A franciaországi tüntetések egyik olvasata

A franciaországi tüntetések egyik olvasata

Amint arról a hírekben olvashatunk, igencsak nagy a felzúdulás Franciaországban. Már a rendőrökkel is összecsaptak a tüntetők, akik Macron nyugdíjreformja ellen mentek utcára. A francia elnök ugyanis két évvel megemelte a nyugdíjkorhatárt, 62 évről 64 évre. Tehát a francia nyugdíjkorhatár még így is a magyar alatt van. A különbség pedig ordító, ennek oka pedig a dolgozói érdekképviselet minőségében rejlik.

Egy közbevetőleges megjegyzés még, érdekes megnézni a tüntető tömeget, szinte kizárólag fehéreket láni. Ennek oka nagyon egyszerű, őket érinti a reformtervezet. Magyarán ők dolgoznak és adóznak, a négerek és arabok nem igazán.

Persze ezzel nem azt mondjuk, hogy alapvetően jó irányba haladnának a folyamatok Franciaországban, ugyanis rohamléptekkel veszíti el az ország francia jellegét, ehhez pedig nyilvánvalóan kellett a többségi fehér társadalom asszisztálása is. Hogy aztán hamarosan ők váljanak kisebbséggé.

De visszakanyarodván az eredeti témához, péntek óta az utcán vannak a tüntetők, vasárnap éjszaka is több ezer ember érkezett az ország minden tájáról a francia fővárosba. Az elégedetlenséget csak fokozta a kormány arroganciája, mely parlamenti szavazás nélkül vitte keresztül a nyugdíjreform tervezetét. Egyértelműen Macron lemondását követelik.

A tüntetések más városokra is átterjedtek, jelentős tömeg vonult Bordeaux-ban, Marseille-ben és Nantes-ben is. A pénzügyminiszter, Bruno Le Maire a tiltakozások kapcsán annyit mondott: a reformot végre kell hajtani, az erőszakot nem tolerálhatjuk.

Hírdetés

A francia szakszervezeti vezetők erre annyit feleltek, a mozgósítást folytatják, és minden eszközzel azért fognak küzdeni, hogy a kormány meghátráljon.

És itt érkeztünk el írásunk lényegéhez, óhatatlanul összehasonlítani támad kedve az embernek. Vajon Magyarországon, amikor éppen tavaly decemberben módosították úgy a Munka Törvénykönyvét, ami káros a dolgozókra nézve, milyen ellenállást szerveztek a szakszervezetek? De még lényegesebb kérdés, ha akartak is volna, vajon lett volna lehetőségük tömegtüntetésekre? Aligha. Hiszen a magyar munkavállalók elenyésző része tagja valamilyen szakszervezetnek.

Mint látható, Franciaországban erős a szakszervezetiség, Magyarországon gyakorlatilag alig tud hatást kifejteni. Ennek két fő oka van.

1. Egyrészt a kormány is, ahol csak tudja, nyirbálja a szakszervezeti jogokat, tipikus vadkapitalista tempóban igyekszik elhallgattatni minden ellenérvet.

2. De további oka az a rendszer is, hogy a szakszervezeti vezetők nagyobbik része anyagilag van bekötve közvetlenül a munkáltatóhoz, tehát tőle kapja fizetését, így nem is várható el a valóságban, hogy keményen fellépjenek a dolgozók érdekeiért.

Éppen ezért teljes érdektelenség és apátia uralkodik a magyar dolgozók körében, aminek eredménye: velük bármit meg lehet csinálni. Mert úgysem történik semmi.

Lantos János – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »