2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Falvédőre hányt borsó
Giccsrazzián a Váci utcától a Nagykörútig
Átépített üzletek, modem kirakatok csillognak a Váci utcán, lépten-nyomon portálépítkezésekre bukkanunk szerte a városban. A kirakat, az utca, s végső soron a város szépségét, rangját azonban nemcsak az átépített modern portál adja. Sokat jelent feltétlenül, hiszen fénye, csillogása világosabbá, szinte tágasabbá teszi környezetét. Öröm nézni, de ebbe az örömbe sokszor vegyül még üröm is, mert az új kirakat, a szép portál csak keret, sok függ attól is, hogy mit láthatunk benne, mit kínál, mit hirdet! És itt érdemes egy pillanatra megállni.
A Váci utca elején megnyílt porcelánboltban például ízléses edények, étkészletek között a giccs határát súroló üvegtárgyak sorakoznak. A bejárati ajtó melletti kirakatot pedig teljesen kitölti az apró nippek, porcelánszobrocskák sorozata. Formáik, színeik nem olyan naturálisak, mint az örök giccs-céltábláé, a tüllszoknyás porcelán táncosnőé, funkciójuk azonban ugyanaz, s ezt a legtöbbször álmodern külső sem leplezheti. Vitrinben, üvegezett polcokon ugyanazt a kispolgári igényt elégítik ki, amely a giccs szülőanyja, s ezek az új gyermekei sem esnek túl messze a többitől.
A Városháza háta mögött a Madách téren üzletek sora kínálja portékáját. Előrajzolt kézimunka-vásznak ékeskednek az egyik bolt kirakatában. A „sláger” a népies mintájú terítő. Különböző tájak motívumkincsét állította össze tervezője ijesztő egyveleggé. Pár lépéssel odébb szivacs művirágokat kínálnak, potom 4 forint 90 fillérért, mellettük viaszrózsa, hófehér menyasszonyi csokor. Szinte hallani a papír zizegését. Tartás darab, esküvő után elraktározható, porolható. Ára 154 forint. Élő virágból bizonyára olcsóbb lenne, különösen nyáron. És természetesebb is! Sírkőkészítő. Nem kell kimenni a temetőkhöz, itt is megrendelhető a „művészi” márvány síremlék. Korrekt munkák, a kirakatban elhelyezett domborművön a fájdalmas hölgynek még csurgó könnyei is láthatók. Így igazi a meghatódás!
Giccsparadicsom a Dohány utcában
A Dohány utca a giccs valóságos paradicsoma. Szorgalmas üzletemberek, iparengedéllyel rombolják itt a közízlést. Készleteik minden „igényt” kielégítenek. A Körúttól száz lépésnyire például két kézimunka-bolt áll egymás mellett. Kirakataikban szédítő giccskollekció díszeleg. Csak mutatóba egy pár darab a kézimunka-előnyomda kínálatából: hímzett kefetartó (11,50), zsebkendődoboz selyem bevonattal, zsinórozással, „festményekkel”; „Lánchíd”, kismadár stb. Ugyanaz szív alakban „szeretettel”. Díszpárna kettős ágyra, húzott rózsaszín anyagból, tüllbetétekkel, hímzésekkel (385–440 forintért!). „Gobelin”-előrajzolás színezve: várkastély, cigánylány hegedűvel, cipóját fűző balerina. Díszpárna: zöld alapon gitározó cica. Rigmusos falvédők (24,80), hogy aszongya: „Ne felejts, hogy el ne felejts, Hogy el ne felejts, mert elhervadok.” Textilfestő szomszédja, már nem ilyen olcsó. Ő 26 forintot kér a falvédő-előnyomásért. „Szebb” a rigmus is: „Ahol tisztaságot és rendet látsz, dicsérd a ház asszonyát.” Van itt még gyerekzsebkendő zim-zum zenekarral, festett fejkendő, balatoni emlék is.
A Mazsola „karrierje“
Száz méter az Akácfa utca. Sok ember, még több jármű. Erre halad át az egész Rákóczi úti forgalom. Itt van a harmadik giccsüzlet a Gorkij mozi mellett. Árukészlete ugyanolyan. Ha összekevernék, senki meg nem mondaná, hogy melyik kinek a „műve”. Mindenesetre élelmes, halad a korral. Nála már Mazsola is kapható előnyomva, kis zsebkendőre (3 forint 40 fillér), néhány gobelin: rokokó szerelmespár stb., falvédők és egyebek társaságában,
A kézimunka-sablonírás mintalap-előnyomás azonban nemcsak a másodrendű főútvonalakon és a mellékutcákban „divatozik”. Nem messze a város legforgalmasabb pontjától, a Rákóczi út kereszteződésétől, a Lenin körúton a hangzatos Tündérujjak cégér alatt láttuk talán a legkirívóbb példáját. A gitározó lány s a kissé bamba bernáthegyi, a Cicavízió tagjai – ez aztán a karrier! – szégyenkezve elbújhatnak a szív alakú díszpárna mellett, amelynek tükör van a közepén! Mint a mézeskalácsokon. Csak hogy ez, nem mézeskalács. Nem, „ennivaló”, hanem egészen máshová. És ezek után Tündérujjak? … Budapest egyik idegenforgalmi főútvonalán.
Sajnos, az egyik vasárnap is nyitva tartó trafikunk a Körúton az Emke mellett szintén sok giccsárut tart a kirakatában. Például a kártyákat sexbombákkal, harmincötért. A papagájos már „csak” 25,80, a vitorlás hajókkal díszítetteket potom 24,40-ért viheti a vásárló. Ebből is látszik, hogy nem vagyunk hajós nép. De szeretjük a kuriózumokat s a kártyán felszámítjuk a sex-felárat. Ezek mellett a fémhamutálca az aljába illesztett Széchenyi fürdő fotóval, vagy az emailozott kiskanalak merítő részükben a Parlamenttel, szinte említésre sem érdemesek. Sétánkon később kiderült, hogy ezek a kiskanalak hatosával tartódobozban is vásárolhatók például az Óra- és Ékszervállalat üzletében a Nyugati pályaudvarral szemben. S mivel itt már készletről van szó, a díszítést fele-fele arányban osztották meg, három kiskanálon vitorlás hajó látható, a gyengébbek kedvéért Balaton felirattal.
A giccsre vadászók eldorádói – akár mert üldözik, akár mert szeretik – vitathatatlanul az ajándékboltok. Címeket talán felesleges is sorolnunk. Egy-két kivétellel mindegyik tárgyat megtalálhatjuk mindegyik üzletben. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy giccsben szegényes a választékunk. Sajnos, nem. Íme, válogatás nélkül egy nagyon gyors cikklista például porcelánból: gomba tetején trombitáló kisfiú á 35, magyar lány á 280, halat elragadó sas (kedvelt téma!) á 220, rózsás bonbonniére á 85, táncosnő, Seherezádé, kislány csokorral, gyermek búgócsigával, herendi cipő és rózsák mindenféle méretben, hogy csak az olcsóbbakat említsük. De láttunk „luxusigényeket” kielégítő kakadukat 450 forintért, bőgő szarvasbikát 1170-ért, és egy nagyon komor sast (talán nem sikerült halat fognia) 458-ért. S ezzel még korántsem merítettük ki a listát.
A kirakat kirakata
Ugyancsak Ajándékbolt-áru a kefetartó kutyus, a porcelán dohánykészlet, amelynek cigarettanyomója egy jobb sorsra érdemes cica, az eozinmázas békakirály és sajnos, az iparművészeti giccs egyik iskolapéldája egy, a geometrikus görög vázákat utánzó díszváza. S a sok virág, lepke és mütyürke átszármazott egy, a porcelántól nagyon is távol álló területre, a csomagolásra. Az édességboltok egyébként általában jól rendezett kirakatában virágos, lepkés dobozban árulják az egyik kedvelt és keresett árucikket, a dobozos bonbont. A burkolás kicseréléséről érdemes lenne gondolkozni és az ízes, híres magyar bonbonnak az egri bordobozhoz hasonlóan ízléses csomagolást tervezni.
A Nagykörúton sétáló kirakatnézegetőt több kellemes és kellemetlen meglepetés éri. Az üde, jó hatású, nem hivalkodó dekorációval díszített kirakatok mellett sok zsúfoltat is látni. Mintha az egész raktárat egyszerre akarnák bemutatni. Fölösleges ez a nagy igyekezet. Gyakran az ízlésesen rendezett, kevés árut bemutató kirakat inkább invitál a belépésre. Ennél is kellemetlenebb azonban az elhanyagolt, mondjuk ki bátran, piszkos kirakat. Egy-két kereskedőt nem ártana erre is figyelmeztetni; például a Lenin körút 92. szám alatti rádiójavítót. A Nagykörút maga is kirakat. A külföldi, aki városunkat ismerni akarja, végigmegy rajta. Az idegen szeme sokkal érzékenyebb, mint a mienk. Egy-kettőre felfedez dolgokat, amelyeket már megszoktunk, siettünkben észre sem veszünk. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy a kirakat kirakatai mindig rendben legyenek.
Néhány házzal arrébb másfajta kellemetlen meglepetésben volt részünk. A cím: Lenin körút 118. Röltex. Nem a rosszul sikerült fotódekoráció váltotta ki ellenérzésünket, hanem egy falvédő. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha minden a giccs elleni intézményes küzdelem falvédőre hányt borsó lenne. Mert itt állami üzletben, állami árun erdőrészletet láttunk csobogó patakkal, a patakon híddal, a háttérben erdészlakkal, s az erdőben békésen legelésző szarvasokkal. Mindezt 71 forintért. Olyan ez a falvédő, mint a bizonyos hiba ló.
A kép természetesen nem ennyire sötét, mint amilyennek itt ábrázoltuk. Az üzletekben nemcsak giccset, hanem ízléses, finom szép árukat is árulnak. Láttunk jó hatású, hívogató, nagyvárosi jellegű kirakatokat. El kell érni, hogy a világvárossá fejlődő Budapest minden kirakata világvárosi legyen. Hogy ne kelljen szégyenkeznünk a külföldiek előtt, de magunk előtt sem.
Horváth–Sárvári (1966. április 15., 5. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
