Bertalan puszta nevének megjegyzése komoly kihívás, mert személyisége körülbelül annyira magával ragadó, mint egy kukásautó eltűnése a sarkon, február 14-én, kedden, délelőtt kilenc húszkor, miközben szemez az ónos eső.
És pontosan az ilyen személyiségű nyomorultakból lesznek aztán a leninfiúk. Tenyerük izzad, hölgyválaszkor soha nem izzadtak le, kötélre nem tudtak felmászni, a buliba soha nem hívták meg őket, képtelenek voltak egy egyeneset belerúgni a labdába, de legalább soha, semmihez nem volt semmi tehetségük.
Nekik ez marad. Amikor a történelem úgy fordul, nyálfolyatva, röhögve akasztanak, amikor ilyesmire éppen nincsen módjuk, legalább börtönnel fenyegetőznek. Börtönbe zárunk minden fideszest, családostul – ezt mondja a fórumán, ahol a hozzá hasonlatosak tűnnek el éppen az élet és a puszta létezés utcasarkán, februárban, lásd, mint fent.
Bertalan persze még gazembernek is kicsike formátumú. Tőle ennyi telik, a börtönnel fenyegetés, méghozzá családostul. Aztán majd hazamegy, megvacsorál, sótlan, üres babot, nem azért, mert másra nem futná, hanem mert ezt szereti. Aztán lefekszik, és nyugtalan álomba merül. És azt álmodja, hogy valaki.
Bertalan, nyugodj meg. Nincsen olyan történelmi konstelláció, amikor téged mi felakasztanánk vagy börtönbe zárnánk (családostul). És erre is van magyarázat. Az, hogyha az ember canis merga-t talál a háza előtt, akkor átlépi, vagy erős vízsugárral lecsapatja.
Rád találtunk, Bertalan. Hát kinek van itt kedve akasztani, vagy a börtönhöz szaladgálni?
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
