A gútai Tóth Nikolettet motiválja, hogy Elek Gáborral dolgozhat Elek Zoltán2024. 11. 20., sze – 12:54
A magyar női kézilabda élvonalban repülőrajtot vett az újonc Esztergom, amely első hat mérkőzését megnyerte, majd a két favorit, a Győr és a Ferencváros ellen szenvedtek csak vereséget. A hétvégén viszont az Alba Fehérvár ellen már visszatértek a győztes útra. A csapat gútai kapusával, Tóth Nikoletttel beszéltünk a szezonkezdésről.
Nyáron igazolt az Alba Fehérvártól az NB I újoncához. Meglepte valami, miután megérkezett Esztergomba?
Amikor megkerestek az esztergomiak, vázoltak nekem egy remek tervet, amit most, hogy már itt vagyok, látom, hogy minden téren meg is valósítanak. Így nem mondanám, hogy bármi is meglepett volna. A csapaton belül is nagyon jó, családias a közeg, szerintem ezeknek a dolgoknak tudható be a jó szezonrajt is. Biztos lesznek majd hullámvölgyek, de nincs kétségem afelől, hogy ilyen körülmények között és ilyen hangulatban jól, a tervek szerint fogjuk zárni a bajnokságot.
Milyen a közös munka Elek Gáborral, aki szigorú edző hírében áll?
Többnyire valóban szigorú, de néha azért ő is viccesre veszi a figurát. Ez is egy újabb titka lehet annak, ahol most tartunk. Amikor kell, megkapjuk a letolást is, de a dicséretek sem maradnak el sem az edzéseken, sem a mérkőzéseken vagy azok után. Sokan vagyunk fiatalok a csapatban, és úgy gondolom, hogy nagyon motiválólag hat ránk, hogy vele dolgozhatunk.
Érzem magamon, hogy milyen nagy hatással ván rám a közös munka, a mérkőzés előtti monológjai vagy az, hogy mindig tudja, mit kell mondani, legyen az jó vagy rossz.
Említette, hogy túlnyomórészt fiatalok alkotják a csapatot, de milyen szerepe van a három rutinos játékosnak, Szucsánszki Zitának, Kisfaludy Anettnek és Kovács Anettnek?
Zizi abszolút megtalálta az arany középutat, hiszen elsősorban játékos, de az erőnléti edző feladatait is ellátja. Változatosak az edzései és nagyon jól fel van építve a heti programunk. Már most teljesen profi ezen a téren is, pedig ezt a szakmát még csak most kezdte élesben. A pályán pedig abszolút vezéregyéniségeink mindhárman. Még mikor a Fehérvárnál játszottam, több éven keresztül csak fiatalokból állt a csapat, és most már látom, hogy nem volt egy vezér közöttünk, aki a nehéz szituációkon átlendít, vagy egy-egy mondatot úgy szúr oda, hogy az hatással legyen ránk, mikor kell. Ők viszont ezt itt megteszik.
Kapcsolódó cikkünk
A gútai Tóth Nikolett a női kézilabda NB I-ben szereplő Alba Fehérvárban az előző évek után idén már a csapat meghatározó játékosává nőtte ki magát. A korábban a győri akadémián is megfordult, még mindig csak 22 éves kapust a válogatottszünet alatt zajló minialapozás közben kérdeztük.
A pályafutását Gútán kezdte, hogyan került kapcsolatba a kézilabdával?
Hétévesen kezdtem el kézilabdázni és mivel az anyukám is kapus volt, Mahor Misi bácsi is beállított a kapuba. Először még inkább játékként tekintettem az egészre, aztán folyamatosan érett meg bennem az elhatározás, hogy komolyabban szeretnék vele foglalkozni. Tizenöt évesen kerültem el Győrbe próbajátékra, ahol megfeleltem, és akkor tudatosult igazán bennem, hogy szeretnék eljutni a profi szintre.
Mennyire volt jelentős a változás?
Nagyon nagy különbség volt a két életmód között. Gútán heti 2-3 edzésünk volt, Győrben pedig minden nap, sőt volt, amikor kettőt is edzettünk. Ráadásul kollégista lettem, elkerültem otthonról, így elég hamar fel kellett nőnöm. Hideg zuhanyként ért ez az egész, ráadásul így az iskolában nyolcadik után mondhatni egy év kimaradt, hiszen egyből a gimnáziumba kerültem. Szerencsére ezt a tanárok és én is jól tudtam kezelni, így ha visszagondolok, nagyon nehéz volt, de túljutottam rajta.
Kis túlzással mire belerázódott a győri életbe, hirtelen a BL négyes döntőjére készülő csapatban találta magát.
Váratlanul ért, hogy 2018-ban a szezon végén a felnőttekhez kellett mennem edzésre. Mivel Kiss Éva, valamint Kari Aalvik Grimsbö is sérüléssel küszködött, én is többször bekerültem az NB I-es meccskeretbe. Igaz, pályára még nem léptem, de már az is nagy élmény volt. Ahogy az is, amikor az edzésen például Stine Oftedaltól kaptam a lövéseket. Aztán jött a Final Four, ahol igaz, végül csak a nézőtéren, de közvetlen közelről éltem át, ahogy a csapat megnyeri a Bajnokok Ligáját. Nagyon nagy dolog volt már ez is, életem végéig emlékezni fogok erre.
A következő idényben aztán sikerült bemutatkoznia az élvonalban, majd még egy évvel későb, a koronavírus kitörése után Székesfehérvárra igazolt. Hogyan került képbe az Alba?
Én akkor érettségiztem és nagyon spontán jött, hogy váltani fogok. Májusban írtam alá a szerződésemet és júniusban már kezdtük is az alapozást, hiszen előtte hosszú volt a kihagyás a koronavírus miatt. Akkor még Deli Rita volt az edző, így neki és egy kicsit Golovin Vlagyimirnek köszönhetően kerültem ide. Az első év egy tanulóév volt, amikor szinte csak büntetőkre kerültem pályára, hiszen én voltam a legfiatalabb, de az NBI/B-ben kettős játékengedéllyel rendszeresen játszottam. A következő két évben inkább epizódszereplő voltam, nem lettem még a csapat meghatározó játékosa. Az idei viszont az első év, amikor első számú kapusként számít rám a vezetőedző, Horváth Roland. Ez nagyon nagy önbizalmat ad nekem, viszont a teljesítményem még hullámzó.
Mi kell ahhoz, hogy akár már a szezon hátralévő részében vagy a jövőben stabilizálni tudja a teljesítményét? Mennyit tudnak segíteni a rutinosabb társak?
Az előző három évben nem volt ilyen fontos szerepem, így vannak jobb és rosszabb mérkőzéseim, de azon vagyok, hogy meccsről meccs-re biztos hátteret tudjak nyújtani a csapatnak. Fizikálisan jó állapotban érzem magam, és ha mentálisan is megszokom azt, hogy nem csak beugróként számolnak velem, akkor állandósulni fog a jó teljesítmény. A jó pap is holtig tanul, így minden kapustársamra úgy tekintek, hogy hozzá tud tenni a fejlődésemhez a hétköznapokon és a meccseken is. Korábban az Eb-bronzérmes horvát Tea Pijeviccsel nagyon jó volt a kapcsolatom itt Fehérváron, ő is folyamatosan segített. De még Győrben, mikor idősebb kapusok voltak mellettem, mindig egyengették az utamat. Ha idősebb leszek, egészen biztos, hogy én is így fogok hozzáállni a fiatalabbakhoz.
Most viszont fiatal kapusokkal kezdték meg a szezont és csak nemrég érkezett a csapathoz a rutinos orosz Renata Kayumova. Hogyan látja az idei teljesítményüket?
Kubina Molli egy fél évvel fiatalabb nálam, míg a harmadik számú kapusunk, Orbán Laura még fiatalabb, így ő van most abban a helyzetben, mint amikor én ide kerültem. Ez így van rendjén, neki a legfontosabb, hogy beleszokjon a csapatba. Az alapozás alatt én és Molli is nagyon jó teljesítményt nyújtottunk, a bajnokságban ellenben voltak meccseink, ahol a bravúrok mellett könnyebb gólokat is kaptunk. Az új kapus érkezése ennek és annak tudható be, hogy mi ketten távozunk a szezon végén, vele pedig már a jövő évre is tervezhetnek. Összességében nagyon fiatal csapatunk van és előzetesen a középmezőnyben szerettünk volna végezni. Ez úgy néz ki, többé-kevésbé összejöhet. Bár nagyon kiegyenlített a mezőny, de a hátralévő mérkőzéseinken talán egy picit jobb a sorsolásunk, mint a közvetlen riválisoknak. Májusban viszont nagyon sűrű a programunk, így vízválasztó lesz, hogy az ottani meccseken milyen eredményeket érünk el. Próbálunk meccsről meccsre haladni és minél előbb végezni.
Mit lehet tudni a jövőjéről?
A klub szerette volna, ha maradok, és én is nagyon jól érzem itt magam. Fájni fog a szívem a szezon végén, hiszen remek a kapcsolatom az edzőkkel, folyamatosan megkapom a bizalmat, amiért nagyon hálás is vagyok. A lányokkal is most érzem úgy, hogy az eddigi legjobb közösséget alkotjuk, így nehezen hoztam meg a döntést, de úgy éreztem, hogy négy év után szükségem van a váltásra. Az pedig, hogy hová vezet az utam, rövidesen kiderül majd.
Említette Golovin Vlagyimirt, akivel a juniorválogatottban is dolgozhatott együtt, majd 2022-ben a felnőttek között is debütált. Milyen érzés volt gútai lányként a magyar címeres mezben játszani?
Sosem volt kérdés, hogy melyik országot választom, felvidéki magyarként mindig a magyar válogatottban szerettem volna játszani. Hatalmas megtiszteltetés volt, amikor ez sikerült. Igaz, nem volt minden zökkenőmentes. Egy egész évet végigkészültem a juniorválogatottal a hazai rendezésű Európa-bajnokságra, ahol végül egy adminisztrációs ok miatt nem léphettem pályára. A honosítási folyamathoz ugyanis az Európai Kézilabda-szövetség szabályzata szerint három éve Magyarországon kellett volna élnem, én pedig ekkor „csak” 34 hónapnál jártam. Ez egy hatalmas mélypont volt az életemben, nagyon rosszul éltem meg, mindamellett, hogy örültem a lányok győzelmének. Idővel aztán sikerült rajta túllépnem és 2022 októberében debütálhattam a felnőttválogatottban is. Voltam néhány összetartáson a kerettel, de sokat kell dolgoznom, hogy stabilan ott legyek a nemzeti csapatban. Ez után a szezon után pedig nem is várhatom, hogy érkezzen az újabb behívó. De a jövőben mindenképpen azon leszek, hogy idővel odakerüljek és megvalósítsam a válogatottal kapcsolatos álmaimat.
Herczeg Lilivel a juniorválogatottból már ismerték egymást. Milyen a közös munka a kapustársával és Alena Abramovics kapusedzővel?
Lilivel nagyon jól kijövünk most is, de ez korábban is így volt. Két nagyon különböző kapus vagyunk, ő alacsonyabb és gyorsabb, én pedig nagyobb termetű vagyok és más stílusban is védek. Így kiegészítjük egymást, bármelyikünk is száll be a meccsbe, megvan az egyensúly és hozzátesszük, amit tudunk. Lénával nagyon szeretek együtt dolgozni. Már az első hetekben sok hiányosságomra rávilágított, amin folyamatosan dolgozom, és biztos vagyok benne, hogy minden téren fejlődni fogok.
Ami az edzéseket illeti, talán mennyiségre kevesebb, mint az előző csapatomnál, de sokkal tartalmasabbak és intenzívebbek a gyakorlások.
Ki lett mondva, hogy Herczeg Lili az első számú kapus? Eddig ugyanis rendre ő kezdett a mérkőzéseken, de ön is mindig lehetőséget kapott.
Ez jelenleg valóban így van, de nincs kimondva, hogy övé az első pozíció. Adva van előttem is a lehetőség. Amennyi játékpercet kapok, azt próbálom maximálisan kihasználni és bízom benne, hogy előbb-utóbb ebben is meglesz a már említett egyensúly köztünk, és mindketten sokat segítünk majd a csapatnak.
A közelmúltban lejátszott, Győr elleni mérkőzésen több időt tölthetett a kapuban. Hogyan érezte magát a nevelőklubja ellen?
Mikor lejöttem a pályáról, nem éreztem túl jól magam, hiszen rengeteg lövést kaptam és azok között számomra elvesztek a védéseim. Ellenben a lányok és Gábor is mondta, hogy jó voltam. Jól éreztem magam a pályán, de lehetne jobb is. Figyelek arra, hogy amit megbeszélünk az edzéseken, azt tudjam teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy először a kötelezőket fogjam meg, és aztán jöhetnek a bravúrok. Ez kisebb-nagyobb sikerrel megvalósult, de ezen és a koncentrációmon kell leginkább javítani, ha többet szeretnék játszani.
Ez után jött a Ferencváros elleni rangadó, ami Elek Gábornak volt különleges. Más volt a hozzáállása, mint az előző meccseken?
Éreztük rajta, hogy ez számára egy igazán különleges találkozó, hiszen korábban ő is azt mondta, hogy nem szeretné, hogy a Fradi ellen kelljen játszania. Győrben beleszaladtunk egy nagy pofonba, és éppen ennek volt köszönhető az akkori jó játékunk. Nyilván mindkettő vereség papírforma volt, de az ETO ellen nem akartunk 23 góllal kikapni. Elbeszélgettünk Gáborral, ami segített. A Fradi ellen az itthoni katlanunkban játszottunk, felszabadultak voltunk és ennek az eredménye volt, hogy csak négy góllal kaptunk ki.
A szurkolóinkat kiemelném, nagyon szeretik itt a kézilabdát, fél óra alatt elkapkodják a jegyeket. Ez mindenkinek pluszmotivációt jelent.
Közben volt még egy vereség a kupában a Fehérvár ellen, majd pedig most a bajnokságban is a volt klubjával találkoztak, és ekkor már nyertek.
Ez már nekem lesz mindig is különleges, hiszen ott lettem NB I-es játékos. Sokat köszönhetek az edzőknek, Tatai Péter kapusedzőnek is. Nagyon jó volt ott játszani. Bár először kevésbé, hiszen kikaptunk, de utána javítottunk. Minden ott lévő emberre szép emlékekkel gondolok vissza. A kupát nyilván nem így terveztük, de utólag azt mondom, talán jobb, hogy akkor kaptunk ki. Gábor már a szezon előtt és aztán a jó kezdés után is azt mondta, hogy az fogja megmutatni az erőnket, ha ki tudunk jönni egy ilyen gödörből.
Gondolták a szezon előtt, hogy ennyire jól tudnak majd rajtolni?
Ennyire jó kezdésre azért mi sem számítottunk. Nyáron nagyon sok munkát beleraktunk, és egy új csapatot építettünk fel. A Debrecen elleni győzelem volt az, amikor az önbizalmunk is megnőtt és az a siker nagy motivációt adott minden játékosnak. Gábor viszont azonnal azt mondta, hogy ez nem ér semmit, ha nem nyerünk legközelebb a Vasas ellen. Ez az, amire utaltam, hogy mindig tudja, mit kell mondani.
Változott a cél ezek után?
Nem, a bennmaradást tűztük ki magunknak a szezon előtt és ezt most is tartjuk.
Nagyon hosszú még a bajnokság. Szeretnénk nemcsak csapat, hanem igazi család lenni. Meccsről meccsre szeretnénk haladni, és lépésről lépésre fejlődni egészen a szezon végéig.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
