1886-ban egy tucatnyi fajvédő nézeteket valló német család – a híres filozófus, Friedrich Nietzsche húga és sógora vezetésével – Paraguayba hajózott, hogy ott létrehozzon egy árjákból álló kolóniát.
A dél-amerikai időjárás, a betegségek, a telepesek közötti feszültségek nem hozták el Nueva Germania, vagyis Új Németország sikerét, de a kolónia helyén máig is létezik az a falu, ami ezt a nevet viseli.
Bernhard Förster és barátnője, Elisabeth Nietzsche, a nagy német filozófus húga közeli barátaik, Richard Wagner zeneszerző és felesége, Cosima Wagner (Liszt Ferenc lánya) révén ismerkedett meg a germán nép tisztaságát hirdető gondolatokkal. A pár annyira lelkes híve lett ennek a haladó ideológiának, hogy Förstert „agitáció” vádjával még tanári állásából is kirúgták. A férfi hamarosan elhatározta: otthagyja Európát, és Dél-Amerika távoli vidékén, a zsidó befolyástól távol létrehozza a tökéletes árja világot. 1883-ban útra is kelt, hogy megtalálja ennek a helyszínét.
Förster Paraguayban kötött ki, ahol a fővárostól, Asuncióntól 300 kilométerre, az Aguaray-Guazú folyó partján bukkant rá egy 600 négyzetkilométeren elterülő vidékre, mely minden tekintetben ideálisnak tűnt a kolónia létrehozására. Két évvel később visszatért Németországba, feleségül vette Elisabethet (a szertartást Wagner születésnapján tartották), majd közösen elkezdtek telepeseket toborozni a nagyszabású projekthez. Korábbi tapasztalataikból okulva Berlintől és a nagyvárosoktól minél távolabb, Szászország vidéki részén toborozták a német parasztokat, azt ígérve nekik, hogy Dél-Amerika forró napja alatt új életet kezdhetnek.
Az első turnusban tizennégy parasztcsaládot sikerült megnyerniük, akikkel együtt útra keltek, hogy birtokba vegyék a kiszemelt földterületet. Az Atlanti-óceánon át vezető, egy hónapos hajóút után a telepesek Montevideóból egy hétig hajóztak felfelé a Paraná folyón, hogy elérjék Nueva Germania leendő helyszínét, de az őserdei hajóút során maláriát hordozó szúnyog csípett meg többeket is, egy gyerek belehalt a kórba.
A telepesek végül birtokba vették a kiválasztott vidéket, és elkezdték felépíteni a kolóniát: 1887 augusztusában hivatalosan is megalapították az Új Németországot. A dél-amerikai őserdő forró klímája nem bizonyult megfelelőnek a krumplitermesztésre, az elültetett növények kiszáradtak és elrothadtak, a magukkal hozott élelmiszerkészletek pedig nem voltak elegendők arra, hogy hosszú távon ellássák a telepesek igényeit, ezért más, korábban nem ismert haszonnövények után kellett nézni.
A kihívások dacára hamarosan negyven másik család is csatlakozott a telephez, miután Försterék leveleikben megüzenték haza Nueva Germania megalapítását, mely tárt kapukkal várja az új életre áhító szegény német parasztokat.
A telepesek az Új Németországnak helyet adó földterületet Bernardino Caballero paraguayi tábornoktól vásárolták, akinek cserébe azt ígérte, egy éven belül száztíz német család veszi birtokba a vidéket, az általuk megtermelt javakból pedig a tábornok is részesedik majd. Új Németország azonban ezt nem tudta kitermelni, és két év alatt a csőd szélére jutott, olyannyira, hogy Förster 1889 júniusában otthagyta a telepet, San Bernardino városba utazott és hotelszobájában öngyilkosságot követett el: morfiummal és sztrichninnel mérgezte meg magát.
Özvegye még négy évig maradt Paraguayban, végül hazatelepült Németországba, és átvette szellemileg összeomlott bátyja gondozását. Az ő tevékenysége folytán ismerte meg a világ, hogy Nietzsche a nemzetiszocialista ideológiák előfutára, antiszemita és fajvédő filozófus volt. Elisabeth egész további életében kitartott a fajvédő nézetek mellett, idős korában a NSDAP tagja és Hitler lelkes rajongója lett: nem véletlen, hogy a Führer a kölcsönös tisztelet jeleként személyesen jelent meg az 1935-ben, nyolcvankilenc éves korában elhunyt asszony temetésén.
A kudarc dacára néhány család a telepen maradt, átállt a kukoricatermesztésre, és nagy küzdelmek árán sikerült fenntartania magát. A tiszta vérvonal megőrzése továbbra is fontos maradt számukra: kerülték a helyiekkel való keveredést, a germán genetikai jegyek máig megfigyelhetők a környéken, mint például a szőke, kék szemű emberek átlagosnál nagyobb aránya. Napjainkban a San Pedro kerülethez tartozó Nueva Germania falu 4300 lakosnak ad otthont, akiknek a többsége német–spanyol keveréknyelvet használ. Sokan továbbra is fontosnak tartják a német kultúra továbbörökítését, sok család őrzi például a hagyományos német recepteket. Egyes történetek szerint a falu a II. világháború után Dél-Amerikába menekült nemzetiszocialisákat is vonzotta, állítólag a híres auschwitzi orvos, Josef Mengele is ellátogatott Új Németországba, erre azonban nincsenek konkrét bizonyítékok.
A falu bejáratánál ma is áll az alapítók által emelt két bástyaszerű oszlop, melyek felett a „Bienvenidos a Nueva Germania” (Üdvözöljük Új Németországban) felirat olvasható. A szerény körülmények között élő, növénytermesztéssel, állattartással foglalkozó helyiek körében tisztelet övezi a gente perdida, vagyis „elveszett emberek” néven emlegetett egykori telepeseket. Bernhard Förster és Elisabeth Nietzsche emlékét utcanevek őrzik.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
