Fontos, hogy az erdélyi magyarság valós élethelyzetéből induljunk ki a népszámlálási eredmények elemzésekor – vallja Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, akivel az erdélyi magyarság fogyásának okairól, a város demográfiai helyzetéről beszélgettünk. A szociológus végzettségű városvezető azt sem tartja kizártnak, hogy húsz év múlva majd lesznek olyanok, akik Nyugat-Európából költöznek Erdélybe – a fő kérdés, hogy a hozzánk érkezők gyermekei magyar vagy román iskolába járnak majd.
– Nemrég tette közzé az Országos Statisztikai Intézet a 2021-es népszámlálás végeredményeit, melyekből kiderült az is, hogy mintegy két és fél millió személy nemzetiségét nem regisztrálták. A korábbi közlés szerint Románia lakossága 19 053 815 volt, ebből 1 002 151 magyar. Végül is lehet-e tudni, hogy hányan élünk magyarok Romániában?
– A nemrég közzétett végeredményből az derül ki, hogy a regisztrált 19 053 815 személyből 16 568 889 nyilatkozott az etnikumáról, tehát van mintegy két és fél millió olyan polgár, akiknek tudjuk a nemét, az életkorát, viszont nem ismerjük a nemzetiségét, anyanyelvét és felekezetét. Ez a lakosság 13 százaléka – 100 emberből 13 emberről nem tudjuk tehát, hogy milyen nemzetiségű. A mintegy két és fél milliós tömeg nem egyenletesen oszlik meg országos szinten: általában elmondható, hogy minél nagyobb egy település, annál nagyobb ezen ismeretlen etnikumú személyek aránya is. Ugyanakkor ezt a két és fél milliós halmazt is két részre kell osztani: mintegy másfél millióra becsülhető azok száma, akik elkezdték kitölteni a kérdőíveket, de nem teljes az adatlapjuk, nem fejezték be, nem válaszoltak minden kérdésre, és további egymillió személy adatait különféle állami intézmények adatbázisaiból emelte át a statisztikai hivatal. Azért fontos, hogy külön beszéljük ezekről, mert ez is ad egyfajta bizonytalanságot a számításokban – a szociológusok számára gyakorlatilag ezek nem végleges adatok, amíg nem teszik közzé települési bontásban is azt –, hogy az ismeretlen etnikumúak esetében hányat emeltek át adatbázisokból, és hányan vannak olyanok, akik csak részlegesen töltötték ki a kérdőívet. A magyarok végső számát ez is befolyásolja – vannak olyan hírek, hogy év végéig rendelkezésre állnak majd ezek az adatok. A legutóbbi, 2011-es népszámláláson a lakosság 94 százalékát sikerült megszámlálni, akkor mindössze 6 százalék volt az ismeretlen etnikumúak aránya – ez most 13 százalékos. Akkor a magyarok száma a hivatalos statisztikák szerint 1 227 600 volt, a fennmaradt hat százalék esetében pedig a szociológusok települési bontásban megnézték, miként aránylik egymáshoz a különböző nemzetiségűek száma, így végül mintegy 55 ezerrel több, 1 282 000-re becsülték a Romániában élő magyarok számát.
Ha most is ugyanígy járunk el, a hivatalos adathoz képest 100–103 ezerrel több magyarral kell számolnunk, tehát 1 105 000 lehet reálisan a Romániában élő magyarok száma.
Lehet ez akár nagyobb is, ha az derül ki, hogy a részlegesen kitöltött kérdőívek között felülreprezentáltak a magyarlakta települések – az RMDSZ-nek volt egy erős kampánya a népszámlálás idején, és kezdetben nagyobb volt az online kitöltések aránya a magyarlakta településeken. De lehet picivel kevesebb is, ha az derül ki, hogy a magyar többségű települések alulreprezentáltak.
– Ez az 1,1 milliós becsült szám megjelenik valamiféle hivatalos statisztikában?
– Nem, a hivatalos statisztikákban nem jelent meg 2011-ben sem, most sem.
– Azért is fontos ez, mert bizonyos nyelvi jogokat a 20 százalékos küszöb eléréséhez köt a jogszabály, felmerül továbbá az a kérdés is, hogy a százalékos arány meghatározásánál melyik számot veszik alapul: a teljes halmazt, azaz a 19 millióst, vagy csak azokat, akiknek ismert a nemzetisége.
– A százalék meghatározásánál az ismert nemzetiségűek számához viszonyítva kell meghatározni az arányt, ezt írja elő a jogszabály, ezt sikerült elérnie az RMDSZ-nek. Ez logikus is, nem lehet egy közösséget büntetni azért, mert egy állam inkompetens és nem képes egy népszámlálást lebonyolítani. Tehát a 20 százalékos küszöb szempontjából fontos arány megállapításakor nem a teljes lakossághoz, hanem a nemzetiségükről nyilatkozókhoz viszonyítják a magyarok számát.
– Fogyott az ország lakossága, de fogytak a magyarok is, ráadásul a korábbi 6,5 százalékról most 6,05 százalékra tehető a magyarság aránya. Mi a magyarázata ennek?
– Valóban, ha 2001 és 2011 között mindössze 0,1 százalékos csökkenés volt észlelhető a magyarság arányában (6,6-ról 6,5-re), most van egy jelentősebb fogyás, tehát a románsághoz képest is markánsabb volt a magyarok fogyása. Több magyarázata van ennek. Egyrészt észlelhető egy szoros összefüggés a fogyás mértéke és aközött, hogy adott településen mennyire alacsony a magyarság aránya. Minél nagyobb egy településen a magyarság aránya, annál kisebb a fogyás, sőt, esetenként növekedés is lehet, mint például Sepsiszentgyörgyön. Minél kisebb a magyarok aránya, annál nagyobb a fogyás is. Ennek megfelelően Székelyföldön kisebb, szórványban nagyobb mértékű ez a jelenség. Ugyanakkor fontos, hogy reálisan lássuk az erdélyi magyar társadalom demográfiai teljesítményét.
Az 1990-es évek elején a demográfiai kutatók a 70-es, 80-as évek trendje alapján úgy becsülték, 30 év múlva, tehát a 2020-as évekre a Romániában élő magyarság aránya 3,8–4,2 százalék közötti lesz. Ehhez képest a 6,05 százalék azt jelenti, hogy demográfiai szempontból jobban teljesített a magyar közösség – esetleg rosszabbul a román.
Azt is látni kell ugyanakkor, hogy az erdélyi magyarságnak egyelőre nincs kívülről jövő demográfiai utánpótlási lehetősége: más országokból nem költöznek tömegesen magyarok Erdélybe. A románságnak van ilyen, még ha nem is jelentős, de a Moldovai Köztársaságból, Ukrajnából többen jönnek Romániába. A tíz évvel korábbi, 6,6-ról 6,5-re történő, 0,1 százalékos apadáshoz képest a mostani jelentősebb csökkenésre is több magyarázat van. A kivándorlás Romániából különböző hullámokban zajlott. A 90-es évek elején, a rendszerváltozás utáni első szakaszban egyértelműen többen voltak a magyarok. Volt egy következő hullám, a kétezres évek elején, még az uniós csatlakozás előtt, de amikor már több európai ország megnyitotta munkaerőpiacát a Romániából érkezők előtt, a román vidékekről sokkal jelentősebb volt a kiáramlás. 2011-ben tehát ezért is lehetett jobb a népszámlálás eredménye a magyarság szempontjából. Az uniós csatlakozás után újabb, mindkét részről jelentős hullám volt. Ugyanakkor a mostani népszámláláskor egy új jelenséggel is számolni kell: bizonyos vidékekre – a világjárvány miatt is – visszaköltözött a kivándoroltak egy része. Beszéltem azokkal a megyei vezetőkel, ahol nőtt a lakosság száma – például Beszterce-Naszód, Suceava –, és ők megerősítették, hogy létezik ez a jelenség. Nálunk annyira nem jellemző a visszaköltözés, mivel sokan Magyarországra vándoroltak ki, de Bodzavidékén például Kovászna megyében is tapasztalható ilyesmi. Torzítást okozhat továbbá a statisztikában az is, hogy 2011-hez képest most sokkal szigorúbb volt a kérdőív, tíz éve több olyan magyart regisztráltunk, akiről tudtuk, hogy életvitelszerűen külföldön él, mint most. A kivándorlás, a demográfiai utánpótlás hiánya mellett fontos tényező az asszimiláció. Itt azt látjuk, hogy megnőtt a különbség a magyar anyanyelvűek és a magukat magyar nemzetiségűnek vallók között. Előbbiek mindig többen voltak valamennyivel, de most nőtt ez a különbség, 1 038 806-an vallották magyar anyanyelvűnek magukat. Külön vizsgálatot igényel ez a jelenség annak megállapítására, hogy hol jelenik meg ez a jelenség, ha például nagyvárosokban jellemző, akkor az már fél asszimilációnak tekinthető. Mindenesetre ezek az emberek hiányoznak a magyar etnikumúak közül. A másik lehetséges tényező a gyermekvállalás kérdése. Szerintem nem igaz, hogy a magyarok kevesebb gyermeket vállalnak, sőt, inkább az a jellemző, hogy többet, de látni kell, hogy előnytelen korfán történik mindez. A magyarság már az 1990-es években elöregedett közösségnek számított, kisebb volt a szülőkorú nők aránya, mint a románságon belül.
– Mit lehet tenni a magyarság fogyásának csökkentéséért, megállításáért?
– Országos közpolitikai szinten az RMDSZ mindig szorgalmazta a gyermekvállalás ösztönzését elősegítő intézkedéseket. Minden meg nem született gyermek ugyanis valahonnan hiányozni fog. Amíg a társadalom elbírja – működik a munkaerőpiac, befolyik elegendő járulék a nyugdíjalapba stb. –, addig fogy, amikor már nem, akkor helyettesíteni kell a hiányzókat: ez történik 50–60 éve Nyugat-Európában. A meg nem született gyermekeket helyettesítik bevándorlókkal: előbb kelet-európaiakkal, most Európán kívüliekkel. Közösségi vezetőként én úgy gondolom, hogy Románia nem tud már tovább fogyni: igaz ez az országra, Erdélyre, Székelyföldre, Sepsiszentgyörgyre.
Ahhoz, hogy a munkaerőpiac működni tudjon, külföldi munkavállalókat kell behívni.
Már Sepsiszentgyörgyön is láthatjuk ezt a jelenséget különböző építőtelepeken, de tapasztalhatjuk ezt a vendéglátóiparban is. Fel kell készülni erre, ezek most a legfontosabb kihívások. Számunkra a legfőbb kérdés az, hogy az Európán kívülről érkező, területünkön maradók gyermekei magyar vagy román iskolába járnak-e majd.
– Sepsiszentgyörgyön közel hatezer fővel, 50 080-ra csökkent a lakosság száma, ugyanakkor nőtt a magyarság aránya. Polgármesterként ezt miként látja, befolyásolja-e bármiben a városfejlesztési stratégiát? Egyáltalán: mennyi lenne az ideális lakosságszám Sepsiszentgyörgy esetében?
– A magyarság aránya immár másodjára nő a városban, így Sepsiszentgyörgy azon kevés település közé tartozik, ahol 2011-ben és 2021-ben is növekedést regisztráltunk, most 76,9-ről 78,1-re. Látni kell azonban azt is, hogy miként országosan sem reális a romák 3,5 százalékos aránya, úgy Sepsiszentgyörgyön sem 1 százalék alatti, torzít a statisztika. Legtöbb helyen anyanyelvüknek megfelelő nemzetiségűként regisztrálják a cigányokat, ez régi jelenség a romániai népszámláláson – ők egyébként a két és fél milliós tömegben is felülreprezentáltak lehetnek. Ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön is érzékelhető, hogy egyre többen jönnek haza külföldről, és hogy más településekről is költöznek városunkba. Ami a fogyást illeti, ha nincsenek hirtelen kilengések, akkor az nem gond, Sepsiszentgyörgyön kisebb is volt az apadás, mint más megyeszékhelyek esetében, mintegy 6000-rel vagyunk kevesebben, mint tíz éve. Ebből mintegy kétezer lehet a demográfiai hiány – ennyivel többen haltak meg, mint ahányan születtek –, körülbelül kétezerre tehető a külföldre vagy más romániai nagyvárosokba költözöttek száma, de körülbelül kétezren lehetnek azok is, akik valamely Sepsiszentgyörgyhöz közeli faluba költöztek ki: Árkosra, Illyefalvára, Uzonba, Rétyre stb. Ez a jelenség folyamatos, hiszen a város közigazgatási területe kicsi, és amíg az ingatlanárak ilyenek, ha valaki kertes házban szeretne élni, egyszerűbb, ha tíz kilométerrel odébb vásárol ingatlant – ez mindenütt így működik a világon. Ezért is érdemesebb inkább a városról és vonzáskörzetéről beszélni.
Ami magát a várost illeti, infrastruktúra, rendelkezésre álló zöldövezet mennyisége szempontjából Sepsiszentgyörgy ideális lakosságszáma valahol 40 és 50 ezer között lehet, szerintem ez ide is fog beállni.
Ehhez hozzáadódik még további 40–50 ezer ember Sepsiszentgyörgy 25–30 kilométeres körzetéből, akik vagy dolgoznak, tanulnak, sportolnak, kultúrát fogyasztanak a városban, vagy más tevékenységgel kötődnek ide. Amit meg kell oldanunk, és már foglalkozunk vele, az a mobilitás kérdése a város és a környező falvak között, hogy ne csak autós közlekedésről szóljon ez, hanem például közszállítással is könnyen elérhető legyen a város.
– Szociológusként más szemmel is nézi a statisztikákat, van-e szembetűnő, esetleg bizakodásra okot adó jelenség?
– Fontosnak tartom, hogy valós adatokra alapozva lássuk az erdélyi magyar társadalom élethelyzetét. Egyelőre ugyan nincs demográfiai utánpótlása az erdélyi magyarságnak, de látni kell azt is, hogy Erdélynek van egy durva gazdasági fejlődési íve. A Kárpátokon túli régiókból főleg a dél-erdélyi tengelyen áramlanak át ide dolgozni Brassóba, Szebenbe, Temesvárra. Mondják is, hogy az oltyánoknak immár két fővárosuk van: Craiova és Temesvár, de a moldvaiaknak is Jászvásár mellett Brassó. Ezzel a jelenséggel számolni kell, s noha ez etnikai arányok tekintetében súlyvesztést jelent, összerdélyi szempontból, ami a fejlődést illeti, előnyt is jelent. Ez a folyamat le fog lassulni, mivel egyszerűen nem lesz már, aki jöjjön.
Adott pillanatban pedig eljuthatunk oda is, hogy a jövőben nem csak Pakisztánból, Vietnamból vagy Nepálból jönnek ide dolgozni, hanem Nyugat-Európából is ide költözhetnek emberek.
Kicsit utópisztikusnak tűnhet, de el tudom képzelni, hogy mondjuk húsz év múlva akár Magyarországról vagy Nyugat-Európa különböző részeiből – ahol a például a közbiztonság romlik – lesznek majd olyanok, akik Kelet-Európába, azon belül Erdélybe költöznek. És az sem zárható ki, hogy az erdélyi magyarságnak lesz kívülről jövő demográfiai utánpótlása: a kérdés csak az, hogy miként fogadjuk őket, gyermekeik magyar vagy román iskolába járnak-e majd.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
