Egyre több jele van annak, hogy a miniszterelnök politikai magatartása nemcsak az ellenfelekben, hanem saját táborának józanabb köreiben is visszatetszést kelt.
Őszintén szólva semmi kedvem nincs foglalkozni Magyar Péter provokatív megnyilvánulásaival, mert a gyalázkodó, gyűlölködő stílusától mindig romlik a közérzetem. Tudom, hogy sokan vagyunk így ezzel. Egyre több jele van annak, hogy a miniszterelnök politikai magatartása nemcsak az ellenfelekben, hanem saját táborának józanabb köreiben is visszatetszést kelt, ezért teljesen hiteltelen és hamis az a kinyilvánított szándéka, hogy minden magyar miniszterelnöke szeretne lenni.
Minden magyar miniszterelnökének lenni még Rákosi Mátyásnak se sikerült, pedig őt tekinthetjük a személyi kultusz magyarországi bajnokának. Az persze elképzelhető, hogy egy kormányfő barátságos arcát fordítja azok felé is, akik nem az elvbarátai, nem az ő támogatói. Ehhez bölcs belátás, kellő intelligencia és megfelelő neveltetés szükségeltetik, csupa olyan tulajdonság, amelyet nem akaszthatunk le a szögről.
A modortalanságra akár legyinthetnénk is, de itt sokkal többről, a demokráciát garantáló jogrend sérelméről van szó. Magyar Péter kormánya elfogadta a miniszterelnöki tisztség nyolc évben való korlátozását, ami a visszamenő hatályt figyelembe véve, egyértelműen Orbán Viktorral szembeni alkotmánymódosítás, vagyis személyre alkalmazott durva jogsértés. Magyar Péter nyilvánvalóan retteg Orbán Viktor újabb választási győzelmétől, ezért törvényi úton akadályozná esetleges indulását.
A tiszás miniszterelnök nagy erőfeszítéssel dolgozik azon is, hogy a köztársasági elnökkel együtt egy sor közjogi méltóságot és intézményvezetőt elmozdítson a helyéről. A szóban forgó személyek legfőbb bűne az, hogy merészeltek hivatalt vállalni és dolgozni az Orbán-kormány időszakában. Magyar Péter szemszögéből ők ugyanúgy bűnösök, mint például azok az újságírók, akik kritizálni merik vagy kényelmetlen kérdéseket intéznek hozzá.
Ezzel az új miniszterelnökkel nemcsak az a gond, hogy intézkedéseinek mozgatórugója valamiféle bosszúvágy, hanem az is, hogy rendre valótlanságokat próbál elhitetni valóságként. Ráadásul egyre több állampolgár jogérzékét, nemzeti elkötelezettségét, vallásos hitét veszi semmibe. Nemrég kormánydöntéssel távolíttatta el az alaptörvény részét képező nemzeti hitvallás szövegét a közintézményekből.
Ez a szöveg többek között hangsúlyozza a magyar államiság ezeréves folytonosságát, a nemzet egységét, a keresztény kultúra nemzetmegtartó szerepét, valamint a szabadság és az emberi méltóság tiszteletét. Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtófőnöke az MTI-hez nemrég eljuttatott közleményében jogosan állapította meg: „Magyar Péter újabb támadást indított a magyar alkotmányosság ellen, hiszen a nemzeti hitvallás az alaptörvény legelső fejezete, és az alkotmányt is azzal összhangban kell értelmezni.”
Havasi Bertalan feltette a kérdést: „Vajon mi a problémája Magyar Péternek Szent István örökségével, az emberi méltósággal, a biztonság, a rend, a szabadság kiteljesítésével, természeti értékeink védelmével vagy éppen az ’56-os forradalom emlékével, amelyek mind a nemzeti hitvallás részei?” És kérdezheti ezt, politikai irányultságtól függetlenül, sok millió jóérzésű magyar honpolgár.
A hitvallásban olvasható: „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet. […] Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”
Nagyon érdekelne bennünket, hogy a hatalmi mámorban fürdő miniszterelnököt miért zavarja annyira a hűség, a hit és a szeretet, hogy ezeket a fogalmakat látni sem akarja a közintézményeinkben?
Magyar Péter szemében vörös posztó a Fidesz–KDNP, amelyhez pedig 14 évig dörgölőzött, s amelynek holdudvarában hatalmas javadalmazásokhoz jutott. Ma úgy beszél a fideszesekről, mint egykor Edvard Beneš, Csehszlovákia elnöke az országában élő két népcsoportról, nevezetesen a németekről és a magyarokról, akiket kollektív bűnökkel vádolt.
Beneš sem kívánt túl sok aprómunkát hagyni a jogászokra, ezért a Beneš-dekrétumok néven elhíresült elnöki rendeletei közül többet is kifejezetten e két népcsoportnak szentelt. A rossz emlékű Beneš-dekrétumok elnöki rendeletekben rögzítették a Csehszlovákia területén élő magyarok és németek kollektív bűnösségét. E dekrétumok tették lehetővé a két népcsoporttal szemben alkalmazott súlyos jogfosztásokat és büntetéseket. Ezek teljesen szembemennek az Európai Unió alapjogi chartájával, ám azokat ma sem hajlandó eltörölni a szlovák parlament.
Magyar Péter szavakban elítéli a Beneš-dekrétumokat, miközben hasonló eszközöket alkalmaz a fideszes tábor tagjaival szemben.
Bánó Attila
A szerző író, újságíró
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
