A globális hatalom érdekérvényesítési monopóliuma következtében, Európa népei választások útján nem befolyásolhatják országuk politikáját – amelyik kormány mégis ellenáll a gyarmatosításnak, azt szélsőségessé nyilvánítják – rövid lapszemle

Lóránt Károly

Lóránt Károly közgazdász, Az Európai Unió Jövője és Magyarország mozgástere című könyve szerint a lisszaboni szerződés alapvető problémája, hogy nem a népakaratot, hanem az európai politikai és üzleti elit érdekeit és törekvéseit fejezi ki.

Így Európa vezető üzleti körei állnak az olyan uniós kezdeményezések mögött, mint az egységes piac vagy az egységes pénz, az euró bevezetése. Ők a legfőbb támogatói az unió neoliberális gazdaságpolitikájának, a privatizációs törekvéseknek, ezen belül például a közszolgáltatások, valamint a nyugdíjrendszer privatizációjának.

Míg a szerződés első részében a szociális piacgazdaságról és a teljes foglalkoztatásra törekvésről írnak, a második részben már szabad versenyes, nyílt piacgazdaságról és ennek eszközeiről van szó.

Hírdetés

A törvények többsége brüsszeli hatáskörbe tartozik. Ugyanakkor nem gondoskodtak a föderalista államalakulat megfelelő finanszírozásáról, amihez jóval nagyobb forrásokra lenne szükség. Ez feloldhatatlanná teszi az egységes piac és az egységes monetáris politika, ugyanakkor önálló nemzeti költségvetések és külső egyensúlyi feladatok közötti ellenmondásokat.

A nyugati és keleti tagállamok között a munkabérkülönbségek a tízszeres értéket is elérik, miközben az új tagállamok gazdasága nem versenyképes az unió piacán. E pedig megoldhatatlan probléma marad mindaddig, amíg az egyes országok között hiányzik a szolidaritásérzés.

A szerződés által kötelezővé tett alapjogi charta biztosította szociális jogok biztosította szociális jogok gazdasági oldaláról nincsenek alátámasztva. Az euró bevezetése és a tőkeműveletek tejes liberalizálása hatalmas eladósodási hullámot indított el az unióban, amely így adósokra és hitelezőkre szakadt.

A valós helyzet az, hogy a választásokkal már nem lehetett befolyásolni a politikát, mert minden potenciálisan kormányra kerülő párt a gyakorlatban ugyanazt a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát képviselte.

Az a párt pedig, amely eltér a liberális főiránytól (lásd Orbán-kormány), bal, illetve jobboldali szélsőségesnek minősül így a kormányzás lehetőségéből gyakorlatilag kizárják.

Így amit az unió vezetése, és a média döntő többsége képvisel, az tulajdonképpen a választásokon 5-10 százalékos eredményt elérő liberális pártok értékrendje.
Magyar Hírlap


Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »