincsével szemben. Irfaan Ali elnök vezetésével a guyanai kormány arra törekszik, hogy a fosszilis tüzelőanyagból származó forrásokat mindenekelőtt a szegénység leküzdésére és a tiszta energiára való átállás felgyorsítására használja fel. Már eddig is jelentős befektetéseket eszközölt a megújuló energiaforrásokba (például a víz-, nap- és szélenergiába), amivel csökkenteni kívánja a szénhidrogén-függőséget, az energiaköltségeket, valamint ösztönözni szeretné az ipari és mezőgazdasági beruházásokat. Az ország az Egyenlítőhöz való közelsége és alacsony népsűrűsége révén vonzó célponttá válhat a nemzetközi befektetők számára.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy Guyana a szociális céljainak elérése érdekében jelentős összegeket fordít az oktatás, az egészségügy, a lakhatás, a vízellátás és a higiénia fejlesztésére. Az országnak azonban sürgősen szüksége van a külföldi munkavállalók beáramlására, mert csak így tudná kielégíteni számos nagy építési beruházás és infrastrukturális projekt munkaerőigényét.
Az ország közel 215 000 négyzetkilométernyi területének több mint 85%-át trópusi esőerdők borítják, Guyana az Amazonas-medence egyetlen olyan országa, ahol minimális az erdőirtás. Ezen túlmenően a területének nagyjából 15%-a ma is az őslakos közösségek jogilag rendezett tulajdonában van. Felismerve a környezetvédelem jelentőségét a társadalmi céljainak elérésében, Guyana 2009-ben dolgozta ki az alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó fejlesztési stratégiáját. A jelenlegi kormányzat azóta is többször megerősítette ezt az erőfeszítést, hatékonyan pozicionálva az országot mint természetpozitív gazdaságot.
A szénhidrogénektől való függőség csökkentése és a zöld munkahelyteremtés elősegítése érdekében Guyanának még inkább fel kell gyorsítania az energetikai átállását, és fokozottan kell befektetnie a természet megőrzésébe, a fenntartható lakhatásba és a tiszta közlekedésbe. Természetpozitív státusza garantálni tudja, hogy Guyanában a zöld projektek nagyobb környezeti előnyökkel járnak, mint más helyeken, ami által az ország vonzó célponttá válhat a környezetvédelmi, a társadalmi és a fenntarthatóságot célzó befektetések számára.
A hasonló jellegű kolumbiai és mexikói programokból merítve Guyana arra törekszik, hogy a gazdasági transzferek átfogó rendszerének kidolgozásával előmozdítsa a zöldgazdaság és a foglalkoztatás növekedését. Emellett a kormány a felgyorsított városfejlesztéssel elősegítheti a zöld városi központok kialakulását.
Az biztos, hogy Guyana a rendelkezésére álló forrásokkal együtt is jelentős gazdasági akadályokkal néz szembe. Ahhoz, hogy lépést tartson a fejlődéssel és fenntartsa a jelenlegi növekedés lendületét, az országnak olyan bevándorlási politikát kell elfogadnia, amely lehetővé teszi a folyamatban levő nagy építési projektek befejezéséhez szükséges munkaerő beáramlását, emellett a migráció a pénzügyi szolgáltatási szektor bővítését, valamint az ipari és vállalkozói bázis kialakítását is szolgálná. Ezek a lépések alapvető fontosságúak a teljes foglalkoztatottság eléréséhez és a középosztály gyors terjeszkedésének elősegítéséhez – ami végsősoron elejét venné a társadalmi feszültségek növekedésének, a polgári zavargásoknak és a politikai instabilitásnak.
Guyana demokratikus rendjének védelme különösen kritikus kérdés most, Nicolás Maduro venezuelai elnök azon fenyegetésével szemben, hogy elcsatolják az olajban gazdag Essequibo régiót, amely az ország területének 75%-át teszi ki, és a gyarmati időkben is Brit Guyana része volt. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a nemzetközi közösség szilárd támogatása eddig is kulcsfontosságú volt Maduro fenyegetéseinek semlegesítésében és a katonai konfliktus elhárításában, s így lesz a továbbiakban is, míg a hágai Nemzetközi Bíróság el nem dönti, melyik országhoz tartozik a vitatott régió.
Hatékony kormányzatának köszönhetően, valamint azáltal, hogy a szénhidrogénekből származó bevételeit a társadalmi-gazdasági változások előmozdítására használja fel, Guyana ma Latin-Amerikában és a Karib-térségben a fenntartható fejlődés első számú laboratóriuma. Kitartóan elkötelezett a fenntarthatóság és a környezetvédelem mellett, így nagy lehetőségeket kínál a befektetők számára, és az országot a klímaváltozáshoz kapcsolódó pénzügyi eszközök meghatározó központjaként pozicionálja a régióban.
Ráadásul Guyana ígéretes modellt kínál más, olajban gazdag országok számára is. A nemzetközi közösség, a nagy befektetők, a multilaterális intézmények és a magáncégek támogatásával Guyana megmutathatja, hogy a fejlődő országok miként tudják hasznosítani a megújuló és a nem megújuló erőforrásaikat, hogy kimeneküljenek a szegénységi csapdából.
Iván Duque Márquez
A szerző jogász, politikus, 2018 és 2022 között Kolumbia elnöke
©Project Syndicate
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
