Az orosz-ukrán háború kitörése után Ukrajna legnagyobb politikai és bizonyos tekintetben anyagi támogatójává Lengyelország vált, és nem véletlenül. Lengyelország számára tökéletesen megfelelt az az amerikai elképzelés, hogy az orosz-ukrán háborúval a lehető legjobban meg kell gyengíteni Oroszországot. Időközben többször felmerült, hogy Lengyelország igényt tarthat Ukrajna területeire, és bár ezt többnyire orosz háborús propagandaként minősítették hivatalosan, a két ország egyesülését most az amerikai Foreign Policy egyik elezmése emelte be nyugati szempontból a köztudatba. Olyan lengyel-ukrán (és litván) unióról ír, amelynek legfontosabb tulajdonsága, hogy megoldja az USA összes európai dilemmáját. Ezalatt pedig Németországot és Oroszországot kell érteni.
Az elején érdemes történelmi kitérőt tenni. A 14. száad végén létrejött egy Lengyel-Litván Unió, ami a mai Lengyelország és Litvánia mellett Ukrajna és Fehéroroszország területeinek nagy részét is magába foglalta. A terület egészen a Fekete-tengerig, Odesszáig nyúlt le. Az Unió egészen 1795-ig fennmaradt. A hatalmas országot a Német Lovagrend miatt érzett fenyegetettség hozta létre.
Az amerikaiak már korábban leporolták a történelemkönyvek ezen fejezetét. Az elmúlt években sokat emlegetett Három Tenger Kezdeményezés (Intermarium) is azt a célt szolgálta volna, hogy egy alternatív Pilsudski-övet hozzanak létre a V4-ből és Romániából a Fekete-tengerig, valamint Horvátországból, az Adriai-tengerig. Ennek az övnek az lett volna a célja, hogy legyőzhetetlen falat képezzen Németország és Oroszország között. Az amerikai stratégiai dilemma Európában ugyanis az, hogy el kell választani a német szofisztikált ipari képességeket az orosz korlátlan erőforrásoktól. Más különben egy olyan európai hatalom jön létre, amelyet mélysége miatt nem lehet legyőzni, és amely képes lenne megdönteni az amerikai dominanciát a tengereken.
Az Intermarium építésével azonban az USA elkésett, és nem tudott megvalósulni. Végső soron maga az orosz-ukrán háború az alsó fiókba küldte a Három Tenger Kezdeményezést.
Innen folytatjuk a Foreign Policy elemzésével:
Mi lenne, ha a Lengyel-Litván Unióhoz hasonló politikai megoldás állna a rendelkezésre ma az Ukrajna és Lengyelország előtt álló problémák megoldásaként?
teszi fel a kérdést a FP elemzése. Azzal érvel, hogy a Lengyel-Litván Unióban élő nemzetek, köztük az ukránok, sokkal több közös múltban osztoznak, mint amennyivel Ukrajna Oroszországgal osztozik.
De a stratégiai megfontolások miatt is felmerül a kérdés.
“Lengyelországot és Ukrajnát is Oroszország fenyegeti. Lengyelország ma elismert tagja az EU-nak és a NATO-nak, Ukrajna pedig szívesen csatlakozna mindkét szervezethez. Még ha Ukrajna Oroszország elleni háborúja döntő ukrán győzelemmel is végződik, és kiűzi az orosz erőket az országból, Kijevre évtizedekben mérhető küzdelem vár az EU-csatlakozásért, nem beszélve arról, hogy a érdemi biztonsági garanciákra lesz szüksége az Egyesült Államoktól”
írja az FP. És talán most először, az lap felveti az a nyugaton elhallgatott kockázatot, hogy egy militarizált és a Nyugatban csalódó (értsd: háborút elvesztő, vagy területileg csonka) Ukrajna veszélyes is lehet:
“Egy militarizált ukrán nemzet, amely csalódott az EU-ban annak tétlensége miatt, és sérelmezi az Oroszországgal vívott háború esetleg számára kedvezőtlen lezárását, könnyen a Nyugat terhévé válhat”
így a lap. Mi ehhez hozzátesszük, hogy valószínűleg jól érzi az olvasó, ha a fenti sorok hallatán úgy érzi, az egész felvetés arra próbál megoldást találni, hogy mi legyen, ha Ukrajna elveszti a háborút. Az sem mellékes, hogy nagyjából egy éve már felmerült a lengyelek részéről a téma megnyitása, akkor az volt a hivatalos narratíva, hogy így terjesztenék ki Ukrajnára a NATO nyújtotta katonai garanciákat.
Az FP ezután így folytatja:
“Képzelje el, hogy a háború végén Lengyelország és Ukrajna közös szövetségi vagy föderatív államot hoznak létre, egyesítik kül- és védelmi politikájukat. Ezzel Ukrajna szinte azonnal bekerülne az EU-ba és a NATO-ba. A Lengyel-Ukrán Unió az EU második legnagyobb országa lenne és vitathatatlanul a legnagyobb katonai hatalma lenne, amely több mint megfelelően tudná ellensúlyozni a francia-német tandemet”
írja az elemzés. És nem csak sorok között olvasható az amerikai stratégiai érdek, a fentebb említett válaszfal Németország és Oroszország között:
“A senki földjén ácsorgó, 43 millió lakosú, zárzavaros ország helyett Nyugat-Európát egy félelmetes ország távolítaná el Oroszországtól.”
A lap felhívja a figyelmet, hogy ez nem légből kapott elképzelés. Az ukrán menekülteknek Lengyelország lengyel személyazonosító számot adott, hogy hozzáférhessenek a szociális és egészségügyi ellátáshoz. Az ukrán kormány pedig még tavaly elfogadta azt a jogszabályt, amellyel kiterjeszti az ukrajnai lengyelekre a különleges jogi státuszt.
Tegyük fel, hogy valós lehetőség a Lengyel-Ukrán Unió létrejötte, és már felmerült mind Varsóban, mind Kijevben az ötlet ennek létrehozására. Ez megmagyarázná azt az irracionális magyargyűlöletet, amit Kijev a politika minden szintjén éreztet Kárpátalja kapcsán. Egy ilyen Unió azt jelentené, hogy a független Ukrajna megszűnik, és új határrendezés jön. Ez még akkor is felvetné az új Unió kárpát-medencei határainak kérdését, ha Kárpátalja nem jelente stratégiai fontosságú kaput a Kárpát-medencébe…
Van rá példa
A Foreign Policy még ennél is tovább megy, és konkrét példával próbálja alátámasztani a Lengye-Ukrán Unió életképességét. Ez a példa pedig az újraegyesített Németország.
“Az 1990. márciusi az első szabad választások után Kelet-Németországban az új kereszténydemokrata kormány gyorsan megtárgyalta a Kelet- és Nyugat-Németország közötti pénzügyi, gazdasági és szociális unió létrehozásáról szóló szerződést, amely még azon év július 1-jén hatályba lépett. Nemcsak a német márka vált törvényes fizetőeszközzé Kelet-Németországban, hanem Kelet-Németország elfogadta a gazdaságot szabályozó nyugat-német jogszabályokat is.
(…) Egy összetett egyesülési szerződés részletesen szabályozta, hogy a korábbi keletnémet jog mely részei maradnak érvényben és melyeket váltja fel a nyugatnémet jog, illetve mikor. Ezzel egyidejűleg Helmut Kohl kancellár és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár között 1990 nyarán létrejött a megállapodás, amely megnyitotta az utat az egységes Németország előtt a NATO és az EGK felé”
fogalmaz a FP . Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a párhuzam nem tökéletes, mert az ukrán nemzet nem egyenlő a lengyel nemzettel, de a kulturális kapcsolatok és a közös történelmi epizódok “kevéséb indulatossá” tennék a lengye-ukrán egyesülést.
A lap azt is részletesen kifejti, hogy mely lengyel jogszabályokat kellene Ukrajnának átvennie, hogy hatékonyan tudjon működni az EU-n belül. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy ahogy Nyugat- és Kelet-Németország között, Lengyelország és Ukrajna között is hatalmas gazdasági szakadék húzódik. Ráadásul Kelet-Németország csak negyedakkora volt, mint Nyugat-Németország. Ukrajna viszont nagyobb, mint Lengyelország.
Az USA érdeke egyértelmű
A Foreign Policy azt is felhozta érvéként, hogy az Ukrajna újjáépítésére szánt százmilliárdok egy Lengyel-Ukrán Unióban lévő Ukrajnában már az EU-ban bevezetett “szigor és felügyelet” mellett kerülne elköltésre.
A lap úgy véli, hogy az új európai hatalom létrejöttét támogatná Nyugat-Európa is, annak ellenére, hogy az erőviszonyok eltolódása miatt elvileg ez nem állna érdekében. Az ok: Oroszország agressziója. Ugyanakkor egyéb dilemmák is felmerülhetnek:
“A Lengyelország és Ukrajna közötti explicit politikai unió lehetetlenné tenné, hogy kiszabaduljanak az Ukrajnának tett EU-csatlakozási ígéretekből. Ha elleneznék egy ilyen lengyel-ukrán uniót, azzal Ukrajna nemzeti önrendelkezésének egyik alapvető elemét elleneznék, amelynek védelmére az európai vezetők többször is ígéretet tettek. Itt kerül a képbe az Egyesült Államok vezetése. (…) Az amerikaiak számára fontos lehet, higy Ukrajnát sikertörténetté tegyék. (…) Tekintettel az öreg Európa krónikus könnyelműségére, amit az EU Balkánban elkövetett tévedései szemléltetnek, Ukrajna jövője túl fontos ahhoz, hogy Brüsszel, Párizs vagy Berlin kezében maradjon. Ha Varsó és Kijev hajlandók egyszer s mindenkorra megoldani a kelet-európai problémát, akkor az Egyesült Államok adminisztrációjának támogatnia kell Lengyelországot és Ukrajnát ebben”
így a lap.
körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
