A futballpolitika, ami arcon csapta a magyar vágyakat

A futballpolitika, ami arcon csapta a magyar vágyakat

Hiába az Európa-bajnokságon várakozásokon felül teljesítő magyar válogatott, a játékosok közül az átigazolási szezonban csak egy-két fiatal tudott szintet lépni. Az ősz elejéig tartó, futballistákért folytatott „harcban” egyébként egyszerűen annyi történt, hogy a fellobbanó vágyakat arcon csapta a profitorientált üzletpolitika.

A nyári franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokságra kijutó és várakozásokon felül teljesítő magyar válogatott tagjai joggal reménykedhettek abban, hogy a nyugati klubok megfigyelői lecsapnak rájuk. Teljesítményükkel jelentősen előremozdították saját pályafutásukat, így már a kontinenstorna alatt arról lehetett olvasni, hogy egy-egy játékos iránt topligás csapatok érdeklődnek. Az átigazolási szezon végül mégse hozta el a sokak által várt sikert.

„Általánosságban mégis kicsit keserédesen tudok erről a transzfer-szezonról beszélni. Nem tudtunk annyi játékost külföldre eladni, mint vártuk a sikeres Európa-bajnokság után, pedig a játékosokban a potenciál megvan, egyszerűen a keresletnek voltunk híján” – ezt már Bernd Storck nyilatkozta augusztus végén a M4 Sportnak.

A kudarc oka egyrészt az lehetett, hogy mindegyik labdarúgó élő szerződéssel rendelkezik, így nehezebb a kivásárlás, másrészt – tágabb értelmezést alapul véve – az Eb-szereplésnél nagyobb áttörés kell ahhoz, hogy a magyar játékosokat komolyabban vegyék. Az utóbbi tényező fontosságára mutatott rá az MNO-nak nyilatkozó Filipovics Vladan, aki többek között Nikolics Nemanja menedzsere is:

„A külföldi klubokra nem jellemző, hogy komoly nemzetközi torna után rögtön lecsapnak egy addig kevésbé jegyzett ország labdarúgóira. Már azt is nagy sikernek tartom, hogy magasan jegyzett kluboknál a második vagy akár a harmadik opció volt egy magyar labdarúgó szerződtetése. A közelmúlt futballsikerei miatt a volt Jugoszlávia országaiból szemezgetnek külföldön, egy horvát, szerb vagy akár bosnyák labdarúgóért sokkal többet, akár 25-30 millió eurót fizetnek a piacon, mint egy sok esetben tehetségesebb magyar játékosért ennek a töredékét. Ez valóban bosszantó olykor, ugyanakkor ha a további fejlődés tapasztalható, a klubok a Bajnokok Ligájában szerepelnek, a válogatott kivívja a vb-részvételt, akkor tartós lesz az érdeklődés a magyarok iránt.”

Ráadásul a nagy nyugati klubok főként olyan játékosokat keresnek, akiket tovább lehet értékesíteni, hogy ezáltal profitábilisan jöjjenek ki az üzletből. A felvázolt üzletpolitika következménye, hogy a legkomolyabb elmozdulást a magasabb szintű labdarúgó „tanulmányok” elsajátítása felé a Eb-keret fiataljai tették.

Közülük is kiemelkedik Nagy Ádám. A Ferencváros 21 éves játékosára gyakorlatilag fél Európa felfigyelt. Végül az olasz elsőosztályú Bolognához igazolt, ahol reális esélye mutatkozik arra, hogy rendszeresen szerepeljen egy top bajnokságban. A középpályást a La Gazzetta dello Sport az első fordulóban a mérkőzés emberének választotta.

A jobboldali hátvéd pozíciójában Portugália ellen szerepet kapó 22 éves Bese Barnabás a francia másodosztályú Le Havre együtteséhez került. Bemutatkozásként rögtön gólpasszt érő lövéssel jelentkezett. Ha folyamatos játéklehetőséget kap, akár ki is szoríthatja a Videotonba igazoló Fiola Attilát. (A francia második liga egyébként a játékosmegfigyelők egyik aranybányája, így jó teljesítmény esetén Bese 1-2 éven belül nívósabb klubhoz is szerződhet – a szerk.)

A szintén 22 éves Kleinheisler László kölcsönbe került a Werder Bremen csapatától a szintén Bundesligában szereplő Darmstadthoz, ahol valószínűleg folyamatos játéklehetőséggel számolhat. Ez pedig fontos a válogatott szempontjából. Sallai Roland keretszűkítés miatt nem mehetett az Eb-re, ennek ellenére szerződtette az olasz Palermo, ahol megkapta a lehetőséget, s eddig él a bizalommal.

Korhut Mihály a maga 26 évével ugyan nem tartozik a fiatalok közé, de a balhátvédnek sikerült Debrecenből az izraeli Hapoel Beer-Shevához szerződni. És ha minden jól megy, akkor az Európa-ligában szerephez juthat.

Dzsudzsák-kálvária

Magyar szempontból nagy csalódásnak számít Dzsudzsák Balázs transzfere az Egyesült Arab Emírségek első osztályában szereplő Al-Wahdához. Főleg úgy, hogy a szélsőt többször szóba hozták a Dárdai Pál irányította Hertha BSC-vel. A berlini együttesnél még a pénz is meg lett volna a válogatott csapatkapitányára, sőt, Dzsudzsák többször jelezte, újra topligában szeretne játszani.

Az Index által röviden összefoglalt kálvária lényege, hogy a háttérben olyan indokok húzódnak meg, amelyek túlmutatnak az anyagiakon és jelzik, hogy a berliniek nem akartak 3 millió eurót fizetni.

Dzsudzsák korábban, a Class FM-nek adott interjúban elismerte, hogy pályafutásának szebb kimenetele is lehetett volna.

„…valószínűleg a PSV-ből való távozást rontottuk el, ez az oka főként, hogy nem lettem később egy igazán nagy klub játékosa. Ha akkor nem Oroszország mellett döntünk, akkor most nem Abu Dhabiban játszanék. Ott volt a fordulópont, utána már óriásit kellett volna alkotnom, hogy visszakerülhessek egy topligába.”

Mindenesetre Strock örül annak, hogy ballábas játékosa olyan klubot talált, ahol játszhat és megbecsülik.

Szintén nem mondható örömtelinek Lovrencsics Gergő visszaigazolása Magyarországra, a Ferencvároshoz. A Lengyelországból a magyar bajnokhoz hazatérő játékos a Bajnokok Ligájában szeretett volna szerepelni – sajnos nem tartott sokáig az FTC menetelése.

Stieber Zoltánról lemondott a Hamburg, azonban a német másodosztályú Kaiserslautern lecsapott a 27 éves játékosra, aki rögtön a kezdőcsapatban kapott helyet, ami a korábbi idényeihez képest előrelépés. Szalai Ádám pedig visszakerült a Hoffenheimba, ahol talán nagyobb szerepet kap, mint egy éve.

A keret többi tagjának is voltak ajánlatai, de a felsorolásból kimaradt labdarúgók nem váltottak klubot. Ennek legjobban talán Nikolics Nemanja örül, aki a BL-ben majd a Real Madrid, a Dortmund és a Sporting ellen játszhat.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »