Megtörtént az, ami régebben elképzelhetetlen lett volna: Wass Albert filmet mutattak be Erdélyben. A funtineli boszorkány Székelyudvarhelyen debütált, a kicsi mozi teljesen megtelt. 280 jegy kelt el, és még legalább 500 ember szeretett volna bejutni a vetítésre. Lesz még vetítés, ebben biztos vagyok – mint ahogy néhány napja is biztos voltam abban, hogy egy nem lesz elég Udvarhelyen.
Mielőtt rátérnék a filmre, muszáj pár szót leírnom az előzményekről – már ami engem érint. A 2000-es évek elején kezdtem Wass Albert műveit megismerni, s noha A funtineli boszorkány tényleg csodálatos történet, az én kedvencem mindig is a 13 almafa volt. Pár évvel később kezdtem kicsit szervesebben részt venni az író utóéletében. Kezdetben budapesti Wass Albert felolvasó maratonokra jártam, s örökítettem meg videós-beszámolókban, majd a holtmarosi Wass Albert árvaháznak gyűjtöttünk rendszeresen, s szállítottuk oda az adományokat 3 évben is. Ott voltam A funtineli boszorkány Új Színház-beli sajtóbemutatóján, az egész előadást felvettem, interjút készítettem a főszereplővel, a rendezővel. Úgy gondoltam, hogy szeretni, tisztelni az írót leginkább úgy lehet, ha teszünk is valamit az emlékéért.
Poór István is ilyen, bár amennyire megismertem őt személyesen, neki inkább a történet fontos, mintsem az író. És egy filmrendezőnél ez így is van rendjén.
Aztán, volt szerencsém a most elkészült film forgatásán is részt vennem, István még azzal is megtisztelt, hogy a stáblistára a nevemet is odabiggyesztette. Köszönöm.
Nagyon vártam tehát a film bemutatóját, és bevallom, az előzményeket ismerve kissé féltem is. Mit értek előzményeken? Tudtam, hogy mindössze 4 millió forint volt a költségvetése, amit Poór István a saját erejéből teremtett elő. Erre még visszatérünk, már csak azért is, mert Kincsem költségvetése közel hétszázszor ennyi volt – nem elírás, hiszen az 3 milliárd forintból készült.
A funtineli boszorkány közel 3 és fél órás film, ami elsőre talán ijesztően hangzik, de végigülhető moziban is. Lassú film, mondhatni, amolyan művész film. Aki olvasta a könyvet, annak is, és aki nem, annak is érdekes. Tudom, mert a feleségem nem olvasta, és értette, és tetszett is neki.
Távol álljon tőlem, hogy elfogultság miatt dicsérni kezdjek minden képkockát. A közönség az első másfél órát egy pisszenés nélkül ülte végig, s csak utána kezdtek kimenni pisilni. Szerintem maximum tíz ember lehetett, aki a film vége előtt távozott. Telefon is csak egy embernél szólalt meg a mozi közben, igaz kétszer is. Sokkal zavaróbb volt, hogy pár tucat ember épp a moziban érzi úgy, hogy facebook-oznia kell, és nem érdekli, hogy a telefonja kijelzőjével más emberek arcába is belevilágít. Ez mondjuk mindenütt így szokás, nem csupán Udvarhelyen – ejnye-bejnye!
Az első mondatom ez volt Istvánhoz a film végén: a magyar filmgyártás szégyene, hogy neked a saját 4 millió forintodból kellett ezt összehoznod. És ezt mélységesen komolyan is gondolom. Az Orbán-rendszer csinált nemzeti dohányboltokat, felépített egy rakás stadiont színvonaltalan meccsek és csapatok részére, s még mindenféle paraszt-vakítással igyekszik butítani a nemzetet – és sajnos a java részét lehet is, de a magyar film most is minden egyéb, csak nem nemzeti. De hagyjuk a politikát, csak felhúzom magam. De tessenek észrevenni azoknak, akiknek ez nem sikerül, hogy mennyire hazug az a rendszer, ami önmagát nemzetinek hirdeti, de egy Wass Albert filmbe nem képes invesztálni.
Ezt fontos leírnom, mert a filmet muszáj ezen a szemüvegen át nézni. Ha István össze tudott volna szedni egy profi stábot, több pénze lett volna egyebekre, akkor más film született volna. Szándékosan írom, hogy más film, és hogy nem jobb.
A második mondatom ez volt a film után: Mindezek ismeretében a film zseniális lett, mert a maximum kijött belőle, amit ki lehetett hozni.
Tudom, hogy a néző úgy ül be a moziba, hogy jó élményt akar, és nem érdekli, mi mennyibe került, elvárja, hogy csalódottság nélkül távozzon. És bízom benne, hogy sokaknak ez sikerült is. Ezt a történetet így lehet megcsinálni, ezt a történetet, ezekkel a körülményekkel így lehetett megcsinálni.
Kicsit vesézzük ki a filmet: a forgatókönyv tényleg jó. Nem hiába nyert díjat is Amerikában. Egy három kötetes műből, Wass Albert könyvéből nem lehetett volna ennél jobbat kihozni. És nem is kellett.
Nekem alapvetően technikai problémáim voltak a filmmel. Mit értek ez alatt? Operatőri munka, vágás, hang, zene. Tudom, hogy István ezeknek az oroszlán-részét is maga csinálta, és sajnos itt-ott érződik is egy valóban profi stáb hiánya. Én ezeket teljes mértékben megbocsájtom neki, mert tudom, milyen nehéz dolga volt, és csoda, hogy a film egyáltalán elkészült. Éppen ezért nem is megyek bele az imént felsoroltak részletezésébe. Felesleges. Továbbá lehet, én vagyok túl szőrszál-hasogató, hiszen magam is fotózok és filmezek idestova 21 éve. Más szemmel nézek dolgokat.
A mérvadó az lesz, hogy a közönség mit szól majd ezekhez, mennyire lesz elnéző. Szívem szerint a film végén mind a 280 embert alaposan kikérdeztem volna erről.
A főszereplő színészek játéka itt-ott zseniális, néhány helyen csak elég jó, ritkán közepes – de tényleg ritkán. Nem szeretnék senkit kiemelni, hogy ne kelljen senkit mellőznöm se. A karakterek szerethetők, a poénok jól működnek – igen kérem, az is van benne egy-egy csipetnyi. Hiába dráma, kell néha kis felsóhajtás és megkönnyebülés.
Nem vagyok kritikus, és főleg nem vagyok olyan ember, aki más munkáját sarazná. Feldícsérni sem szeretek semmit, még azt sem, ami amúgy méltó lenne rá. Már csak csillagjegyemnél/horoszkópomnál fogva is (szűz) olyan vagyok, akinek talán fejlett az igazságérzete, igyekszik precíz és tárgyilagos lenni.
Nálam a filmek is egyszerűen működnek: vagy tetszik, vagy nem. Ennyi. A funtineli boszorkány tetszik. Az udvarhelyi mozi nem egy hiperszuper multiplex, vannak erőteljes hiányosságai. Nyilván egy jobb moziban a technikai hibák is mérséklődnének.
Megnézném-e még egyszer? Egy jobb moziban mindenképpen. Otthon, tévében is kényelmesen. Sőt, mivel manapság úgyis reneszánsza van a sorozatoknak, nem tartanám elképzelhetetlennek ezt a történetet akár egy még bővebb változatban. Elbírná. Tudom, így is lassú a film. Nem pörög, nem zakatol, nem dübörög. Csendes, és hangulatos. Wass Albertnek is tetszene.
Pontozzak 10-es skálán? Rendben! Történet: 10. Technikai megvalósítás: 6 és 7 között. Színészi játék összesítve: 9.
De ez ne érdekeljen senkit, aki ezt most olvassa. Ez csak egy szakavatatlan néző véleménye. Menjenek el, és nézzék meg! Minél többen! Wass Albert örülne neki, és akinek valóban szívügye a magyar film (nem az Orbán-Vajna féle irányzat), az ezzel tehet érte a legtöbbet!
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
