Emmanuel Macronnak ugyanis akkor lett volna erkölcsileg joga gyászbeszédet mondani a tanár koporsójánál, ha az elmúlt időszakban mindent megtett volna annak érdekében, hogy a migránsterrorizmust visszaszorítsa Franciaországban.
De amint azt az elmúlt évek történései – gyilkosságok, nők zaklatásai, erőszakolások, lopások, rablások, műemlékrongálások stb. – egyértelműen és cáfolhatatlanul bizonyították, a francia elnök megbukott e tekintetben, sőt: minden fórumon támogatta/támogatja a migránsok ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen betelepítését Európába, így saját országába is, ami a terrorcselekmények hatványozott növekedését eredményezte Franciaországban. Ezért (is) őszintétlen a gyászbeszéde, hiszen azzal, hogy migránsok és terroristák – vagy migránsterroristák – mászkálnak és tevékenykednek szabadon Franciaország-szerte, az elnök közvetett módon ő is előidézte a francia tanár tragédiáját.
Én a család nevében biztosan nem engedtem volna beszélni a francia elnököt a pedagógus temetésén, de még a temetés helyszínének közelébe sem engedtem volna. Nem adtam volna lehetőséget arra, hogy Macron politikai tőkét kovácsoljon még a tanár halálából, temetéséből is. Undorító, átlátszó és erkölcstelen ez a politikai magatartás Macrontól. De ezt már megszokhattuk tőle, nem ez az első eset, s gondolom, nem is az utolsó.
Macron kemény választ, illetve a jelentős iszlamista szervezetek feloszlatását ígérte, de ez egyértelműen mellébeszélés volt. Vajon miért nem tették eddig? Hiszen a látókörükben volt a gyilkos is, mint ahogy több más – az Iszlám Állammal kapcsolatban lévő – terrorista is, mégsem tettek semmit.
Az egész „eset”, pontosabban fogalmazva: a pedagógus nyílt utcán történő kivégzése is azt bizonyítja, hogy a francia titkosszolgálatok és a francia hírszerzés tevékenysége egyértelműen kívánni valót hagy maga után, hiszen már hónapok óta a látókörükben volt a gyilkos személye és tevékenysége. A titkosszolgálatos és a hírszerzés feladata elsősorban a preventív intézkedés, tehát a cselekmény elkövetésének megelőzése. Ezt nem tették meg most sem, és a már elkövetettek bűncselekmények esetében sem.
Mint ismeretes 2020. október 16-án Abdullah Anzorov délután két késsel és egy Airsoft-fegyverrel felszerelkezve érkezett a conflans-i iskola elé. Állítólag több száz eurót is magával hozott, ezt a pénzt használta ösztönzőként arra, hogy a diákokból információkat csaljon ki Samuel Patyval kapcsolatban.
Samuel Paty az utolsó óráján kellemes őszi szünetet kívánt diákjainak, majd hazaindult. Anzorov az iskolától nem messze, az utcán megkéselte, majd lefejezte. A csecsen fiatal fényképet is készített Paty levágott fejéről, ezt pedig a következő szöveg kíséretében feltöltötte a Twitterre:
„Macronnak, a hitetlenek vezetőjének: megöltem egy pokoli kutyádat, aki gyalázni merte Mohamedet”
A helyi rendőrség öt óra körül fedezte fel az utcán heverő holttestet, a szomszédos településen pedig csakhamar rátaláltak az elkövetőre, aki „Allah akbar!”-t kiáltva Airsoft-fegyverével támadt rájuk, majd miután leterítették, utolsó erőfeszítésével kését lóbálva esett volna nekik, de ez nem sikerült, mert kilenc golyó oltotta ki életét.
Mindmáig nem tisztázott, hogy a tanár valóban a sajtószabadság témája keretén belül kívánta megmutatni diákjainak a karikatúrákat, vagy provokálni akart ezzel. Ez már talán a nyomozás során sem fog kiderülni, hiszen a teljes igazság ilyen esetekben sajnos nem kerül nyilvánosságra.
Samuel Paty a lyoni egyetemen végzett a kilencvenes évek elején, évfolyamtársai „ragyogó hallgatóként”, majd „nagyon jó tanárként” emlékeznek vissza rá, aki mindig a párbeszédet kereste. Jelenlegi diákjai szerint Paty humoros és kedves tanár volt, aki még a gyengébb tanulók figyelmét is felkeltette. Órái viszonylag laza hangulatban teltek, Paty azonban fegyelmet is tudott tartani, a nehézségekkel küzdő tanulók szüleinek pedig rendszeresen beszámolt gyermekük javuló vagy rosszabbodó teljesítményéről.
Az órákon állítólag sokszor lehetőséget teremtett arra, hogy a diákok megvitassanak egy-egy kérdést. Paty a 2015. januári terrortámadások óta a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúráit az általa tartott etika óra keretében, a véleményszabadságról és annak határairól értekezve minden évfolyamnak megmutatta, előtte azonban mindig lehetővé tette, hogy aki szeretné, elhagyja az osztálytermet. Így tett a legutóbbi alkalommal, október 5-én is. Az, hogy a szóban forgó tanítási órán mi történt pontosan, már sohasem tudjuk meg. De a gyilkosság megtörtént.
A csecsen származású Abdullah Anzorov 2002-ben született Moszkvában, családjával nyolcéves korában menekültként érkezett Franciaországba. A gyilkosság elkövetésének helyétől mintegy 80 kilométerre található, normandiai Évreux-ben élt, ahol 2017-ben telepedtek le. Anzorovnak rongálás és más kisebb súlyú ügyek miatt már volt dolga a hatóságokkal, ám a terrorizmusellenes szervek mégsem figyeltek fel rá. 2014-ben csatlakozott az Iszlám Államhoz. Radikalizálódása az elmúlt évben törtzént. Júniusban Twitter-fiókot nyitott, az elmúlt hetekben több mint 400 bejegyzést közölt, főképp idézeteket a Koránból.
Még a gyilkosság estéjén a helyszínre érkezett Emmanuel Macron, Jean Castex kormányfő és több miniszter. „A tanáraival szolidaritást vállalva az állam a lehető leghatározottabban fog reagálni, hogy a köztársaság és annak polgárai szabadon élhessenek” – jelentette ki az elnök. Új törvényjavaslata értelmében az önkormányzatok többletjogosítványokat, az iskolák többletforrásokat kapnának a szélsőségesek visszaszorítására, emellett szorosabb ellenőrzés alá vonnák a mecseteket. De nem ez nézetem szerint a megoldás. Az egyértelmű megoldás az lenne, ha nem engednék be Európába és Franciaországba ellenőrizetlenül a migránsokat, illetve ha nem engednék szabadon tevékenykedni az Iszlám Állammal kapcsolatban álló személyeket.
Tarics Péter
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
