Az Égei-tenger keleti medencéjében az ókori Görögországtól a 20. századig minden korszakból előfordulnak maradványok, de a legtöbb roncs a görög, a római és a bizánci időkből való. Néhányuk kora a 2500 évet is meghaladhatja.
Egy görög és amerikai búvárokból álló csapat 2015 decemberében egy csaknem két héten át tartó felmérés alkalmával huszonkét, korábban tudományosan sohasem dokumentált hajóroncsra bukkant a török partok közelében elterülő szigetcsoport körül, néhányuk több mint 2500 éves volt. A kutatócsoport 2016-ban három és fél hét alatt további huszonhárom hajómaradványt azonosított. Azóta a korábbinál mélyebbre merültek, és további tizenhárom roncsot találtak.
A kutatók szerint a Fúrni szigetcsoport lehet a világ ókori hajóroncsokat legsűrűbben megőrző helyszíne. A Számosz, Pátmosz és Ikaría között elterülő szigetcsoport mintegy húsz apró szigetből, szigetecskéből, zátonyból áll, ezeken mintegy 1500 ember él. A tudósok helyi szivacshalászok és hajósok beszámolói nyomán bukkantak a hajótemető nyomára.
A feltárási program társigazgatója, Peter Campbell elmondta, hogy a csoport nagyon izgatott, mert nem kizárt, hogy olyan leleteket tártak fel, amelyek átírhatják a történelemkönyveket. A kutató szerint az évszázad egyik legjelentősebb régészeti felfedezéséről, a Földközi-tenger különböző pontjait az ókorban összekötő, újonnan azonosított hajózási csomópontról lehet szó.
A viharok és a kalózok áldozatai lettek a hajók
Noha a Fúrni szigeteken egyetlen jelentősebb város sem volt az ókorban, a szigetcsoport fontos horgonyzó és navigációs pont lehetett az Égei-tengeren az észak–déli vagy a kelet–nyugati irányban átkelő hajók számára. Campbell szerint a rossz időjárás lehet az oka annak, hogy ilyen nagy számban süllyedtek el hajók ebben a térségben. A Fúrni szigetek környékén napjainkban is gyakoriak a hirtelen és erős széllökések, sok a tengeri áramlat, a partok sziklásak, az átjárók pedig szűkek.
A hajósokat olykor felkészületlenül érhette egy-egy nagyobb vihar. Ha nem ismerték a helyi éghajlati viszonyokat, és a horgony helyzetén nem változtattak gyorsan, ezek a hajók komoly bajba kerülhettek – jegyezte meg Campbell, aki szerint pontosan ilyen szerencsétlen sorsú tengeri járművek roncsait találták meg Fúrni partjainál. Későbbi korokban a szigetcsoport a kalózok fészkének számított, a hajók egy részét így kalózok süllyeszthették el.
Teljesen érintetlen roncsokat is felfedeztek
Jeórjisz Kucuflakisz, a projektet vezető régész közölte, teljesen érintetlen hajóroncsokat is találtak, amelyekről azt feltételezik, hogy ők az első megtalálóik, de ezek aránylag nagy mélységben, 60 méter mélyen fekszenek. Rendszerint a 40 méter mélyen vagy annál mélyebben fekvő hajótestek maradnak fenn jó állapotban, az ennél sekélyebb vízben lévők szétesnek vagy fosztogatók áldozatává válnak – tette hozzá.
A roncsok között az ókori világban használatos tárolóedények, amforák maradványai mellett a búvárok lámpákat, főzőedényeket és horgonyokat is találtak. Összesen több mint háromszáz régiséget hoztak a felszínre, amelyek bepillantást engednek abba, miből állt a Földközi-tengeren haladó hajók rakománya.
A megtalált hajóroncsok 90 százalékának fedélzetén amforákat találtak, márpedig az ilyen edényekben folyékony vagy félig folyékony terméket tároltak, így a hajók leginkább bort, étolajat, halszószt, esetleg mézet szállíthattak. A fekete-tengeri halszósz drága portékának számított az ókorban.
A régészeket különösképpen izgalomba hozták azok az amforák, amelyeket a késő római korban a fekete-tengeri vagy észak-afrikai kikötőkből útnak indult hajókon találtak, mivel az Égei-tengeren igen ritkák az ezekről a vidékekről származó érintetlen rakományok.
(MTI)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
