„Ha nincs hangod, nem kell erővel elnémítani. Ha beléd fojtják a szót, akkor hagyhatnak beszélni. Ezért van nyugalom Magyarországon. Budapesten kívül nincs egyetlen olyan rádióadó, amely a hírműsoraiban ne kizárólag kormánypropagandát sugározna. Nincs egyetlen helyi lap, amelyek vezetőjét nem a kormány tette oda. Az országnak durván a felében az ott élők úgy tudják, hogy Orbán Viktor ugyanolyan kispénzű, hiteltörlesztéssel, napi gondokkal küszködő ember, mint ők. Vagy, hogy naponta migránsok tömege készül feldúlni békés falujuk nyugodt életét. Mindent másképp tudnak, a hazai médiaviszonyok pusztítóbbak a covidnál. Még a klasszikus zenét sugárzó adók is – Bartók, Klasszik – egy Vivaldi és egy Beethoven között a kormány hazugságműhelyeiben gyártott információkat és propagandát terjesztik. Na meg kínai híreket.
Magyar állampolgárok százezrei évek óta kizárólag egy A4-es papírra nyomott, civilek által készített és terjesztett »újságból«, a Nyomtass te is! egy-egy példányából szerezhetnek tudomást alapvető dolgokról: az igazságügyi államtitkár, Völner Pál bűnözői tevékenységéről, az ellenzék népszavazási kezdeményezéséről, a »bérből és fizetésből élő« Orbán-család tagjaihoz ezerféle módon ömlő közpénz milliárdokról, az infláció, a járvány, az ellopott uniós pénzek valódi számairól, a leállított műtétekről és a nem ritkán kétéves várólistákról… a saját életükről. Mennyi bűnben, gyalázatban kellett közreműködniük azoknak az állami hivatalnokoknak és parlamenti képviselőknek, akik révén létrejöhetett a hatalomnak ez a perverz, szavakkal leírhatatlan médiafölénye. Még a nyolcmillió példányban szétküldött választási értesítő sem semleges, hanem undorító propaganda. A félrevezetésnek erre a töménységére talán csak Hitler és Sztálin beteg, torz állama volt képes. És Orbán is megcsinálta: az interneten kívül az információk terjesztésének a legtöbb útját aláaknázta és felrobbantotta, s most mindenütt szabadságjogaink széttrancsírozott darabjai hevernek.
A neten megnéztem a Nyomtass te is! néhány utolsó számát: mindenkinek zokognia kéne, hogy egy EU tagállamban, 2022-ben az információk célba juttatásának ehhez a kőkorszaki eszközére van szükség. Idéznék egy mondatot L. László Jánostól, a Nyomtass te is! alapítójától: »Mi azért dolgozunk, hogy ne legyen szükség ránk«. Vagyis, hogy április 3-a után Magyarországra visszatérjen a sajtószabadság, az információs pluralizmus. Ezer aktivista, ezer falu, százezer példány hetente – ennyi ma azok kapacitása, akik küldetésüknek tekintik, hogy pótolják az ellenzék elvett hangját. Igazán heroikus küzdelem. A választás előtt hat héttel a kormánykritika mellett az ellenzék választási programját is olvashatják majd a magyar falvak egy részében, ahol a Fidesz valóságtól elzárt alattvalóinak a többsége él. ”
Bruck András: Küldetések
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
