A Justin Welby canterbury érsek által jegyzett dokumentum leszögezi, hogy az egyházi általános iskolákban nem lehet helye a „homo-bi-és transzfób zaklatásoknak”, mert ezek jelentős mértékben növelhetik a diákok között a depresszió és az öngyilkosság veszélyét. Idáig nem is lenne semmi gond, nyilván a keresztény és világi oktatási intézményekben is küzdeni kell a gyerekek megalázásának minden módja ellen. (Mondjuk arra kíváncsi vagyok, mikor fognak útmutatást kiadni a kövér, sovány, szemüveges, szeplős, vagy éppen egyszerűen csak társaiknál szegényebb családokból származó diákok kigúnyolása és bántalmazása ellen – ezeknek ugyanis nap, mint nap világszerte nagyságrendekkel több áldozata van, mint a homofóbiának.)
A Anglikán Egyház azonban kezét a kor ütőerére téve ráébredt, hogy ilyen elnagyolt általános kinyilatkoztatások a 21. században nem elegendőek. Így aztán egy mozdulattal hatosba kapcsolnak a progresszió sztrádáján, és leszögezik, hogy „mindenféle megjegyzés és elítélés” nélkül kell viszonyulni ahhoz, ha
egy fiú tüllszoknyában, hercegnői tiarában és magas sarkú cipőben, egy lány pedig tűzoltósisakban, szerszámövvel, vagy szuperhős köpenyben jár.
Welby érsek hamisítatlan píszí újbeszél nyelven megfogalmazott nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy ez az útmutató segít majd az iskoláknak, hogy közvetítsék „a szeretet és öröm keresztényi üzenetét”, illetve, hogy „ünnepelhessük emberségünket mindenféle kivétel és kirekesztés nélkül”.
Nos, nem irigylem azokat az egyházi iskolában tanító tanárokat, akiknek
most a hat-nyolc éves kisfiúkon díszelgő tüllszoknyát és magas sarkú cipőt kellene összefésülnie a Szentírással.
A keresztény üzenet közvetítésében várhatóan lesznek komoly adáshibák, ám az ünneplés már garantált: a Haladás Fényes Százada beteljesítette minden gyermek sok száz éves álmát:
az egész éves farsangot.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
