– Utolsó emlékem halálom előtt az volt, hogy arany-bézs színű kutyám néz engem, s érti a helyzetet, meglehetősen szomorúan – mondta Zálint.
Aztán Zálint felébredt egy ismeretlen helyen, de nem is jó szó rá a „hely”, mert valami semmiszerű környezet volt, s a legfurcsább, hogy nem látta saját testét.
– Ez a menyország! – vonta le a következtetést.
De akkor valami szappanbuborék közeledett hozzá és megszólalt – pontosabban inkább átadott egy közlést, mert hang nem volt -, ilyen alakban: – Semmi mennyország, újra itt vagy a valóságban!
Zálint legjobban nem is a hangtalan beszéden döbbent meg, hanem hogy a lény meghallotta gondolatát, s arra válaszolt. De a szappanlény folytatta:
– Persze, mindenki ezt hiszi, még azok is, akik ateisták voltak lent. Pedig nem, ez a valóság, az meg a képzelet. De 24 órán belül rájössz mindenre, addigra visszajönnek normál emlékeid. Egyébként a nevem Zsarnabák, nem mutatkoztam be.
S így is lett, ahogy Zsarnabák mondta, lassan megértett mindent. Hogy az átélt XXI. századi középosztálybeli élete Marokkóban csak egy álom, pontosabban egy virtuális valóság. Valójában egy több ezer évvel későbbi, szinte tökéletes anyagi lét a valóság, ahol az embereknek nincsenek semmilyen anyagi problémáik. Annyira nem, hogy már testük sincs, s képesek egymás gondolatait olvasni. Viszont a tudományosan nem megoldható kérdések így is foglalkoztatják az embereket, sőt mivel más rejtély nem is volt már, csak ez foglalkoztat mindenkit. Így különböző múltbéli valóságok másolataiba merülnek le az emberek, ott kutatva a megoldást.
De Zálintnak nem lett minden világos, nem akart 24 órát várni, ezért hívta Zsarnabákot:
– De hát mink virtuális valóságokban kutatni, nem lenne egyszerűbb itt? – kérdezte tőle.
– Logikus kérdés persze, de egy tökéletes világban hogyan lennénk képesek magunkat tanulmányozni? Minden más meg van oldva, nincs mit kutatni, csak magunk kutatása maradt. Ha viszont mindent el tudunk érni, minden vágyunk teljesül, s eleve semmi problémánk nincs, akkor nem tudjuk kipróbálni se magunkat – nincs mit kutatni, nincs hogyan kutatni. Próbatételhez nehézség kell – magyarázta Zsarnabák, majd folytatta – S az általános nézet az, hogy magunk létezésünk az amit kutatnunk kell.
– Hogy eleve miért létezünk?
– Igen. Anyagi szinten mindent tudunk erről, de azt, hogy miért van bármi az rejtély. Adott volt persze az elmélet, hogy mi is egy virtuális világ vagyunk egy felsőbb szinten generálva, de ezt akkor bizonyítani lehetne tudományosan. A lenti világban egy kiváló tudós képes lenne rájönni a jelekből, hogy a világa nem igazi – fel is merült ez sokszor. Itt pedig mi képesek voltunk rájönni, hogy ezek a jelek nálunk hiányoznak, azaz világunk „igazi”. De mi is az az igazi és mitől van, erre nincs tudományos válasz. Hiszen egyszerűen nincs tudományos ok, hogy bármi is legyen. A lélek és maga az élet, maga a létezés az, amit nem tudunk megmagyarázni tudományosan.
– Ezért voltam lent? Dehát mi érdekes van egy kitalált valóságban?
– Valójában nem teljesen kitalált. Az ami saját múltunk újrakreálása. Az a múltunk, amikor még nem voltunk tökéletesek. Azt gondoljuk, ott megtudhatjuk mi az az elem, ami mindennek a végoka, ezért megyünk oda, saját magunkat újra és újra tesztelve. A lélek ugyanis csak akkor képes tesztelni magát, ha nem adott számára a tökéletes anyagi környezet.
– Kezdem érteni.
– S hamarosan képes leszel elemezni leélt életedet, azt összevetni a már meglévő tudással. Talán éppen ez a csepp lesz az, ami még hiányzott.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
