Ezzel a címmel nyílt meg Németh Valéria képzőművész kiállítása a párkányi Barta Gyula Galériában. A szép számban összegyűlt közönséget Tungli Karolina galériavezető üdvözölte, az alkotót Prokopp Mária Széchenyi-díjas esztergomi művészettörténész méltatta.
„Mindenki a szívében hordja az üzenetet és szeretné átadni. Valéria rendíthetetlen lelkesedéssel figyeli és csodálja az ősi folyót, a Dunát, a parti tájat, kertjük fáit éppúgy, mint a távoli hegyeket. Csendes, lírai költészet árad festményeiből, ezt jelzi a kiállítás címe is” – kezdte beszédét Prokopp Mária.
Felidézte, Valériát a szerelem hívta el Veszprém közeléből. Mozdonyvezető, majd oktatóként tevékenykedő párjával Károllyal, boldog házasságban éltek. Valéria fodrászmesterséget tanult, de folytatták Károly szüleinek bolgárkertészetét is, ami szépséggel teli alkotótevékenység. 2010-ben, amikor mindkét lányukat szárnyra bocsátották elérkezett a nyugdíjas élet.
Németh Valéria műveit 2012-től évente láthattuk a párkányi és esztergomi galériákban, de Dorogon, Budapesten, Nagymaroson és Kismaroson is.
„Az alkotás által jobbnak érzem magam”
Németh Valéria az az ember, akire fiatal nagymamakorában talált rá a múzsa. Fejlődni szeretett volna, ezért beiratkozott a helyi művészeti iskolába, ahová az unokája is járt. Már a kezdetekkor készítettem vele interjút, amikor felidézte azt a kegyelmi pillanatot, amikor megérezte, alkotnia kell.
Egy evangélikus pap megtért börtönlakóval beszélgetett. Az elítélt megbánása őszintének hatott és lelkem mélyéig megérintett. Bár előtte szinte semmit sem rajzoltam, azonnal ceruzát kellett ragadnom, hogy megörökítsem az arcát. Hirtelenjében egy régi levélpapírt találtam, arra róttam fel a vonásait”
– emlékezett az első ceruzavonásokra a mára kiforrott alkotó.
A megnyitón közreműködtek: Szulényi Valéria versmondó és a Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola diákjai.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
