Egy újonnan lefordított héber írás felfedi, kik rejthették el a Salamon király templomából származó kincseket, s megvilágítja a frigyláda további sorsát is. A felbecsülhetetlen értékek hollétéről azonban nem szól.
A Biblia szerint Salamon király templomát, ahogyan a zsidó nép emlegeti: az első templomot II. Nabukodonozor babilóniai király seregei az i. e. 6. században kifosztották és felgyújtották. Ebben a templomban – sok más kincs mellett – őrizték a tízparancsolat tábláit is rejtő frigyládát.
„A szöveg írója úgy tudja, hogy a zsidók becses értékét a leviták és a próféták rejtették el” – írja tanulmányában James Davila, a skóciai St. Andrews-i Egyetem kutatója. „Több kincs Izrael földjén maradt, sokat Babilonba szállítottak, míg több felbecsülhetetlen darab Shamsiel, Mihály, Gábriel és talán Sariel angyal kezébe került” – írta a kutató a forrást elemezve.
Ezek az információk bizonyos szempontból egybecsengenek a Kumránban talált Holt-tengeri réztekercsekben olvasottakkal. Az egyik 1900 éves tekercs elrejtett kincsekről ír, bár nem említi, hogy azok a Salamon templomából valók lennének. A most lefordított szöveg, valamint a réztekercs hasonló módon írja le a kincseket; ezek a hasonlóságok véletlenek is lehetnek, vagy egy közös hagyomány kétféle lejegyzése állhat velünk szemben.
Az újonnan lefordított értekezés részletesen szól a kincsekről. Az egyik rész arra utal, hogy „a hetvenhét tábla aranya az Édenkertből származik, úgy ragyogtak, mint a Nap és Hold sugarai, amelyek az egész világot betöltik.” A forrás legrégebbi fennmaradt másolata az amszterdami kiadású Emek Halachah című 1648-as könyvben maradt fenn. 1876-ban egy Adolph Jellinek nevű tudós a szöveg egy másik példányát jelentette meg, amely gyakorlatilag megegyezett a 17. századi kiadással. A 20. század közepén pedig Bejrútban bukkant fel az egyik változata egy rézlemezen; Davila volt egyébként az első, aki angol nyelvre fordította az írást.
A szöveg írója valószínűleg nem akarta lejegyezni a mesés kincsek pontos helyét, helyette különböző legendákat ír róla, mondta a kutató a LiveScience-nek. „A szerző a bibliai exegézis hagyományos módszereiből merítve igyekszik megadni a kincsek helyét, ám úgy gondolom, szórakoztató fikcióként közelíti meg a történetet, s semmiféle útmutatót nem tud (vagy nem akar) közvetíteni az olvasó felé a templom elveszett kincseit illetően” – magyarázta Davila.
A történet szerkezete is zavaros. A prológus azt állítja, hogy Shimmur, a levita (a Bibliában nem szerepel a neve) társaival rejtette el a ládát és a többi kincset, ám a szöveg később arra utal, hogy Shamsiel és más angyalok voltak a ‘”tettesek”. „Azt gyanítom, hogy a szöveg szerzője több legendát is összegyűjtött a történettel kapcsolatban, amelyek összehangolására nem fektetett túl nagy hangsúlyt” – mondta a kutató.
A frigyládának i. e. 597-586 között veszett nyoma. A közismert történet szerint a kívül-belül arannyal kibélelt ládát puszta kézzel nem is lehetett megérinteni, s egyszerre négy ember tudta szállítani a sarkaira szerelt aranyfogantyúkkal. Ebben őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva. Az Ószövetség szerint egy alkalommal, a bírák korában, mikor a zsidókat legyőzték a filiszteusok, a Silóban őrzött ládát is elvitték magukkal hadizsákmányként.
Alig telt el néhány hét, amikor félelemtől reszkető követek jelentek meg Izraelben, és visszaszolgáltatták a frigyládát, mondván, hatalmas csapást és dögvészt hozott a népükre. Közel 2600 évvel ezelőtt a babiloni seregek elpusztították a jeruzsálemi templomot, s a legendás ládának nyoma veszett.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
